32.

Ichiro

Yajiro annyira imádnivaló, ugyanakkor valahogy... olyan érzés, mikor nem tudom eldönteni, hogy jó, vagy rossz, amit tettem. A szex kurva jó vele, az biztos és úgy érzem, valamennyire össze is illünk, de fogalmam sincs, mit gondolhat. Az az érzésem, hogy hülyére vesz egy kicsit és talán azt gondolja, hogy három nap múlva vége van ennek az egésznek, pedig ahhoz túl régóta várok rá. Helyes és aranyos, nagyon szeretnivaló, de attól tartok, hogy ő elutasítja ezt a lehetőséget.


Beérek a munkába és csak két percet sikerül késni, így neki is kezdhetek a hatalmas pakknak, ami az asztalomon vár. Nem mintha nem szeretném a munkám, csak más dolgokra is időt akarok szakítani, éppen ezért, amint kicsit szabadulok, bár már jól benne járunk a délelőttben, de megcsörgetem Raktarit.

- Neked is jó reggelt - szól bele álmosan.

- Jó reggelt - kuncogom el magam. - Hogy vagytok?

- Köszönjük, jól. Kicsit korán ébresztettél - mondja kuncogva.

- Tíz óra van, meddig akartatok lustálkodni? - kérdezem húzva a srácot.

- Most lehet, főleg, mert éjszakával kezdek - védekezik. - Ne aggódj, semmi gond - nyugtat azért meg. - Már munkában vagy?

- Aham... Yajirot kiraktam otthon, aztán bejöttem és csodálatos módon ma alig késtem.

- Egyszer a fejedet veszik - heccel. - Ezek szerint jól sikerült az este - kockáztatja meg.

- A randi része kimaradt - ismerem be. - Egyébként nagyon jó volt, bár azt hiszem, Yajiro nem vesz komolyan.

- Miből gondolod? - kérdezi meglepetten.

- Azt mondta, szentimentális barom vagyok.

- Hogyhogy? - faggatja elnevetve magát.

- Nem tudom, de vagy háromszor meghallgattam, azt hiszem, mert azt mondtam, gyönyörű, mert felajánlottam, hogy kap fogkefét és nem tudom, még miért...

- Lassíts egy kicsit - javasolja. - Yajiro évek óta nem volt rendes kapcsolatban és még régebben láttam őt szerelmesnek.

- Rögtön úgy döntött, járunk... én egyelőre csak szeretném jól érezni magam vele, összejárni, találkozni, pici dolgokat csinálni - ismerem be. - De nem bírok ellenállni neki.

- Nem látom a problémát - ismeri be csendesen.

- Elég hevesek voltunk, ami nem gond, csak olyan furcsa. Azt hittem, sokáig kell puhítani és udvarolni neki, aztán nagyon nem. Pedig még mindig ezt tervezem csinálni mindemellett.

- Yajirot? - bukik ki belőle meglepetten. - Érzelmileg kell csak puhítani, fizikálisan... hát úgy nem - mondja végül így ki érezhetően kissé kínoskodósabban.

- Tudom... csak valahogy nem tudom - kuncogom el magam.

- Mit nem tudsz? Vagy mit akarsz tudni?

- Olyan furcsa volt tényleg, jó és furcsa. De ma megint megyek ebédelni hozzá.

- Mi volt a furcsa?

- Az egész szituáció... Ahogy voltunk. Én odavagyok érte, ő nincs értem és ettől furcsa. De nem adom fel.

- Szerintem Yajiro komolyan veszi veled ezt, ha úgy veszi, hogy jártok, ezzel pedig téged is.

- Szeretném, ha úgy lenne, kaptam esélyt, ez már jó. Én meg igyekezni fogok. Egyébként azért hívtalak, hogy szombaton buli?

- Hű... Nem mondom biztosra, nekem leszedik a fejem, Yoshi meg betegeskedik.

- Rendben... akkor majd meglátjuk.

- Nem ígérünk semmit, ha a főnököm elenged és Yoshi is jól lesz, akkor megyünk.

- Rendben van, akkor majd ezt még függőben hagyjuk, mi megyünk, az biztos és majd csatlakoztok, ha olyan a helyzet. Kidobni nem fogunk benneteket.

- Szép lenne - neveti. - Ha van valami, nyugodtan szólj és kitartást.

- Köszi. Akkor még felhívom Taot, aztán szerzek megint ebédet - nevetek fel. - Azért majd halljunk felőletek.

- Úgy lesz. Jó étvágyat az ebédhez. Holnap is hívsz?

- Hívlak, ha nem zavarlak - válaszolok kicsit kérdő hangsúllyal.

- Nem zavarsz. Ha nem veszem fel, nem vagyok telefonközelben, de akkor majd visszahívlak.

- Rendben van és köszi. Akkor majd beszélünk. Szép napot és jó munkát - búcsúzom tőle kedvesen.

- Neked is.