31.

Yajiro

A srác nem füllentett, időben megérkeztem, ám az emeleten nagy meglepetésemre anyámba botlom. Még jó, hogy nem vagyok szívbajos, noha a kezében lévő nagy adag ruha elég nagy aggodalmat kelt bennem.

- Hát te meg?! - kérdezem tőle és határozottan kiveszem a kezeiből a cuccaimat.

- Ezt én kérdezhetném tőled - szól vissza könnyedén nekem, ami meglep. - Azt mondtad tegnap, hogy randira mész. És ahogy látom - szinte folytatja az előző mondatot, ráadásul közel lép hozzám, majd végighúz a nyakamon -, jól is sikerült. - Néha megijeszt az anyám azzal, mennyire körültekintő és könnyed, még zavarba is hoz, úgy érzem magam jelen pillanatban, mint egy kiskamasz, pedig nem most kezdtem az ipart űzni. - Nem vártalak ilyen korán. - És még van képe ilyet közölni velem! A saját kecómban! - Mesélj róla, míg átöltözöl és rendet raksz a szobádban. - Most kapok agybajt! Fogom, összecsomagolom és kiteszem az utcára, hátha valaki megsajnálja. Neki is kéne egy jó kemény fasz, akkor nem az enyémen élcelődne.

- Nem akarsz inkább kitakarítani lent, megetetni az állatokat...?

- Nem - válaszol teljes nyugalommal, én pedig a ruhahalmot a földre dobom. Fenébe, hogy nem bírja ki a pakolászást! Kezdhetem kiválogatni, mi tiszta, mi volt rajtam csak egyszer és mi szennyes. Persze anya csak azt látja, hogy itt akkora a disznóól, amit egy rendes malac megirigyelne, s azon az elven, hogy ami nincs a szekrényben, az mosásra vár, mindent felnyalábolt, az meg már mellékes, hogy három különböző kupac volt, míg egybe nem rakta az egészet. - Látta már a szobádat?

- És nem is fogja.

- Nem csodálom, hogy nem hoztad még fel. Az ebédelős srác az? - kérdez rá szinte izgatottan, mire sandán hátrapillantok rá. - Nagyon helyes! - mondja védekezésképp. Csak azért fordulok vissza a ruháimhoz, hogy ne lássa az elképedésem okozta vigyort az arcomon. Egy hónapja jár át kábé Ichiro, az első pár alkalommal látták egymást anyámmal, de mindig kidobtam őt, hogy ne kotnyeleskedjen bele, míg a sráccal beszélgetek, de anya vagy megnézte akkor magának, vagy időnként igyekezett elcsípni valamit a közös ebédből. - Mesélj már, te ebadta, a kíváncsiság kifúrja az oldalamat! - ripakodik nevetve rám.

- Fúrja csak, úgy kell neked. Összekeverted a cuccaim - szidom le őt.

- Nem Chiaki az, őt már megszoktad.

- Anya! - szólok most már rá. Nem igaz, hogy milyen akaratos egy nőszemély...! - Chiaki a barátom! - tájékoztatom hevesen. Persze ilyenkor nem találok egy tiszta alsónadrágot, hogy nyugodt szívvel vághassam be magam mögött és az orra előtt a fürdő ajtaját, hiszen oda talán nem követ.

- Szép kis barátság... - jegyzi meg mosolyogva. Mindig is elnéző volt velem, bár sose mertem kételkedni abban, hogy kemény asszony, azután meg kimutatta a foga fehérjét, hogy megindultak bennem a hormonok.

- Jó vele a szex is - ismerem el. Legalább tiszta pólót már találtam, meg a nacim is megvan fél pár zoknival kiegészülve. - Vele most nincs semmi, egy hirtelen beütő randi miatt lemondtam az estét, meg a továbbiakat is.

- Ködölsz még, vagy a fejedre borítsam a szennyesládád tartalmát is? - kérdezi merészen, majd leguggol mellém és az orrom elé nyújtja a keresett zokni párját. - Szerelmes is vagy?

- Nem, csak felkavart és kicsit zavarodott - válaszolok őszintén. - Az ebédelős srác az, igen. A neve Ichiro, jóbarátom, de fülig odavan értem.

- Biztos voltam benne, hogy nem a kifogyhatatlan témáitok miatt ül itt majd’ minden délben - árulja el olyan anyás mosollyal. Mindent tudnak, előlük aztán azt is hiába titkolod, mikor hugyoztál a vécédeszka felhajtása nélkül, hiába nem vizelted azt le semennyire se. - Adsz neki egy esélyt?

- Aha.

- Van, amit már bizonyított - heccel. Néha meglepődöm, anyám mekkora perverz, bár lehet, hogy most nem pont arra gondolok, amire ő. - Elkezdem a bolt kitakarítását, lent találkozunk. Ettél már?

- Reggeliztünk, igen.

- Jól van. Ne húzd az időt, mert rád töröm a fürdőt - fenyeget meg játékosan, aztán átlibeg egykori szobájába, amely a panziónak ad helyet és dúdolva matatni kezd. Azért ijesztő, mennyire messzire elmenne azért, hogy megtudhasson még többet rólam, noha lehet, hogy ezen nem kellene csodálkoznom, hiszen mi csak egymásnak vagyunk.


Fogat mosok, miután átöltöztem, majd a nyakamban elrendezgetem a kendőt, hogy nézzen is ki valahogy és el is takarja a foltjaimat. Nem szégyellem őket, csak nem illendő mutogatni az ilyesmit. Persze anyám odalent nem bírja ki és még igazgat az öltözékemen egy kicsit, mintha még rendes kisiskolás lennék.

- Ma is jön, igaz?

- Azt mondta - válaszolok hanyagul, nehogy nagyon rám szálljon, bár még egy darabig úgyis ezen fog kattogni. Nem baj, valahogy csak túlélem, aztán felhívom Chiakit és ennél sokkal rosszabbat igyekszem kiállni. Feltéve, ha nem lesz vevő. Remélem, mert nincs hozzájuk ingerenciám jelenleg.

- Mit csináltatok? Azon kívül - teszi hozzá elnevetve magát.

- Elvitt az étterembe, ahonnan kaját hoz nekem.

- Nem probléma, hogy etet?

- Áh, ügyvéd, épp csak a bőre alatt nincs pénz - hessegetem el ezt.

- Azért ne használd ki - kéri anya némi figyelmeztetéssel.

- Eszemben sincs, mondom, hogy jóbarátom. Akar állatot, azt tőlem kap ingyen minden hozzávalóval együtt, meg már elkezdtem neki lejelelni, hogy bár csórónak tűnök, azért nem kell mindenre meghívnia.

- Milyen állatra vágyik? - kíváncsiskodik. Tudom, hogy anya képes ebből messzemenő következtetéseket levonni, ezért nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet elárulni. Na mindegy, úgysem szabadulok egykönnyen.

- Még maga sem tudja, de pedzegeti a macskát és valamilyen rágcsálót.

- Amilyen visszafogottnak és szelídnek tűnt, kutyát ajánlanék neki, ám a nyakadon lévő foltok alapjaiban borítják meg a vele kapcsolatos elképzeléseimet.

- Jaj, anya!

- Csak örülök nektek.

- Még tök friss ez az egész, lehet, hogy egy hét után elunja a dolgot és inkább hagyja a fenébe!

- Kitartó ahhoz.

- És szerelmes - jegyzem meg kuncogva.

- Úgy mondtad, mintha szánni való volna a szerelem.

- Csak rég éreztem és nem nagyon hiszek benne, ő meg ilyen romantikus típus. Nem haza vitt volna, ha nem indítom be, de hát a másfél hónap az akkor is másfél hónap, ha közben volt más, akivel toszhat - magyarázom, miközben megetetem az állatokat.

- Olyan csúnyán tudsz beszélni - kapok újabb megjegyzést. - Ne törd össze, engedd magad szeretni.

- Jó-jó, te szívdoktor!

- Ne háríts, fiam, tudom, miről beszélek! - szól rám most komolyabban. - Mikor szerettél utoljára, szívből, igazán?

- Mondtam, rég.

- És téged mikor szerettek őszintén?

- Talán még régebben. - De fájdalmat okoztam neki és nagyon elbántam vele.

- Tényleg adj ennek a fiúnak egy esélyt - kér szépen engem. - Szép dolog a barátság és jó dolog a szex, de a szerelmet nem pótolja együtt a kettő sem. - Ezt végszónak szánja, mert a kezembe nyomja a felmosót, azzal magához veszi az asztalomra pakolt holmiját és magamra hagy. Zseniális anyám van, noha lehet, a magáét mindenki annak látja. Azért hálás vagyok, hogy buzi mivoltomat nem valami undorító, elfajzott dolognak tekinti, hanem ugyanolyan természetes számára, mintha nőkkel csinálnám. Megkönnyíti az életem a mocskolódás hiánya, a családi béke és annak tudata, hogy bármit elmondhatok neki, nem fog sem félbeszakítani, sem elrohanni.


Kinyitom a boltot, aztán csak nézem az ajtón túli embereket, az utcát. Autók járnak, tízig bedugul minden, aztán a telefonom riaszt fel a mélázásból. Chiaki nem bírta ki, míg keresem, megelőzött.

- Hello - köszönök bele.

- Szevasz! Na mesélj, milyen volt a randi! - kéri izgatottan. Nem hiszem el, hogy ennyire fel lehet ilyesmivel csigázni! Ez hallatlan. - Azt mondtad, mesélsz - juttatja eszembe, mire elnevetem magam kínomban. - Ennyire jó, vagy ennyire rossz volt?

- Jó volt - válaszolok, mielőtt félreérti.

- Na ezt most úgy, hogy el is higgyem! - nógat. Elnyúlok a székemben és felteszem az asztalra a lábamat. Reménykedek benne, hogy még mindig nincs kedve egy vásárlónak se betoppanni, mert akkor rendbe kéne vágnom magam és letenni a telefont, pedig tényleg szeretném megbeszélni ezt a sráccal. Talán ő ismer a legjobban a bandából.

- Tényleg jó volt.

- Akkor?

- Tartogatott pár meglepetést - ismerem be. - Úgy alakult, hogy a randi teljes mértékben nála lett eszközölve, miután beszereztünk némi kaját.

- Nocsak.

- Másfél hónapja vágyott rám, szóval nem volt nehéz ágyba cipeltetni magam.

- Nem is hagytál neki esélyt?! - kérdezi röhögve.

- Szerintem nem voltam túlzottan rámenős, de eléggé be voltam indulva.

- Te és a szexuális éhséged... Él még?

- Jól bírta a strapát és tetszett neki a vérmérsékletem is. Anyám már tett is pár keresetlen megjegyzést nekem, mivel rendesen ki van dekorálva a nyakam. - Ezen Chiaki jót mulat, de nem bánom, valami hasonlóért mondtam el. - Igazán tetszett, de azért vannak kétségeim.

- Hallom. Éspedig?

- Szerelmes belém, ami szentimentálissá teszi. Nem is ez a baj, csak nem tudom, ez nekem bejön-e, vagy inkább bizarrnak találom, anyám meg olyanokat mondott nekem, hogy hagyjam magam szeretni.

- Megkaptad, amire vágytál, ágyba dugott. Ha jó volt, kérj repetát, ha nem, gondolkodj el rajta, hogy mi legyen. Ne töketlenkedj, de engedd bele magad, mert Ichiro tényleg régóta várja, hogy észrevedd.

- Miért nem álltál félre, ha tudtad? - kérdezek rá, mert ez már korábban is érdekelt, csak nem volt alkalmam kifaggatni.

- Nem volt valami magabiztos, meg a te dolgaid se úgy alakultak. Meg basszus! Együtt ebédeltetek szinte minden nap, ezeregy alkalma volt arra, hogy felnyissa a szemed.

- Kellett gyűjtögetnie a bátorságát, meg szerintem miattad se merte.

- Pedig nyilvánvaló, hogy csupán szexkapcsolat van köztünk a barátságon túl.

- Mondtam neki, ahogy azt is, hogy véget vetettem neki, amíg vele vagyok.

- Az a biztos, igazad van - ért egyet. - Ma közös kajálás, este meg folytatódik a kiképzés? - érdeklődik, mire elmosolyodom.

- Igen.

- Várod?

- Aha.

- Kufircolni akarsz vele, mi?

- Ja, rohadtul kívánom.

- Végelgyengülésben fog meghalni - ugrat nevetve Chiaki.

- Még te is élsz - méltatlankodok kuncogva.

- Nem is járok veled - heccel tovább, én pedig felsóhajtok. - Na mi van, mondjad!

- Beijedtem - mondom meg nemes egyszerűséggel. - Tetszem neki, akar engem, kíván, szeret, imád, és ez így eléggé rázós.

- Hülye vagy te, Jiro - közli Chiaki. - Élvezd. Hagyd megtörténni - javasolja, de ezzel nem igazán segít rajtam. Nem mintha létezne számomra segítség.

- Azon leszek. Szombaton megyünk bulizni és gondoltuk, menjünk bandástól - osztom meg vele, ám megjelenik egy vevő a boltban, mire megugrom és haptákba vágom magam. - Fene, le kell tennem! Addig tedd szabaddá magad és kérlek, hívd el Daykit is - kérem őt. - Szia - köszönök el tőle sietősen. Kinyomom a telefont, zsebre nyomom és köszöntöm a vásárlót.