22.

Tatsuki

Utálok egyedül lenni. Semmi bajom nem lenne a dologgal, ha a kezeimet tökéletesen tudnám használni és meglenne az erőm, ám ezek hiányában kurvára nyomaszt, amikor magamra maradok. Shinji sem szívesen hagy egyedül, időnként azonban muszáj elmennie például boltba, ahogy most is, én viszont kényszerítve sem mennék vele. Akkor inkább már az egyedüllét, mint az emberek vizslatása. Attól dühbe gurulnék, érzem. A félelemmel elvagyok, csendben megvívunk egymással, míg a srác elő nem kerül, s bár így minden perc hosszú óráknak fest, kiböjtölöm. Addig gondolkodom, teszem helyre fejben, mihez akarok kezdeni, gyógyítom magam, meditálok, tervezek, álmodom... Elfoglalom magam, hogy ne kelljen azzal a tudattal farkasszemet néznem, ha rám törnék azt a kurva ajtót, az egyetlen dolog, amire hosszútávon képes lennék, az a fejvesztett menekülés. Kínos. Csúfos visszafejlődés ahhoz a rettegett múltú nagykutyához képest, ami voltam. De lesz ez még jó, a halálból szép visszatérni és akkor tovább erősödik a nimbuszom. Ez az egy, amibe kapaszkodni tudok, ami erőt ad, amiért egyáltalán esélyt adtam arra, hogy visszatérjek, hogy visszahozható annyira a helyzet, hogy ne legyen okom panaszra. Ha nyomorékká váltam volna hátralévő életemre, akkor Shinji szerelme, ragaszkodása és odaadása sem lett volna elég. Semmi, mert teher és bánat nem leszek senki nyakán.

- Telefon felvesz, kihangosít! - szólalok meg, amint megszólal mellettem a készülék. - Mondd!

- Szia! Mikor mentek Masaohoz? - szól egy elég bátortalan kérdés Jeremytől.

- Hétre, de előtte találkozunk Bakarival néhány apróságot megbeszélni. Miért?

- Szeretnék menni. - Hmm... Jót mosolygok, milyen könnyen megoldható, hogy Bakari vágya is meglegyen és nekem se kelljen még egy embernek megmutatni, hogy milyen állapotban vagyok.

- Háromnegyed hétre legyél ott a Murasa utcai kávézóban - válaszolom neki szinte elégedetten.

- Rendben van. Terut is viszem - teszi hozzá most már határozottan. - Veled minden rendben?

- Hozhatod - adok rá neki engedélyt némi hezitálás után. Ezzel együtt nem jött be, amit én akartam, de elfogadom a véreb jelenlétét, nem hiszem, hogy komolyabb gondot okozna, ellenben kíváncsi vagyok, hova fejlődött. - Legyél pontos - kérem meg a kölyköt.

- Az leszek - ígéri meg. - Pontosan mire készülsz? - kérdezi meg némi hezitálás után.

- Ízekre lesz szedve - válaszolok játékosan. - Egyébként érdekel, milyen állapotban van, meddig húzza még és mennyire érdemes vele törődni.

- Értem - válaszol ennyivel, de érezhető, hogy agyal. - Hányan leszünk?

- Velem Shinji és Bakari jön, meg ti ketten. Miért akarsz jönni? - kérdezem meg, mert jobban szeretnék tisztában lenni azzal, mire számíthatok ettől a hülyétől.

- Tisztán akarok látni ezzel az egésszel kapcsolatban. Tudni, mégis mire számíthatok, vagy mire nem. Meg... kisebb az esélye, hogy a feszültségtől egymásnak ugrotok akkor. Legalábbis én így látom. - Hajjaj...

- Mindez nagyon szép, de nem lesz feszültség - közlöm komolyan Jeremyvel. - Ha Masao ránk támad, megöljük - jelentem ki. - Ehhez szoktasd magad hozzá, készülj fel rá - kérem határozottan. - Mit nem látsz tisztán?

- Tisztában vagyok vele és készülök rá - válaszol komolyan. - A betegségével kapcsolatban, márpedig szeretném pontosan tudni, mi a helyzet. Egyébként nem fog támadni, ha nem muszáj, ahhoz túl sokat agyalt a beleegyezésen. Nem engedte volna, ha nem gondolja viszonylag komolyan.

- Nem engedhetünk meg magunknak kiskaput, nem vagyok abban a helyzetben, hogy akármit is kockáztassak, ezért inkább felkészülünk rá, hogy trükközik, mint nem. - Ironikus, mikor arról győzöd meg a tanítványod, amiről korábban téged sem lehetett meggyőzni egykönnyen.

- Tudom, nem is kértem, hogy ne tegyétek meg, vagy ne védjétek meg magatokat. Az elsődleges, hogy neked ne essen bajod semmiképpen, a többi már csak részletkérdés. Oké, nem viselném jól, ha az történne, amit vázoltál, de nyugodt vagyok, mert szerintem nem lesz rá szükség.

- Egyébként sem engedném, hogy kiállj mellette, ha ellenem jön - jelentem ki. - Félre kell tudnod raknod az érzelmeidet - teszem hozzá. - Ha Masao partner, feltérképezzük egy pár óra alatt a legkisebb gondjait is, aztán keresünk rájuk megoldásokat, ha érdemes rugdosni a seggét. Ha nem, akkor neked is hagynod kell kipurcanni. Nem lehet segíteni azon, aki nem kér belőle.

- Csak idő kérdése, hogy félrepakoljam az érzelmeimet. Nem olyan könnyű, mint ahogy gondoltam. Egyébként nem akartam menni, csak... mégis. Ma folyamatosan azon őrlődöm, mi legyen. De így jobb lesz, azt hiszem.

- Az ilyesmit egyáltalán nem könnyű, de meg kell tanulnod - mondom neki. - Egyébként hogy érzed magad? - kérdezek rá.

- Nyomottan. Olyan... talán kicsit szomorúan. Kicsit idegesen, picit félek is. Pedig ehhez képest egészen jól aludtam, csak reggel nem kellett volna felkelni, azt hiszem. Deon tegnap rendesen helyrepakolta a lelkem dolgokban, azok meg most rakódnak le.

- Na. Mit mondott neked a kis méregzsák? - kérdezem meg elmosolyodva. - Ne legyél ideges, félned meg aztán végképp nem kell.

- Sok mindenről beszéltünk. Ugye neki még az Omois dolgok is teljesen frissek voltak, így mindent zúdítottam, szóval a Masaos dolgaimtól kezdve, Teru és Yoshi viselkedésén, a szerepekről, mindenről beszéltünk, meg persze magunkról. Elég hosszúra nyúlt. Teru kábé olyan állapotban tett le a küszöbén, hogy mindjárt összeesem, de Deon helyrerakott, a végén már nevettünk is, meg minden. Teru meg megvárt - teszi hozzá érezhetően mosolyogva.

- Abban a kölyökben kódolva van, amit más évekig tanul... - nevetem. - Bár őt nem javasolnám pszichológusnak - teszem hozzá viccelődve. - Kölyök, ne akadj ki. Megértem a helyzeted, de nem jutsz előbbre, ha csak toporogsz. Azzal, hogy elmentél Masaohoz, nagyon jól döntöttél. Még bírj ki pár órát, aztán meglátjuk, mire jutunk vele. De tudj feladni is olyan dolgokat, amikbe nem érdemes beleölni semmit.

- Most csak csendesen vagyok igazából. Szerintem megpróbálom még lekötni a figyelmem addig. Egyébként azt hittem, haragudni fogsz - ismeri be. - Már felkészültem a büntetésre is, az akcióm miatt.

- Az időzítés kifogástalan volt, a meggyőzőerőd meg kifogástalan tud lenni, ha a fejedbe veszel valamit - mondom neki őszintén.

- Csak a végén rontottam el - mondja kicsit keserűen. - Nem úgy kellett volna, és nem akkor. Mármint... a francba is, hogy tudja, hogy szeretem! - tör ki belőle egy pici indulat. Jót mosolygok rajta, de megvárom, hogy végigmondja, amit akar. - Most arra is készülök, hogy rendben, elfogadja a segítséget, de engem távol fog tartani magától. Fájna, de el kell fogadnom.

- Rólad ordít, hogy mit érzel, kölyök, ezért aztán ne csodálkozz, hogy anélkül is tudja, hogy elmondtad volna neki - mondom neki szinte vidáman. Mulattat ez a srác. - Te és ennek az elfogadása? Yoshival kapcsolatban még megértem, de rámenősebb vagy te annál, minthogy ilyen könnyen félreállj. Vagy én tévedek? - kérdezem meg tőle játékosan.

- Kavarognak a gondolataim - ismeri el. - Akarom őt, nagyon, csak ez így nem biztos, hogy működhet. Én... Fogalmam sincs, hogy mi a jó, ha most békén hagyom, vagy ha nem. El sem jöttem volna onnan szívem szerint, csak betalált rendesen a végén. Amúgy meg minden nincs is rám írva! - háborodik fel. - A félelmet már egészen jól tudom leplezni.

- Tudom, hogy nem az erősséged, de legyél türelmes. Azt is kiszedem belőle - teszem hozzá.

- Igyekszem. Egyébként azt kiderítettem, hogy nem fogadott hűséget Raktarinak - jut eszébe valószínűleg.

- Nem jelent sokat, én sem fogadtam Shinjinek. - Ennek ellenére úgy viselkedem, úgy viszonyulok hozzá, mintha megtettem volna. Meghaltam volna érte, az érdekei az én érdekeim is, s nagy dilemmában lennék, ha döntenem kellene közte és Deon közt.

- Tudom, csak mellékesen közöltem. Csak... nekem ez annyira furcsa és kicsit rossz, hogy... mármint... hülyeség - hagyja ennyiben.

- Most már mondd végig! - Nem szeretem, amikor belekezd valamibe, aztán félúton meggondolja magát és motyorászik az orra alatt, mint valami egér. Elkezdte, legyen tökös befejezni!

- Úgy érzem, valamit nagyon rosszul csinálok, ha nem tudom felvenni a versenyt Raktarival - motyogja csak inkább.

- Hogy... mivan?! - Ezt nem tudom értelmezni vagy hova tenni. Raktari számára semmiben sem ellenfél.

- Hát... igazából Masao... szóval valami ilyesmit mondott a végén, hogy hiába vagyok olyan, amilyen és hiába jó velem, meg szeretem, akkor sem vehetem fel vele a versenyt. Ahogy Yoshinál sem.

- Raktari nem ver kenterbe, ha ez érdekel. Semmi különöset nem találok benne. Ennek ellenére úgy érzed, folyton veszítesz ellene? Nem igazán értem a problémád lényegét - árulom el a kölyöknek.

- Félig miatta dobott Yoshi, Masaonak miatta nem kellek, szóval biztosan van benne valami, amitől sokkal jobb, mint én. - A hangja kicsit keserű, én pedig nem tudom, nevessek-e rajta, vagy mit csináljak.

- Ki kell ábrándítsalak, de te még sehol sem voltál, amikor a kérdés már eldőlt Masaonál. Nem arról van szó, hogy nem rúgsz labdába se Raktari mellett, hanem arról, hogy erre esélyt se kaptál, kölyök. Ez nem összetévesztendő.

- De miért nem? - Ez csak kibukik belőle és ahogy felszusszan, úgy vélem, visszaszívná ezt a mondatot, ha tehetné.

- Nálad labdába rúg Masao mesterként? - kérdezek vissza egyszerűen. Csúnya botrány lenne egy igenlő válasz esetén, erősen csökkentené az eltakarító túlélési esélyeit is, ám biztos vagyok benne, hogy Jeremy véglegesen döntött mellettem.

- Mesterem már van - válaszol komolyan. - Azt el tudom képzelni, hogy tanítson pár dolgot, de az nem ugyanaz.

- Tökéletesen megfelel példának. Az alvilágiak egyet választanak mindenből és amellett kitartanak.

- De ez rád pont nem igaz - kockáztatja meg óvatosan.

- Cáfolj meg - kérem elmosolyodva.

- Te Deonnak fogadtál hűséget, elvileg ez azt jelenti, hogy akkor Shinjiért nem kockáztathattál volna mindent - próbálja összefoglalni értelmesen. - Mert akkor már nem tudtad volna Deont szolgálni.

- Azt hittem, ezt a részét jobban érted - jelentem ki nyugodtan. - Shinji olyan Deonnak, mintha a bátyja lenne. A barátja, a testőre, a kutyája. Rangban velem egy szinten áll, az alvilági befolyásom azonban bőven nagyobb, s mivel a gazdámnak fontos Shinji, megvédhetem. Kezdetben ezért ugrottam fejest abba, hogy bevédem Shinjit, később valóban másról volt szó, megváltozott, ám ez ellen Deonnak nem volt kifogása. Ha már a későbbi időkben nemet mond, bajban lettem volna, mert döntenem kellett volna kötelesség és érzelmek közt, ám cseppet sem fogtam volna vissza magam, hogy meggyőzzem a kölyköt, helytelenül dönt. Ha ennek ellenére is tilt ettől, én kiszállok, Bakarit meg titokban megbízom a feladat továbbvitelével, de természetesen Deonnak eszébe sem jutott akadályt állítani elém.

- De pont ez az, hogy megváltoztak a dolgok. Márpedig szerintem te sem így tervezted, ha jól értem, csak alakult. Szóval... nem értem. Mármint, hogy miért jó Masaonak az, amit csinál.

- Shinji akkor kezdett érdekelni, amikor majdnem megöltem. Meg akartam dugni. Miután ezzel megvoltam, nem foglalkoztam volna vele tovább, de újra felkeltette az érdeklődésemet. És mindig újra és újra. Hónapokig csak a kefélés érdekelt vele, de ha ennyi ideig együtt vagy valakivel, elkezded megismerni. Masao pontosan úgy áll hozzá Raktarihoz, ahogy én Deonhoz, a kettőnk közt csupán az a különbség, hogy én képes voltam elfogadni a változásokat, ő köti magát egy adott ponthoz, amihez viszonyítva a jelen élesen eltér - magyarázom a kölyöknek, hogy megértse. - Magyarán én nem álltam ellen annak, ami jött Shinjivel, míg ő kizárja a lehetőségeket is. Ő egyelőre meg akar dögleni Raktariért, én pedig kibaszottul örülök, hogy Shinji elég érdekes számomra ahhoz, hogy még nagyon sokáig akarjam kínozni.

- Azt mondta Akeminek, hogy tudna minket szeretni, de nem akar. Csak... akkor nem értem. Vagyis biztosan az én felfogásom más ebben, de szerintem olyan nincs, hogy nem akarom ebben a témában. De ezek szerint tévedek. Egyébként neked jót tesz Shinji, és jó benneteket együtt látni - ismeri be szégyellősen. Apró mosolyt csal ezzel az arcomra, de nem reagálok rá bővebben.

- A szerelem is egy döntés annak, aki úgy fogja fel, minden az ő kezében van - jelentem ki magabiztosan. - Mi így fogjuk fel, ezért ha valaki szimpatikus, vonz, de mi nem akarunk csapdába esni, eltüntetjük az életünkből. Van olyan srác, aki harminc éve könyörög, hogy keféljem meg újra - hozom fel azt a szerencsétlent szemléltető példának. - Egy pár évig jó móka volt szórakozni vele, aztán meguntam. A hatodik alkalommal, hogy pépesre vertem, feladta. Még mindig könyörögne érte, csak most már ketten villogtatjuk rá a pillantásunkat és Shinji fellépése is értésére adta, hogy kurva szarul jár, ha nem takarodik el. Ez ennyi, kölyök. Shino hidegen hagyott mindig is - teszem hozzá, mielőtt még azt gondolja, valaha is érdekelt ő vagy bárki más magamon kívül akkoriban -, ahogy az összes többi is, de ugyanilyen könnyedén passzolható akárki, ha ura vagy önmagadnak, jól ismered és érzed saját magad. Én döntöttem Shinjivel kapcsolatban. Meggondolatlanságból hoztam fel a lakásomra kefélni, bosszantott is, mennyire jólesett együtt aludni vele, és ott nyílt is a lehetőség, hogy a legközelebbi látogatásánál kibaszom a szalonból, aztán ha visszajön az ablakon, újra kibaszom, ha megint visszajön, megverem és kibaszom, míg nem tud vagy nem akar többet jönni. Nem így döntöttem, adtam egy esélyt a dolognak.

- De én nem tudom döntéssé tenni. - Teljesen el van szontyolodva emiatt, ahogy hallom. - Ezek a lelki szarok... kicsit lehetne kevesebb igazából.

- Az a gond veled, Jeremy, hogy elfojtasz ahelyett, hogy megismernéd és elvezetnéd, ami jön. Nekem aztán nem magyarázat, hogy túl nyughatatlan vagy a belső útra, mert ez is csak egy kibaszott döntés, keresni egy megoldást, amivel feltérképezed önmagad. Sokkal magabiztosabb is lennél, jobban kihasználnád a tehetséged és a képességeid, ha foglalkoznál a saját személyiségeddel, mélységeiddel és magasságaiddal.

- Azt sem tudom, hogyan kellene hozzákezdenem - vallja be.

- Hagyd el a félelmet. Tény, hogy önmagunkba nézni a legijesztőbb, de amíg félsz attól, amit találhatsz, addig nem tudsz mit kezdeni. Nem vagy veszélyesebb magad számára, mint józanul.

- Tudsz ebben segíteni? - kérdezi meg elég hosszú szünet után, majd fújtat egyet.

- Szerinted eddig mi a szart csináltam? - kérdezek vissza felröhögve.

- Jól van na! - csattan fel, de tudom, hogy csak zavarba jött vagy elszégyellte magát. Lényegében mindegy is, mindkettőtől rákvörös lesz. - De úgy komolyabban is.

- Végig ezt csináltam, Jeremy és komolyan - tájékoztatom. - Ez nem egy két hetes intenzív tanfolyam, de még csak nem is egy év munkája adja meg az eredményt.

- De te látsz bármiféle javulást vagy eredményt? - kérdezi meg csendesen.

- Persze, különben nem foglalkoznék veled.

- De hol?

- Az orrod határozottan szebb formát kapott. Jól áll neked az izomzat is... - mondom szándékosan elgondolkodó hangon. - Bátrabb és magabiztosabb vagy egy kicsit, vannak terveid, vagy nem?

- De ez igaz. Sőt... majd tárgyalnom is kell veled nemsokára - élénkül meg egy kicsit. - Meg némi segítséget kérni.

- Erről beszélek. - Nem folytatom a beszédet, mert nyílik az ajtó. Feszülten várom a jövevényt, s ismét megkönnyebbülést jelent az, hogy Shinji kerül elő. - Megjött Shinji - tájékoztatom a kölyköt, miután sikerült nyugalmat erőltetnem magamra, majd a testőr elé megyek, hogy még egy kicsit a kezében kelljen tartania a zacskókat, amikben élelmet hozott nekünk, míg megcsókolom, s ő mosolyogva viszonozza.

- Igyekeztem vissza - suttogja a számra. - Megyek, felrakom a kaját. Kérsz egy kávét? - kérdezi vidáman.

- Kérek - felelek neki csendesen, de mielőtt engedném elmenni, hideg arcához nyomom az enyém, mire belecsókol a nyakamba. A tegnapi kirohanása túl édes volt, s átfagyottságáról eszembe jut. Szép emlékeket szerez nekem ez a kölyök. - Vetkőzz kicsit le, gyorsabban felmelegszel - tanácsolom neki csendesen, játékosan.

- Rendben van - egyezik bele, majd nyom még egy csókot a számra. Most már engedem a konyhába menni lepakolni, én pedig visszatelepszem a kanapéra a telefonom mellé.

- Vagy még? - kérdezem meg.

- Vagyok.

- Másegyéb? - érdeklődöm.

- Holnap átmehetek?

- Mikor? - kérdezek vissza meglepetten.

- Amikor neked jó, az se baj, ha nem holnap, csak a közeljövőben.

- Jelenleg Tokiótól északra vagyunk egy kis falu táján, szóval még most találd ki, hogy mit akarsz - kérem komolyan, bár sok kedvem nincs változtatni azon, amit Shinjivel megbeszéltünk és ezt a kölyök tudtára is adom. - Terveink szerint csak felpakolni, átöltözni megyünk haza, aztán irány a kávézó. Mit szeretnél?

- Hogy mi? Az nem ma van? Egyébként kicsit veled lenni. Hiányzol - ismeri be.

- Utóbbi rendben van, de ezt a ma van dolgot nem értem - mondom megzavarodva, majd inkább leveszem a tekintetemet a konyhában sürgölődő testőrről.

- Masao... Az ma este van. Én meg holnapról beszélek. - Kicsit kioktatós a modora, mivel nem érti, mi van. Először én sem, ezért visszaidézem az előbb beszélteket.

- Igaz, bocsi! - mondom neki, mikor lekoppan, hogy sikeresen összemostam vagy két napot és nevetve dőlök el vállammal félresöpörve a telefont, ami így végül a földön köt ki. Ezen már ki sem érdemes akadni. Ettől persze még bosszant, hogy nem tudom felvenni, de nem fogok dühöngeni. - Túl nagyot löktem a telefonon - magyarázom a kölyöknek. - Előbb tudjuk meg, mi sül ki a ma estéből, utána tervezzünk. Részemről semmi akadálya, hogy átgyere, Shinji sem hiszem, hogy ellenvetéssel élne, de elég sok múlik azon, Masaoval hogy alakulnak a dolgok. Ha lehet vele kezdeni valamit, belevetem magam, ha nem, jobb, ha vissza se mész a Seichirou-házba.

- Miért? - kérdezi meglepetten.

- Gondolkodj, mielőtt kérdezel. - Megint előbb jár a szája, mielőtt végiggondolná, hogy a Napnál is világosabb dologra kérdez rá, nekem meg az lenne a legjobb, ha aktiválná az agyát, mert anélkül elég nagy kutyaszorítóba kerül és viszonylag hamar. Shinji közben kibattyog a nappaliba, majd a tűz elé telepszik és megpakolja. Szeretem figyelni.

- Tudod, hogy hamarabb beszélek, mint gondolkodom néha - nyöszörgi zavarban. - Azért... majd meglátjuk, mi lesz és döntünk.

- Gyógyegér - jegyzi meg neki a testőr, miközben hozzám lépdel, majd felveszi a földről a telefonomat, a mellkasomra rakja és csókot nyom a számra. Bírom, hogy nem bírja ki anélkül, hogy ossza Jeremyt, a dilis kölyök meg azt hiszi, Shinji utálja őt. Jót vigyorgok és élvezettel nézem a tigrisem hátsóját, miközben visszasétál a konyhába.

- Nem is vagyok egér - morogja, de aztán elkuncogja magát.

- Szürke biztosan nem - ugratom. - Tényleg használhatnád az agyad többet, azért van. Egyébként hogy van az, hogy nemrég voltál nálam és hiányzom?

- Csak rám tört ma - ismeri be. - Vagy ez baj?

- Miért lenne az? - Megint hülyeséget kérdez. Nem tudom, mikor fogja fel, hogy kedvelem. Szeretettel.

- Mert nem akarok bezavarni nálatok, csak jó veled lenni, az megnyugtat és megtámaszt kicsit.

- Mégis mivel zavarnál be? - kérdezem meg tőle értetlenül.

- Azt nem tudom - mondja végül kuncogva.

- Ha még mindig attól félsz, hogy agyoncsaplak - kiabál be a konyhából Shinji -, kár túráznod. Ami nincs, azt nehéz... - hecceli Jeremyt. Röhögök rajta. Na? Veszekedés lesz? Úgyis imádom a műsort.

- Már nem lenne olyan könnyű dolgod - vág vissza a srác. Ezaz...! Csak így tovább, fiúk! - Nem félek.

- Szájkarate helyett egyszer be is bizonyítod, vagy folytatod tovább a hattyúhalálát és csak hitegetsz?

- Mikor és hol?

- Csak én is ott legyek! Ezt látni akarom - jelentem ki vidáman.

- Majd ha elég bátornak érzed magad hozzá.

- Már rég nem a bátorságomon múlik. De ha szeretnéd, még várhatunk. - Szép kis labdajáték, de aki Shinjivel kezd, az vagy vakmerő, vagy elbizakodott. Lehet ügyes, remélem is, hogy Jeremynek sikerült már megszednie magát, ahhoz Deonnal is rengeteg időt tölt.

- A világért sem várakoztatnálak meg, nem szeretném, ha miattam lennének álmatlan éjszakáid. A helyet és az időt megvitatjuk attól függően, hogyan alakulnak a dolgok este - mondja komolyan most már.

- Rendben van - vált a kölyök is komolyra. - Igazából tök kíváncsi vagyok rá - vallja be azért. Hát még én! Bár befürdik, ha azt hiszi, hogy Shinjivel könnyű dolga lesz. Úgyis imádom nézni, ahogy cincálják egymást...

- Van fantáziád, nem? - kérdezi be a testőr.

- Az igazi mindig jobb, mint amit elképzelsz - búgja. Hmm... van benne igazság, de azért a fantáziát sem vetném el.

- Meglátjuk, akkor is így vélekedsz-e majd erről, mikor az egyik konténerben végzed összecsomagolva.

- Ha vacsorát szeretnél, inkább főzök neked és nem kikukázom. - Jó válasz! Szép volt, tökalsó. Tagadhatatlanul és vitathatatlanul élvezem, amit lenyomnak. Nem is értem, Shinji miért nem hagy minket sokáig nyúzni egymást Bakarival, pedig jó hozzáállással az is ennyire mókás lehet.

- Ha vacsorázni hívnálak, azt jobban élveznéd.

- Végülis Tatsuki is él még...

- A harcnál kétlem, hogy Shinji jobban élvezné az evést, de az szent igaz, hogy élek mellette, mint hal a vízben - kotyogok közbe vigyorogva.

- Akkor lehet, hogy a vacsorameghívást is elfogadom majd - mondja végül hangjából kihallhatóan vigyorogva Jeremy.

- Húst süt - tájékoztatom vidáman őt -, szerintem már nem hallotta, de majd mondom neki, hogy meghívott vacsira. Lehet, hogy holnap? - kérdezem nevetve.

- Ha úgy alakul, nem fogok ellenkezni - kuncog ő is. - Azért ennyire hallhatóan ne élvezd, hogy szívjuk egymás vérét.

- Miért, tán zavar? Imádom, amikor két kölyök egymásnak feszül, legyen az szóban vagy fizikálisan - közlöm szándékosan búgó hangon.

- És akkor most fogjam vissza a mocskos fantáziámat, igaz?

- Épp ellenkezőleg! Mesélj! Érdekel, mire gondoltál - bátorítom.

- Fizikális egymásnak feszülés? Merev dolgok, mert ugye a feszüléshez az kell. És akkor már csak a hátteret kell jól megválasztani. Mondjuk egy kellemes hálószoba képében - írja le, mi ugrott be neki rögtön. Fújva kuncogok rajta.

- Keménynek jó lesz a padló, feszülni pedig az izmok feszüljenek - ajánlom.

- De az nem olyan élvezetes. Amit én mondtam, az sokkal jobb.

- Egy jó partnerrel minden élvezetes - jelentem ki. - De ha ragaszkodsz az ágyhoz, legyen kemény a kanod farka - vágok neki vissza.

- Na így már sokkal jobban hangzik - neveti el magát. - Tudod, olyan úri igényeim lettek, minthogy ne nyomja a hátam semmi - ismeri el.

- Mert csak te fekhetsz a földön? Vagy kevés pózt ismersz? - ugratom tovább.

- Mostanában egyre többet, bár igaz, felül lenni sem rossz. Sőt... De még van mit tanulni. Ez már nem az, hogy kétvállra, aztán tök mindegy, mit akarok.

- Ez a lényeg, Jeremy. A szexnek nincs értelme élvezet nélkül, kielégíteni te is ki tudod magad. Sose hagytam senkit parlagon, az szégyen - jelentem ki. - Lehet, hogy megbasztam, mint még soha senki, de kurvára élvezte.

- Masao is valami ilyesmire próbált tanítani, hogy élvezzek mindent, amit csinál velem, meg hogy ne csak magában az aktusban találjak élvezetet. Teljesen új volt, Yoshinak sem ilyen volt a felfogása erről - mesél kicsit izgatottan.

- Masao szexuális szokásairól semmit sem tudok és Yoshit sem próbáltam ki, de az biztos, hogy az alvilág a maga mocska mellett is a legélvezetesebb világ, amit ismerek. Akármi kell, meg tudod szerezni, ha ügyes vagy. De keféltél Deonnal! - jut eszembe. - Nem feltétlen kell ehhez visszanyúlni, mert a srác mindenben az élvezetet és az örömöt keresi, amiben pedig nem találja, azt elutasítja, de ha valakiről tudom, hogy a szex számára erről szól és neked is tapasztalatod van róla, akkor az ő.

- Igen, ebben igazad van. Ráadásul nem is akármilyen tapasztalat... - gondolkodik el.

- A tökéletes hozzáállás az alvilágban, ami neked nem jó, az nem kell. Legyél öncélú és önző, így tudsz érvényesülni, az meg, hogy az ágyban egy odaadó szuka vagy, legyen a bónusz a szerencséseknek.

- Igyekszem - mondja komolyan. - Kicsit kezdem másképpen látni a dolgokat, de még idő, mire teljesen átalakul. Egyébként... az a legerősebb kutya baszik dolog... Szóval az gáz, hogy ebből kilógok?

- Úgy érted, probléma-e, hogy uke vagy? - fordítom le nyíltan a kérdését.

- Aham. - A válasz elég halk, szinte csak egy sóhaj.

- Nem. A semék egymást dughatnák seggbe, ha nem lennének ukék, vagy be kellene érniük nőkkel, ha nem jutnak egymással dűlőre. Találd ki, milyen akarsz lenni, hogyan tudod magad úgy eladni, hogy erősnek lássanak, mert nem takarózhatsz mindig a nevemmel. Egyszer magadra maradsz és akkor csak arra számíthatsz, amit addig összekapartál.

- Én sosem leszek nagy, de lehetek kegyetlen, akaratos, önző és erős. Ezekre próbálok erősíteni, mert a testalkatomra inkább csak akkor lehet, ha már látják, is mire vagyok képes. Meg nagyon sokat kell tanulni és akkor képes leszek félelmetes lenni.

- Lehetsz agyafúrt, mindig tájékozott, gyors, befolyásos és engesztelhetetlen is - mondom neki könnyedén. - Nem muszáj a klisékhez nyúlnod, a lényeg, hogy a választott jelzők mindig érvényesüljenek, a szereped legyen tökéletes. Nem baj, ha mindenki tudja rólad, hogy uke vagy, a nőkről is tudjuk, hogy a befogadó oldalon teljesítenek és ettől még nem biztos, hogy rájuk akaszthatjuk, hogy passzívak. Oliviával találkoztál, láthattad, mennyire harcias. Kane és Anai párosa ugyancsak tanulságos - hozom fel őket, mert remek szemléltetők. - Kane sokak számára már taszítóan sok, mint Deon számára is, mások számára őrülten vonzó, de igazi kígyó, a keblére vesz, majd belemar a nyakadba. Anai viszont visszafogott, a több kevesebb elvet alkalmazva vonzza a fiatal csődöröket és választ közülük. Akit nem lő keresztbe, azt elfogadja. Ezzel szemben elárulom, hogy Kane egy ijedt kismacska, Anai pedig köddé válik, mielőtt túl közel kerülne hozzá valaki.

- Van még olyan férfi az alvilágban, akit ismersz is és ezen az oldalon van? - kérdezi meg óvatosan. - Egyébként ezt jól fel is használhatom, mert ugyebár egy ukétól nem vár az ember sokat, ha pedig lenéznek, akkor könnyű meglepetést okozni.

- Nagy hülye, aki lebecsüli a másikat, mindegy, hogy uke, seme, nő vagy férfi. Ha valakivel szemben állsz, sose nézd le, bármit is tudsz vagy híresztelnek róla, akárhogy is fest. Tsuji tipikus példa. Feltűnő, mégis fejvadász és jó is. Ő nem rejtőzködik, lopakodik, vagy besurran, ő beépül.

- Na, ő lesz a következő nagy falat. Azt sem tudom, hogyan viselkedjek vele szemben. Kicsit tartok tőle, pláne, hogy semmit nem tudok róla.

- Tsuji Onodera egy kattant - mondom a kölyöknek mosolyogva. - Nem is lehet normális az, aki úgy öltözik, mint ő - teszem hozzá nevetve. - Egy átváltozóművész és srác, bárhogy is jelenik meg, ebben biztos lehetsz. Huszonnyolc éves, valamivel magasabb nálad, de szerintem a mérlegen ugyanannyit nyomtok, laza és követhetetlen. Bírni fogod. A félelmetes az benne, hogy sosem tudod, mikor szórakozik, mikor mond valamit komolyan és őt, vagy a szerepet mutatja-e. Ha nem akar ártani neked, semmi félnivalód nincs tőle és nem akar, ebben biztos lehetsz. Egyébként ő ugyanazon az oldalon játszik, mint te - teszem hozzá. Igen, ezt szándékosan a végére hagytam. A konyhából remek illatok szállnak, de csak lesegetek hiába, Shinji el van foglalva az étel elkészítésével.

- Igazából tök kíváncsi vagyok rá - vallja be. - Meg... Deon is - kuncogja el magát. - Szóltunk mindenkinek, aztán meg elpofáztunk rajta, hogy milyen lehet.

- És, mit gondoltatok ki, milyen Tsuji? - kérdezem meg.

- Deon első kérdése az volt, hogy nő vagy férfi - ismeri el, mire felröhögök. - De nem tudtunk rájönni, hogy milyen lehet, csak már mindketten szeretnénk megismerni.

- A kölyök tud valamit, pedig sose hallott Tsujiról!

- Mármint? - kérdezi kicsit furcsán.

- Nem figyeltél arra, amit mondtam. Nem véletlenül biztosítottalak róla, hogy Tsuji faszt hord a nadrágjában - jelentem ki.

- He? Ezt úgy érted, hogy képes női szerepet is felvenni? Vagy mi?

- A stílusa erősen feminin, de virított már nőnek öltözve nem kétszer.

- Szerintem bírni fogom - kuncogja el magát. - De biztos vagy benne, hogy elvállalja, amire kérted?

- Biztos - válaszolok mély elégedettséggel a hangomban.

- És mire is kérted pontosan?

- Vigyázzon rád és kalauzoljon. Helyi zsivány, ő nem fog egész nap a szalonban ücsörögni. Felpezsdül majd az életed vele, de Yoshit is vond be, mert Teru nem fogja idegekkel bírni Tsujit és a szöszinek igen sokat kell tanulnia! - kérem komolyan Jeremyt. - Tsujitól igyekezz minél többet tanulni. Sokáig nem marad melletted, de amíg igen, jó dolgod lesz.

- Rendben van, igyekezni fogok. Meg ha valaki olyan, akkor sokkal könnyebb is tanulni tőle. Yoshit is bevonom, bár vele most egy kicsit bajos a Masaos dolgok miatt, de majd megoldom.

- Na mesélj csak erről! - szólok rá, mielőtt elsumákolja.

- Masao azt akarja, hogy Raktari ne tudjon semmiről, ami azzal jár együtt, hogy Yoshit sem avathatom be, így pedig a mikor kinek hogyan mit mondokra nagyon oda kell figyelni. Ráadásul Raktarit is rázhatom le, mert nem beszélhetek vele, neki nehéz lenne hazudni.

- Értem. Az első olyan feladat, mint aminek köze van ahhoz, amit majd egész addig csinálni fogsz, amíg ki nem lépsz abból a szerepből, amibe én raktalak a helyem rád örökítésével - közlöm vele vigyorogva. - Meg is mondhatod Yoshiminek az egészet, aztán megtilthatod neki, hogy beszéljen. Ha eljár a szája, duplán kellemetlen lesz neki. Ha tudni akar, tudja, hogy a tudásának mi az ára, akkor talán nem akar majd, Raktari meg maradjon távol az alvilágtól, mert az apja kikel a tolószékből és elteszi láb alól - figyelmeztetem komolyan Jeremyt.

- Hát... Masao éppen az apját akarja eltenni láb alól - közli hadarva.

- Heh... Mégis mi baja a régi szövetségesével?

- Szerinte Raktari miatta nem tud boldogan és felszabadultan élni. Illetve miattuk, valami nagybácsiról is volt szó.

- Akkor Masao az egész családot kiirtja. Az szép vállalkozás! - mondom elismerően.

- Igen, azt hiszem, ezt is mondta. Ezzel egyrészt elérné, hogy Raktari szabad legyen, másrészt, hogy meggyűlölje. Szóval neki ez kétszeresen jó, szerinte. - Van abban valami, ahogy ezt mondja, mintha könyvből olvasná a szavakat, érzelemmentes, de azt hiszem, ez a szerelme számlájára írható. Előre, utólag, igazából mindegy, mikor figyelmeztetjük ezt a kölyköt, megtalálja azokat, akiket nem kéne szeretnie kezdve velem, ő mégis... Nem is ő lenne.

- Megvan, mi a történet vége. Ha el is tudja tüntetni a Yuusuke családot, azt nem Raktari elől, hogy ő volt, ám ha az kívánja a halálod, akinek hűséget fogadtál, akkor is megdöglesz, ha ő nem öl meg. Nagyon kifundálta ez.

- Remek.

- Mondd tovább! - kérem.

- Mit?

- Ami benned van. Ne fojts vissza - kérem kevésbé követelően, mint az előbb.

- Hülyeségnek tartom, amit csinálni akar. Ha sikerül, sem biztos, hogy eredménnyel jár, mert attól még a nevelés megmarad, szóval akkor meg az lesz, hogy nehogy a család emlékére hozzon szégyent. Még romolhat is a helyzet, de gondolom, ezt nem gondolta végig, mert akkor tényleg ő lesz az egyetlen, szóval... nem tudom... Most hülyeséget mondtam?

- Nem ismerem Raktari hátterét, de abban van ráció, hogy egy olyan hagyománykövető és konzervatív család sarja, mint ő, nem feledi el sosem a neveltetését.

- Már nem akartam Masao képébe vágni, mikor elmondta, de szerintem annyira nyakatekert, mint hülye ötlet. Más módon kéne ezt megoldani, az erőszak itt nem vezet megoldásra, de gondolom, mondhatnék én bármit is, annak tudná be, hogy őt akarom életben látni. Pedig nekem az is megfordult a fejemben, hogy akkor Yoshit is otthagyhatja a srác, merthogy ez ellenkezik a halott ősei akaratával. Nagyon nem vagyok ilyen ősi cuccosokban otthon, de ezt simán el tudom képzelni. - Jeremy dühös és indulatos, még a léptei is behallatszódnak a telefonba. Felülök, mire a telefon végiggurul rajtam, majd az ölemben köt ki.

- Tulajdonképpen kinek a sorsa aggaszt a legjobban? - kérdezek rá.

- Legjobban a sajátom - ismeri be. - Ha Raktari most otthagyja Yoshit, akkor kábé nézhetem, ami eddig megvolt, mert összezuhan, amiből majd szépen lehet kirángatni, közben meg én is mélypontra kerülök, akármi is lesz, amit ugyan tudok kontrollálni, meg fel tudok rá készülni, de lesz. És igazából... Raktarinak sem akarok rosszat, márpedig ez szenvedés lenne több oldalról is. És akkor még Masaoról nem is beszéltünk. Utálom, hogy azok a kurva szálak mindig összeérnek és sehogy se jó. - Felsóhajtok. Legalább annyit fejlődött, hogy már maga érdekli elsősorban, de még mindig túl lágyszívű és jóságos.

- Raktari és a kapcsolata Yoshival nem a te gondod, nem tartozik rád. Masao is azt csinál az életével, amit akar. Ami neked fontos, hogy Yoshi a kutyád és vagy hűséges, szófogadó eb lesz, vagy meg kell ölnöd. Erre nyugodtan emlékeztesd - teszem hozzá. - Ezek a szálak tökéletesek arra, hogy játssz rajtuk, csak fel kéne ismerned a lehetőségeket. Yoshimi sakkban tartható Raktarival, ahogy Masao is pont a sráccal. Gondolkodj el ezen! - utasítom. Ennél többet nem vagyok hajlandó segíteni neki, rakja ő össze.

- Szóval mozgassam én a szálakat. - Pontosan. A lépései elhalnak, csend telepszik kettőnk közé, addig rápillantok Shinjire. Dohányzik, füst száll fel, mire elmosolyodom azon, mennyire tudok vágyni egy kurva cigire, de nem mindig arra, ami az övé. Talán van kint a Merciben a másikból, de nem fogom ugráltatni, így is állandóan sürög-forog körülöttem. - Tényleg sokat kell még tanulnom - szólal fel az ölemből Jeremy hangja, ami visszaránt a mélázásból.

- Az embereket manipulálni nem is olyan nehéz, kölyök.

- Kivéve, ha ők manipulálnak téged.

- Na igen. Csakhogy engem nem lehet manipulálni. Hajlandó vagyok engedni, de az ujja köré nem csavar senki. - Talán az a pöfékelő bestia a konyhában, elkanászodni azonban ő sem mellettem fog.

- Nekem még ebben is erősödni kell. Most meg azt hiszem, nagyon gondolkodni, hogy hogyan tovább. De... talán lehet ebből jól is kijönni.

- Mindent lehet, csak akarni kell - közlöm vele könnyedén. - Masaot ugyanezekkel mozgathatod, de vele sokkal óvatosabban kell csinálnod, mert ellök, ha manipulálni próbálod. Gondold végig és csináld úgy, ahogy eddig.

- Rájön, ha annyira manipulálni akarom. De legalább Yoshit rendbe tudom rakni végre, azt hiszem, ezzel a problémával meg szerintem nem érdemes ma este előtt foglalkoznom, mert ha belelovalom magam, csak rosszabb lesz. Vagy te nem így gondolod? - Remélem, nem várja, hogy most az orra alá toljam, hogy ezt pofázom az elejétől fogva.

- Rá hát, hiszen független és ezt tartani akarja, de teljesen nem maradt semleges tőled, ha ennyire belekevert ebbe az egészbe, ha meg akart védeni és meg is tette.

- Meg... ő komolyan gondolta, hogy a tudása egy részét át akarja adni. Így meg... ez már sehogy sem semleges. Vagy ezt rosszul látom?

- Egyáltalán nem.

- Akkor viszont... mégis mit akarsz neki felajánlani és hogyan?

- A terveimet nem árulom el, de nem egy másfél órás beszélgetést tervezek Masaoval, hanem legalább kicsit többet. Mondtam, ízekre szedem.

- Rendben van, ahogy gondolod, ebben teljesen megbízom benned. Bakarival közlöd, hogy megyünk?

- Ráér megtudni, amikor megérkeztek a kávézóba, de ha nagyon próbál meggyőzni, hogy kell nekem egy hátvéd is, akkor közlöm vele, hogy a problémája megoldva - válaszolom halvány félmosollyal.

- Uh... Biztosan vitázni akarsz vele, hogy mennyire felelek meg hátvédnek, vagy sem?

- Ha te nem is, Teruki mindenképp - dorombolom.

- Na így viszont már nem tetszik annyira... Azért nem kell lebecsülni.

- Nem becsüllek le, de Bakari velünk is összeugrott amiatt, hogy hárman nem leszünk elegek. Vagy túl jónak találta Masaot, vagy az idegesíti, hogy nem jött rá a trükkjére, így nem tudja, mi ellen is megyünk pontosan. Szeret felkészülni és bár nem mondja ki, de kamikaze akciónak találja azt, amit kitaláltam. Nem állíthat meg, nem szólhat bele, ám jó kutyához méltón ugat, jelzi az ellenérzését.

- Biztos vagyok benne, hogy nem jött rá a trükkjére, de az valami iszonyat jó - ismeri el. - Mikor ott voltunk és játszottunk hármasban, akkor is tudta, hogy megjött értem Teru és Yoshi, pedig akkor fordulhattak be a sarkon, szóval tudni fogja, hogy jövünk. De... én biztos vagyok benne, hogy nem akar támadni, abban tényleg semmi ráció nem lenne már.

- Meglátjuk. Háromnegyed hétkor találkozunk a kávézóban - búcsúzom tőle.

- Rendben van. Vigyázzatok magatokra - zárja a szokott módon.

- Te is magadra. Telefon lerak! - utasítom a készüléket, majd felkászálódom a kanapéról és a konyhába megyek megnézni, Shinji mire jutott.