32.

Yajiro

Rohadtul be voltam sózva amiatt, hogy jön Ichiro és ez az ebédelés már más lesz, mint a többi, alig bírtam megmaradni a bőrömben. Még a pulcsim is átcseréltem egy garbóra és a kendőt inkább a kezemre kötöttem, mert Uechi nagy fokú érdeklődést mutatott a nemlétező csajom iránt és ez egyáltalán nem volt ínyemre. Nem akarok beszélni neki arról, hogy nekem aztán nem lesz nőm, mert anyámon kívül egy se érdekel, a srácról meg, akivel összejöttem, le lehet kattanni. Azon kaptam magam, hogy birtoklást érzek és a srácot is legorombítom, amiért kíváncsiskodik. Gyorsan le is lécelt, miután elnézést kért a tapintatlansága miatt, én meg ültem a székemben, míg meg nem jött az első vevő és azon filóztam, mekkora hülye balfasz vagyok.


Azon is gondolkodtam, tényleg bezárjam-e a boltot ebédszünet címén és elkapjam-e Ichirot. Vágyom rá, izgat a lehetősége annak, hogy felcsap az asztalomra és megdug, de már azzal is beérném, ha megint egymás farkával játszva smárolnánk, mint a hormonzavaros kiskamaszok a park bokrai közt; suttyomba, sietősen, veszettül. Aztán jöttek sorra a dolgok, amik elterelhették a gondolataimat és most azon kapom magam a degummal játszva, miközben Ichiro lelépked a lépcsőn, hogy nem találtam ki, hogyan fogadhatnám. Hát akkor marad a szokásos: mosoly, vidámság, öröm, semmi egyéb.

- Szia! - köszönök rá.

- Szia! - válaszol hatalmas mosollyal, s amint az asztalomhoz ér, lepakolja a kaját, aztán hozzám lépdel és átölel. Meglepetten fogom át a testét, nem igazán tudom hova tenni ezt az üdvözlést, de elfogadom. Yashani közben nekiáll kibontani a nekem hozott ételt a csomagolásból, hiszen fenséges illata van.

- A degum megeszi előlünk a kaját - tájékoztatom nevetve Ichirot, azzal megpróbálok kibontakozni az öleléséből.

- Akkor hozok másikat. - Megvonja a vállát, de nem enged, még lop tőlem egy csókot, csak aztán nyerek szabadságot, én pedig rögtön felkapom a dobozról csonka farkú rágcsálómat, mielőtt eljut a falán keresztül az ételhez.

- De sok ideje van, ügyvéd úr - heccelem. - Ejnye, kislány - szidom le a degut is. - Felviszem, addig moss kezet - kérem a srácot.

- Várj még - kéri és kinyújtja a kezét az állatkáért.

- Bocs - kérek tőle ennyivel elnézést, aztán a tenyerébe teszem az izgága degut. Mindjárt megindul a válla felé, amit vigyorogva hagy is neki Ichiro, majd megsimogatja az állatka bundáját. - A farok az egyensúlyozásban segít - szólalok meg. Látom, hogy nagyon vigyáz a kis rosszaságra, óvatosan veszi kézbe és próbálja a tenyerén tartani, ám a degum hajthatatlanul visszaugrál a vállára. - Ott érzi legbiztonságosabban magát, hiszen a vállad elég széles, rendesen meg tud állni rajta billegés nélkül - magyarázom.

- Maradhat vagy feltétlen fel akarod vinni? - kérdezi meg megint odanyúlva és beletúrva a degu szőrébe. - Annyira aranyos.

- Elvan az asztalon - válaszolok engedékenyen. Végülis nem muszáj visszatenni, csak oda kell rá figyelni. - Hozok neki valami rágcsálnivalót, mert nem igazán jó a gyomrának, amit mi eszünk, de már beindult nála a nyálelválasztás, az tuti. - Elvigyorodom, majd tényleg keresek a kis döginek valami finomat. - Akarod neki te odaadni?

- Szabad? - kérdezi szélesen mosolyogva.

- Különben nem kérdezném. Ne ijedj meg, lelkes lesz - figyelmeztetem. Visszalépek a sráchoz és a kezébe adom a rózsaszín, lecseppentett valamit. - Ha nem engeded el, vinnyogva fogja követelni. Nagyon irigy, ha jutalomfalatról van szó - árulom el széles vigyorral.

- Ez micsoda? - kérdezi izgatottan, miközben megfogja.

- Rágcsálóknak készült édesség. Néhány vitamin is van benne, de naponta két-három darabot teljes nyugalommal oda lehet nekik adni. Az állatok jól taníthatóak, ha megfelelő a motiváció, az édesség pedig valamennyinek az, csak akármilyet nem kaphatnak - mondom el neki ezeket.

- Ez tök jó. Akkor adjam oda neki? - Hol van az a magabiztosság, amit az ágyban tapasztaltam tőle? Az állatokkal szemben mindig annyira... Nem, nem félénk, inkább esetlen. De érdekli őt mind, azt látom rajta. Talán csak tőlem tanulja, hogyan kell egy kicsi állattal bánni, neki elképzelése sincs. Sőt, ez elég valószínű. Az otthona rendezett, van egyfajta rendszer az életében, neki meg még elképzelése sincs, mit szeretne, ami ezt szétbontja. Én elég is lennék hozzá, ami azt illeti.

- Aha. - Az engedélyemmel megkínálja Yashanit a csemegével, aki ahogy azt mondtam, lelkesen kap rá. Rögtön beleharap, és rámancsol a srác ujjaira, de mikor nem tudja tőle elvenni a finomságot, felháborodottan felvinnyog. Magas kis hangocskával, mérgesen követeli, ami szerinte jár neki, Ichiro pedig néhány pillanat után megkegyelmez a degunak és hagyja, hogy elvéve azt visszahúzódjon elmajszolni. - A degu is sokféle hanggal kommunikál, ez a nemtetszésének a jele volt - nevetem. - Irigy kis dög, meg nem osztaná senkivel a nasit. - Persze a lepotyogó kis szemeket felcsipegetem a srác ingéről és odaadom az állatnak, ami aztán elégedetten megmossa a mancsocskáit. - Eszünk mi is?

- Aham - mondja rám mosolyogva, mire leveszem a válláról a degumat és az asztalra teszem, a kaját pedig ideiglenesen a székre. Kerítek az állatkának egy használt odút, amit a tetejére állítok, meg egy kereket. - Még mindig nem akarod megmutatni a szobád? - érdeklődik játékosan.

- És ez addig így is marad, amíg a panziót nem tudom elköltöztetni - válaszolok ezzel igenlően. - Olyan, mint ahol forgószél járt, raktár, szoba és dolgozószoba egyben, anyám meg még össze is túrta korán reggel merő szeretetből. - Remélem, ennyi indokolja számára, miért nem akarom felvinni, aztán megállok a csap felé menet és sandán rápillantok. - Folytatni akarod a reggelit? - kérdezek rá elvigyorodva.

- Inkább befejezni - neveti el magát, de elmegy kezet mosni.

- És azt csak a szobámban lehet? - kérdezem utána menet.

- Ezt nem mondtam, de ennél diszkrétebben nem tudtam közölni.

- Kettőnk közt fontos a diszkréció? - kérdezek rá, mert ezt jobb, ha tisztázzuk, mivel én nyíltan közölni szoktam az ilyen irányú vágyaimat, nem célozgatni rá.

- Nem, de ha valaki véletlenül akkor lép be, akkor az elég hülyén jönne ki, nem?

- De. - Ennek megfelelően kézmosás után kiteszem a rögtön jövök táblát és bezárom a boltot. Yashani már nincs az asztalon, de csak a fejem csóválom.

- Akkor jó étvágyat - kívánja rám vigyorogva. - Tele hassal élvezkedni is jobb.

- Szerintem valahol az éhes és a pukkadásig telt állapotok közt jó szexelni. Nézz a lábad elé, meglógott a degum - kérem, miközben asztalhoz ülök. Persze a kisasszony azért az odút megrágcsálta, látom a különbséget azon, amilyen volt és amilyenné tette, de ha ez nem volna elég, némi törmeléket hagyott maga után.

- Figyelek. - Tényleg óvatosan lépked, majd ő is leül. - Meglesz?

- Persze. Megvan a trükkje - biztosítom egyszerűen. - Nem véletlenül szoktattam hozzá a finomsághoz. Majd meglátod, hogy a zacsijának csörgetése elég, hogy a legjobb helyről is előmásszon. Kiszökni nem tud, baja nem eshet, max megrág valamit, de az meg nem nagy ügy.

- Ez így jól hangzik. - Nekilát az ételnek, én meg jót mosolygok, mert most tejszínes, húsos, gombás tésztát hozott.

- Átpecázhatom neked a gombát? - kérdezem meg. Eddig mindig megettem udvariasságból, de azt hiszem, ha járunk, ilyesmit megkérdezhetek tőle és nem muszáj letolnom a torkomon, amit nem szeretek.

- Nem szereted a gombát? - kérdezi megdöbbenven. - Miért nem mondtad eddig?

- Olyan lelkesen hoztad, én meg sosem akartalak letörni - vallom be vigyorogva. - Na, akkor átrakhatom neked? - kérdezem, hátha ezzel átlendülünk a dolgon, mert nem olyan nagy ügy, mint amekkora szemekkel rám meredt.

- Persze, de akkora bolond vagy - kuncogja el magát. - Egy szavadba került volna, ha az első alkalommal megmondod, akkor nem kapsz többet.

- De akkor ilyet nem hozol többet, pedig az íze jó, szeretem, csak a gombát nem bírom túlságosan - felelek, miközben folyamatosan teszem át hozzá a gombadarabkákat.

- De ennek van az a változata is, amiben csak hús van és az a változata is, amiben csak a lötty.

- Csak húsost esetleg megkóstolom - fogadom el az erősködését könnyedén. Ha nem vágyik extra gombára, akkor nem kap. - Nézd - mondom neki és a földön szaladgáló degura mutatok.

- Mondom én, hogy annyira aranyos - vigyorodik el. - Egyébként én imádom a gombát, szóval semmi kifogásom ellene.

- Felügyelet mellett nem baj, ha rohangál, ha meg nagyon megrágcsál mindent, megfogom, beleteszem egy lasztiba, aztán annyi. Fent is úgy szoktam, amikor megunom, hogy kilométerhiánya van.

- Szegény... én tuti utálnám a buborékot - nevet fel.

- Az a gond vele, hogy a degu tényleg mindent megrág. - És Yashani igazol is, mire dobbantok egyet. Abbahagyja, mert tudja, hogy hamarosan bezárom a gömbbe, de ismerem már a természetüket, úgysem bírják ki sokáig.

- Miért rágcsál? Úgy értem, olvastam valami olyat, hogy a nyulak azért, mert nő a foguk és így koptatják. A degu is?

- Is. Ez valamennyi rágcsálóra igaz, de sok a fogával ismeri meg a világot.

- Szerintem imádnivaló, ahogy ugrabugrál. Igazán megkapó látvány - mondja őszintén.

- Ja. - Mivel megint rágcsál, kénytelen vagyok összeszedni, hiszen azért nem szeretném, ha bajt csinálna. - De rémes egy jószág vagy te! - szólok rá, miközben leteszem a kajámat. - Hálátlan kis bestia, na gyere ide! - Nem ezzel hívom, csak beszélek hozzá. Több másik állat is figyel, ám akkor támad nagy izgalom, mikor meghallják a zacskócsörgést. Szinte az egész kereskedés felbolydul, még a malacok is kerregni kezdenek a másik helyiségben. Jót mosolygok, aztán bepottyantom a gömbbe a Yashaninak szánt falatot, majd amint belemászott érte, rázárom és leteszem a földre. - Degu ártalmatlanítva - mondom vigyorogva.

- Ügyes, akkor majd téged kell már csak - közli rám kacsintva, de nyugodtan eszik tovább. Nézek egyet, ám mielőtt bármit is tennék, inkább megkajálok.

- Nagyon elkéstél? - váltok témát vigyorogva.

- Három percet, ilyen időben istenek tudják, mikor érkeztem utoljára.

- Ezt hogy érted?

- Legalább tíz percet kések, ha nem egy órát, meg is lepődött a titkárnőm, hogy abba kell hagynia a reggeli rutin teát és a telefont, hogy megkapjam a papírjaimat. - Ezen jót nevetek.

- Ha így folytatod, meg fogja kérdezni, hogy mi történt veled - ugratom.

- Megmondom, hogy szerelmes vagyok - vonja meg a vállát, én meg inkább csupán egy mosollyal válaszolok erre és tömöm tovább a fejemet. Csak beszólások jutnak eszembe, pedig nem akarom sem bántani, sem megsérteni Ichirot, mert a szerelem alapvetően jó dolog, csupán én kimaradtam belőle egy ideje.


Csendben megebédelünk, csak az állatok nesze hallatszik, aztán mikor végzünk, beülök Ichiro ölébe és forrón megcsókolom. Átkarolom a nyakát, s ahogy megfeszülnek az ajkai, tudom, hogy mosolyog, miközben visszacsókol. Magához ölel, de furcsa módon csak óvatosan cirógatja a karomat. Talán lassítanom kéne és csillapodni, azonban azt hiszem, képtelen vagyok rá, az agyamba tolulnak az emlékek, mire ágyékom nagyot lüktet a vágyódás miatt, ami felébred azonnal bennem. Azt hiszem, a srácnak több sem kell ennél, mert amint megérzi ezt, felbátorodik és átveszi tőlem az irányítást a csókban, keze pedig besiklik a ruháim alá. Most nem adom magam könnyen, a vezetésért megharcolok vele csak a hecc kedvéért. Azt hiszem, képtelen lenne ukévá válni, de egyelőre ennek egyáltalán nem érzem hiányát vagy szükségét, élvezem a hevességét, az akarását, még az erejét is.


Hagyom magamnak, hogy elvesszek a smárolásban. Persze nem maradok tétlen, szétgombolom Ichiro ingét, hogy a bőréhez férhessek és úgy tapogathassam, ám meglepetésemre nem sokáig hagyja ezt, inkább felállít, noha mozdul velem.

- Mi az? - kérdezem szinte suttogva, értetlenül.

- Ne egy széken - válaszol vágyfűtve és már húz is vissza. Újra megcsókolom, ám csak röviden, utána a képébe röhögök.

- Kell még egy szék? - ugratom. - Nem vagy egy kicsit körülményes? - kérdezem húzva az agyát ezzel, miközben ujjaimmal végigcirógatok a hasán.

- Ha mélyen, élvezettel akarlak megdugni, akkor jobb, ha a hátadon fekszel - közli rám vigyorogva és nadrágon keresztül lassan kényeztetni kezd. Megint egy olyan megszólalás, amit nem vártam volna tőle, de veszettül tetszik.

- Egy jó szerető mindenhogy és mindenhol jó szerető - kekeckedek vele, kezem pedig némi nadrágbontogatás után becsúszik a szövetek alá és megsimogatom a farkát.

- Ha ezt akarod hallani - kuncogja el magát, de nem ellenkezik egy percig sem -, akkor úgy is fogalmazhatok, hogy azt akarom, hogy megint alattam vergődj és élvezz.

- Szíves örömest. - Eleresztem és elhúzódom az érintésétől, majd félrerakok mindent az asztalról és felülök rá. Lábaim szétteszem és magamhoz hívom őt. Belép térdeim közé és vadul mar rá az ajkaimra, miközben elkezdi lefejteni a pólóm garbóval együtt. Kuncogok rajta, de segítek neki, én viszont nem simítom le a vállairól az ingét, mert túl jól fest széttárva a testén. Helyette a nadrágjából kiszabadítom a farkát, majd a mellkasára hajolva kezdem lassan, finom mozdulatokkal kényeztetni, egy-egy csókot a bőrére nyomva.

- Csak nem tetszik a helyzet? - leheli egy nyögés után, majd végigtapicskol a testemen, megmarkolászik, ahol csak ér, aztán kigombolja a nadrágom és elkezdi módszeresen leszedni rólam alsóval együtt. Segítek neki benne, de felvigyorgok rá.

- Éppenséggel tetszik, de ahogy elnézem, neked is - közlöm vele egy célzó pillantást mérve a férfiasságára.

- Sosem mondtam, hogy nem - nevet fel. - Mielőtt belelendülünk, óvszer, síkosító?

- Azt hittem, van nálad - bukik ki belőlem, aztán elröhögöm magam és leszállok az asztalról kicsit eltolva őt tőle, hogy tudjak hozni. - Mindjárt lesz. Addig epekedj! - teszem hozzá duruzsolva, széles vigyorral.

- Ami azt illeti, én nem tartok az irodában, de még a kocsiban sem - ismeri be. - De azt hiszem, ezen változtatnom kell.

- Az irodádban nem foglak meglátogatni - jelentem ki, majd felcaplatok a lépcsőn. - De a kocsidban simán! - kiabálom. Átgázolok a ruhakupacon, papirosokon, meg minden máson is, majd az ágy alól előhúzom a kincses ládámat és betárazok. Itthon csak anyámtól kell féltenem a cuccaim, de azt hiszem, elég ízelítő volt neki egyszer belenéznie ebbe a dobozba, elment a kedve a nagy kutakodásoktól. A cuccok javát sose próbáltam ki, de legalább anya kíváncsiságát vissza lehetett vele fogni. Azért szép műsor lenne, ha egy ilyen tökszorító hülyeségben végigflangálnám a boltot. Még meg is fenyegettem, hogy ha még egyszer kutat a holmim közt, a vevők előtt csinálom meg. Nem látta benne a logikát, jót nevettünk, aztán belement, hogy inkább kihagyja a további kutatómunkát.


Ichiro az asztalon ülve vár, a nadrágjától már megszabadult, csak az inge lóg a vállain, fél kézzel hátul támaszkodik, míg a másikkal lassan dolgozik a farkán. Megkapó látvány, az egyszer biztos. Elégedett mosollyal szemlélem, ám nem állok meg, végül mellé lépve szájon csókolom, mancsom pedig végigsiklatom izmos testén, miután letettem a hozott cuccokat az asztalra. Két kézzel húz magához és egészen kiül az asztal szélére, hogy mikor összeérünk, hozzám tudjon dörgölőzni, majd megcsókol. Mélysége van a szenvedélyének, élvezettel művel velem mindent, de érzem a birtoklást is, amivel nem igazán tudok mit kezdeni, csupán elfogadom. Kíváncsi leszek, ha szombaton ott lesz Chiaki, hogyan fog viselkedni. Remélem, nem lesz gáz a helyzet, mert az senkinek se hiányzik.


Simogatom az oldalát, hátracsúsztatom kezeimet a hátára, majd visszatérek az oldalára, hogy azon keresztül eljutva a csípőjére a combjait is végigsimogathassam. Sürget a vágy, de nem akarok kapkodni. Forrón csókolom, reszketve járom be testét, ebben pedig Ichiro valószínűleg sosem lesz adósom, addig nem is ereszt, míg már fulladozni nem kezdünk a heves smárolásban. Belemegyek a helycserébe, amit lazán kezdeményez, felhuppanok az asztalomra, aztán vállát markolászva húzom újra közel magamhoz. Nem mintha nagyon távol akarna tőlem lenni, szinte azonnal ledönt az asztalra és rám hajolva támadja be a mellkasom. Jót mosolygok rajta és összetúrom a haját. Jót fognak vigyorogni a kollégái ma rajta, azt hiszem... Tervezem megdolgoztatni és ilyenkor nem marad nyom nélkül, ha velem van az ember fia.


Nem sokáig bírja, szinte csak felhúzom a lábam, hogy végigsimogassam a testét, Ichiro meg már tolja is belém egy ujját abba sem hagyva a bőröm csókkal és simogatással való beterítését. Sóhajtva nyögök fel, aztán egy pár pillanatig nem veszek levegőt, hogy utána mintha be akarnám hozni magam, kapkodjak érte. Megőrjítem Ichirot a jelek szerint, ami a vágyát illeti. Örülök neki, még a túlzott sietsége ellenére is. Úgy helyezkedem, hogy mindkettőnknek jó legyen és belenyugszom a passzív szerepbe is, amibe belelök mindig. Nincs rossz dolgom, kényeztet, s bár gyors iramban igyekszik előkészíteni a dugáshoz, látom rajta, hogy figyel rám és élvezi, hogy hozzám érhet, megkaphat. Sóhajtozom és megremegek, de muszáj végigsimogatnom, ezért ahogy érem, jártatom a mancsom a testén. Már ennyi is sóhajokat csal elő belőle, annyira felizgul a tényre, hogy megkaphat. Asszem, így sem volt még oda értem senki.


Forrón mar a számba, követeli tőlem a csókot, én pedig a hajába markolok és az ingen keresztül végigkarmolom a hátát, miközben ajkait tépve smárolok vissza. Közben újabb ujjat tol belém, amitől kapkodva nyögök fel, de gyorsan visszanyugtat azzal, hogy újra és újra végigtapicskol. Elidőzik a hasamon, mellkasomon, aztán felsimít a nyakamra, hogy érinthesse a szívásfoltokat. Megragadom a mancsát, becsukom az ujjait, csak egyet hagyok fent, majd bekapom és kihívó pillantással kezdem szopni, nehogy már észnél maradjon. Elvigyorodom, képtelen vagyok megállni, mert felnyög és intenzívebben mozgatja bennem emiatt a kezét. Szemei vággyal teltek, ahogy valószínűleg az enyém is.

- Gyere - türelmetlenkedek.

- Biztos? - kérdez rá élvezettel.

- Biztos. - Nem tudom, megfelelően felkészült vagyok-e, de nem számít, mert már magamban akarom érezni őt. Kihúzza belőlem az ujjait, s az óvszerért kap. Kicsit talán megnehezítem a dolgát némi cirógatással a combjain, de végül megemelem a lábaim, ő pedig lassan belém vezeti a farkát. Nem mondom, hogy kellemes, mégis üdítő. Hangos, nyögésszerű valamivel kapaszkodom meg a srác hátsójában, kinyúlok az asztalon, majd megremegek, Ichiro pedig csak annyit vár, míg már nem szorítom ösztönösen a férfiasságát, utána ütemesen elkezd megdugni. Kész vagyok, mint a házi feladat, vonaglok, ahogy vágyta, markolom az ingét, s kéjesen megborzongom, mikor keze vagy nyelve érzékeny pontot ér a mellkasomon. Várom, hogy kellemessé váljon a szex, végül combjaimban kapaszkodom meg, hogy ne kelljen tartanom a lábaimat és szabadon, akadálytalanul kefélhessen meg.


Nincs okom panaszra, határozottan, mélyre löki magát bennem, amitől apró nyögések vegyülnek a zihálásomba. Megérzem a dolog igazi ízét is, élvezettel tolom ki a tomporom, mire Ichiro tempósabban dug meg. Borzongom és tényleg vonaglok alatta. Még szerencse, hogy nem vagyok valami hangos típus, most lesnének az állatok, hogy mi a fene van. Hát pont az, élvezem a szexet ezzel a sráccal. Tetszik, hogy nem óvatoskodik, rendesen ellátja a bajom, ma nem leszek kielégítetlen, bár az mókás lesz, mennyire fogok tudni ülni. Nem a durvasága miatt, mert Ichiro a legkevésbé sem durva, hanem úgy egyébként. Megkapaszkodik a csípőmben is, de nem szakítja meg az intenzív dugásomat. Érzem, hogy technikázik, s ahogy felpillantok rá, mosolyogva nyögök fel, mert a szeme csukva és veszettül izgató a látványa, meg az apró hangok, amiket kiad magából.


Nem tudom, meddig bírja még, de én nem sokáig. Jól dug, minden lökéssel olyan helyen nyomakodik végig bennem, ami nagyon kellemes, intenzív. Élvezem, amit velem művel, most el is vesztem egy kicsit a kéjben. Ennyire vágytam volna, hogy újra a magáévá tegyen? Észre sem vettem, de ki sem bírom zárni ennek lehetőségét. Egyre gyorsabban és mélyebben szedi a levegőt, remeg, még az önkontrollja is vészesen fogy, ahogy az ösztön átveszi felette az uralmat. Élvezem a hajtást, összefolynak a lökések bennem, aztán elragad az orgazmus, néhány nagyobb nyögéssel megadom magam neki és hagyom, hogy megrángasson, elbódítson. A srác erőteljes lökésekkel fokozza az élményt, kezei mintha biztosabban fognának, s egy halk kiáltást hallat közben, majd letámaszkodik mellettem. Mindenem reszket, épp csak annyira vagyok képes, hogy lábaimat a testéhez simítsam és megkapaszkodjak a karjaiban, aztán újra elragad a kielégülés utáni szédülés.