Ichiro
Szédületes, amit Yajiro és jómagam művelni tudunk. Fergeteges és isteni a srác, igazi ínyenc falat, amit még és még és még akarok. Mindig és azonnal. Ami furcsa, hogy birtoklási vágyat érzek vele szemben, amit ki is fejezek neki. Nem tudom másképp, magamnak akarom és ezért mindent el is követek. Megint egy gyors, heves kört nyomunk le, ráadásul annyira élvezetes, amit a srác tesz, ahogy nyög, vergődik, simul, ahogy a bőre hevül, az illat, amit áraszt, az íze, ami a számba nyomul. Akarok még, ennek megfelelően dugom meg, amíg meg nem rángat a gyönyör engem is. Letámaszkodom mellette az asztalra, mert nem akarok ráesni, ugyanakkor élvezem a lüktetést és a szédülést, így lihegve igyekszem észhez térni, ami nem megy könnyen. Végül megadom magam és óvatosan előre hajolva a fejem a srác vállára fektetem és ott próbálok lenyugodni, hátha sikerül. Az ingemnek már úgyis mindegy, azt hiszem, le sem tagadhatom, merre jártam ebédelés címén. Csak azt remélem, hogy nem fognak faggatni a csajról, mert nagyon nincs kedvem hozzá. Yajiro beletúr a hajamba és a vállam, meg a nyakam simogatja, miközben én még rendesen mocorogni sem tudok.
- Hűűű... na ez olyan volt - suttogom rekedten és átsimítok a mellkasának oldalán. Felkuncog a srác, de tovább tapicskol, így gyengéden beleharapok a vállába, majd puszit adok rá.
- Húzd ki - kéri halkan, mire mozdulok azonnal és kihúzódom belőle, aztán megszabadulok az óvszertől is, de még maradok a vállán fekve. - Kösz. Jó vagy - dicsér elismerően, mire kicsit felemelkedem és szájon csókolom, de már lágyabban.
- Veled nem valami nehéz - ismerem be. Yajiro helyezkedni kezd, hogy kényelmesebben fekhessen, a lábit is leereszti, így a háta alá csúsztatom a karom és lassan felültetem, majd leülök az egyik székre és az ölembe húzom.
- Ezek szerint megérte várni - duruzsolja még mindig rekedten, miközben karjait a nyakam köré fonja.
- Ezért bármennyit képes lennék várni - mondom meg őszintén, a testemhez karolva őt, majd gyengéden megsimogatom az oldalát.
- Ugyan.
- Másfél hónapja várom ezt, szerinted? - kérdezek rá nagyon halkan.
- Kitartó és bolond vagy - válaszol elmosolyodva.
- Elismerem, hogy így van, de egy percig sem zavar. Jó veled, minden téren. - Csak egy félmosolyt, meg egy fejcsóválást kapok, aztán a srác a nyakamhoz hajol és elfekszik a saját karján. - Este mozi?
- Nálad vagy moziban?
- Moziban.
- Van konkrét, amit megnéznél, vagy majd választunk?
- Választunk, de van egy horror most, utánanéztem.
- Jónak tűnik?
- Akkor öt itt?
- Rendben. Kérsz egy tiszta inget? - kérdezi meg.
- Ha lenne, azt megköszönném - ismerem be csendesen. - Már így is jönni fognak a jobbnál jobb kérdések - kuncogom el magam.
- Ez most a te hibád - passzolja le vidáman. - Miféle kérdések? - heccel.
- Hogy hol fogtam a csajt, aki ilyenkor is ráér - nevetem el magam. - Ennek ellenére én élveztem, szóval holnap is kaphatsz ebédet.
- Még mindig jobb, mintha azzal gyanúsítanak, hogy kurvázol. Azt mondod, hogy most az ebédemért dolgozom? - kérdezi meg duruzsolva.
- Ahogy gondolod - kacsintok rá.
- Na mondjad csak! - követeli játékosan, mire forrón szájon csókolom. Beletúr a hajamba és úgy mélyíti el a csókot, amit rendesen ki is élvezek. Lassan mennem kell, pedig nagyon nincs kedvem hozzá, így inkább elveszem Yajiro szájában. - Mikorra kéne visszaérned? - kérdezi még ajkammal játszva.
- Már ott kellene lennem - ismerem be, majd felkuncogok. - Szóval már tök mindegy.
- Laza. Vasaljak akkor inget?
- Megköszönném - válaszolok, de még nem engedem el.
- Ahhoz el kéne engedned - tájékoztat.
- Tudom, de az már nem tetszik annyira - kérek még egy csókot, aztán eleresztem.
- Este úgyis szorongathatod a kezem a moziban - mondja, miközben felkel az ölemből, majd belebújik az alsónadrágjába és a nadrágjába -, utána meg, gondolom, elrabolsz és egész éjjel magadhoz ölelsz.
- Ez a terv - ismerem be, miközben én is öltözni kezdek. Amint félig eljut az öltözködésben, felmegy az emeletre és néhány perc múlva egy vasalódeszkával, meg egy inggel tér vissza, mire elkerekedik a szemem. A fehér anyag úgy néz ki, mintha a kutya szájából húzta volna ki, így már értem, miért akarta vasalni. Felnevetek, míg visszamegy a vasalóért és várakozó álláspontra helyezkedem a széken. - Már értem, miért nem láthatom a szobád - vigyorgok rá, mikor lejön.
- A tied se lenne jobb, ha egy pici szoba, fürdő és konyha lenne az élettered - vág vissza elvigyorodva. Vizet tesz a vasalóba, majd míg melegszik, elegyengeti az inget a deszkán.
- Talán nagyobb lakásra lenne szükséged - vetem fel.
- Dolgozom rajta - hagyja ennyiben, mire biccentek.
- Beszéltem a srácokkal, Raktari még nem tudja, tudnak-e jönni - tájékoztatom végül.
- Chiaki és Tao jön, Daykit nem értem el - válaszol, miközben háziasan vasal. Ez igazán tetszik, nagyon megnyerő.
- Főzni is ilyen jól tudsz? - kérdezek rá azért.
- Te meg beszóltál? - Felpillant felvont szemöldökkel, de ajkán rafinált mosoly ül. - Kotyvasztok ezt-azt, de csak annyit, hogy ne haljak éhen.
- Nem szóltam be, tetszik, amit csinálsz - vigyorgok rá. - Mivel még élsz, úgy sejtem, nem lehet az annyira rossz. Bár valld be, az ebédet kihagynád, ha nem hoznám, mert elfelejtenéd.
- Ehető, de ez nem jelenti azt is, hogy jó, amit csinálok. Ha nem hoznál kaját, anya lenne kénytelen és azt hallgathatnám, hogy mit műveltem veled, amiért már nem jössz - árulja el.
- Hogyhogy? - kérdezek vissza meglepetten, erre a fordulatra nem számítottam.
- Min vagy így meglepődve?
- Hogy az anyukád ennyire számon tart - ismerem be.
- Igyekszik informálódni - mondja elmosolyodva. - Lehet, hogy megpróbál meglepni minket, de a zárt ajtóról majd jól lepattan - teszi hozzá kuncogva.
- Abból nem lesz botrány? - kérdezem kuncogva. - Egyébként izé... szóval őt nem zavarja, hogy férfiakkal vagy?
- Anyám elég laza, a kapcsolatunk remek, inkább a barátom, mint a szülőm, de persze anyámként tisztelem és szeretem - magyarázza. - Nem mondom, hogy örült az unokától való elesésnek, de nagyjából két nap alatt túltette magát, hogy egyetlen fia homokos. Jófej, bírni fogod, ha engem bírsz - teszi hozzá, miközben egyre simábbá kezd válni az ing a vasaló alatt.
- Kíváncsi vagyok rá, nem csak azokra az egy-egy pillanatokra, amikor találkoztam vele. Gondolom, akkor tudja, hogy összejöttünk - kockáztatom meg egy vigyorral.
- Aha, megbeszéltük reggel.
- Megtudhatom, mit szólt?
- Elégedett volt - neveti el magát.
- Elégedett? - ütközöm meg megint kicsit. - Kezdjek félni?
- Mitől, anyámtól? - kérdezi nevetve.
- Vagy attól, hogy mikor töri ránk az ajtót - heccelem.
- Áh, azért azt nem játsza be, remélem - mondja legyintve, azzal leteszi a vasalót. - Tessék. - És odaadja a kivasalt inget, amit magamra is veszek.
- Köszönöm szépen. - Elfoglalatoskodom a begombolásával, aztán a srác felé fordulok megint és közelebb invitálom magamhoz. - Tökéletes lett, kis háziasszony.
- Na ezt most felejtsd el, mert úgy megkeféllek, hogy tudatosodjon benned, férfi vagyok, hogy napokig nem bírsz majd ülni! - szól rám komolynak ható fenyegetéssel. Azt hiszem, ezzel megsértettem, pedig nem akartam.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani - kérlek komolyan bocsánatot.
- Ha neked az, akit kefélsz, nőszámba megy, akkor kereshetsz mást - mondja meg őszintén.
- Természetesen nincs így és sajnálom, hogy ezt mondtam. Nem így gondoltam.
- Rendben. Ezt ne lődd el a bandában, mert lesz pár nem szép pillantás válaszul érte, hiszen egyikünk sem az a seggriszáló buzi, még Taot is kicikiztük, mikor rózsaszínben jelent meg, Miyu meg már a poén kedvéért csinálta.
- Értettem és tényleg nem akartalak megbántani - mondom csendesen és a sráchoz lépek, hogy egy engesztelő csókot adjak neki. Határozott csókot kapok, hogy érezzem, mennyire nem volt igazam. Megértem és tényleg nem ezért mondtam a srácnak, meg is bántam, amit csináltam. Végül Yajiro szelídül, nekitol az asztalnak és simulva csókolózunk tovább, mire átfogom a derekát, hogy ne kelljen messzire engedni. Belemerülünk a smárolásba, a srác kezei becsúsznak az ingem alá, én meg már ott tartok, hogy küldök egy SMS-t be, hogy ma már ne várjanak vissza, más elfoglaltságom akadt, azonban mikor már éppen kezdenék bele a műveletbe, valaki bezörget az ajtón. Yajiro röhögésben tör ki, én meg nem tudom, mit reagáljak, csak állok, mint egy megszeppent óvodás, akit rosszaságon kaptak. A srác végül szétszedi a pólót és a garbót egymástól, aztán belebújik mindkettőbe és elmegy ajtót nyitni.
- Nyugi, csak anyám az.
- Ettől kéne megnyugodnom? - kérdezem nevetve, miközben igazítani próbálok valamit a ruházkodásomon.
- Jobb, mintha valami ellenőrzés lenne - válaszol nyugodtan, majd beengedi a nőt, mire elfog a frász. Még azt sem tudom, hogyan köszönjek neki és az első benyomás a fontos, erre itt állok, láthatóan túlvagyunk egy körön és... uuuuh! Mi lesz itt még!
- Enyje, fiatalok, tartogassátok az erőtöket estére, ez nem valami budoár! - szól ránk játékosan, majd elcsodálkozik a vasalóállványon. - Te meg mit csináltál?!
- Nem lehetne, hogy elintézed, amit szeretnél, aztán szép csendben meghúzod magad valamelyik eldugott helyen, amíg Ichiro el nem megy?
- Eltaláltad - válaszol vidáman az asszony. Elkerekednek a szemeim. Ha én így kérdeztem volna bármit is otthon, akkor tutira lerepül a fejem, Yajiro anyukája meg... szuper nő, azt hiszem. Akkor talán nem ártana összeszednem magam, pláne, hogy ő is rám mosolyog.
- Csókolom - köszönök elég bénán, de egy félmosolyt megeresztek hozzá, de csak azt érem el vele, hogy Yajiro felröhög, az anyukája meg meglepetten kuncogja el magát. - Ichiro vagyok és talán mennem kéne.
- Csókolhatod - engedi meg a fiára biccentve, ezzel ugratva engem. - Üdvözlöm, Kasari vagyok és hívj is nyugodtan így, meg tegeződjünk is.
- Rendben van, Kasari - kuncogom el magam halkan a zavartól. - Ebben elég béna vagyok, szóval fogalmam sincs, ilyenkor mit illik mondani.
- Mióta is jársz ide? - kérdezi játékosan szigorkodó pillantással. Közben Yajiro letakarítja az asztalt. - Jesszus! - kiált fel nevetve, mikor mellé gurul a labdába zárt kisállat. - Ez melyik degu?!
- A sajátom.
- Jól van, drágám - szól már a rágcsálóhoz, s felveszi, majd kiengedi. - Szegénykém, gondatlan gazdád nem is figyelt rád. Felviszem megtisztítani.
- Köszi. - Azt hiszem, a kis rágcsáló összepisilte magát, de ebben nem vagyok biztos, így csak csendesen figyelek, majd amint eltűnik a mama a lépcsőn, leroskadok egy székre és onnan nézek fel Yajiróra. A srác eltünteti a nyomokat, én meg feladom ezt a mai napot, talán jobb is így.
- Azt hiszem, most sikerült véglegesen bolondot csinálni magamból, mi?
- Hagyd már! Ha így folytatod, kapsz valami frissítőt, meg nekiáll kikérdezgetni - heccel vigyorogva.
- Akkor írjak bentre, hogy túszul ejtettek? - érdeklődöm meg, próbálva komoly maradni, de elmosolyodom.
- Nem marad sokáig szerintem, de ahogy kedved van.
- Tulajdonképpen mindegy, sok dolgom nincs - ismerem be. - Ami meg van, majd befejezem holnap, csak akkor nem vakarhatsz le magadról - ugratom.
- Nem gond, szerintem be tudlak csukni a raktárba, ha nagyon muszáj - válaszolja nevetve, azzal elindul felfele a lépcsőn a vasalóállvánnyal és a vasalóval. Őt váltva jön le az anyukája, így kínosan elmosolyodom megint. Egy kék aljú szállító van nála, én meg először is előkapom a mobilom és írok a titkárnőmnek, hogy ma már ne várjanak vissza, majd holnap leszek csak.
- Mi jót ettetek? Egymáson kívül.
- Tejszínes, gombás, húsos tésztát, ugyanis Yajiro eddig elfelejtette említeni, hogy nem szereti - ismerem be, bár nem megy annyira lazán, mint szeretném.
- Dinka fiú - neveti ki a fiát. - Mielőtt elmész, majd rendezd a hajad - javasolja játékosan.
- Anya, nem kell mindent észrevenni! - szól rá Yajiro, amint letoppan, aztán a nő mellé érve összekuszálja az övét.
- Te ördögfióka! - Yajiro lazán kicsúszik az anyja kezei közül, aztán belenéz az állatszállítóba, ami már az asztalon fekszik.
- Szerintem sokkal inkább angyal - csúszik ki a számon, de kell pár pillanat, mire bennem is tudatosul, mit sikerült kimondanom.
- Nem egy másik Yajirot ismersz te? - kérdezi meglepetten a nő.
- Szerintem nem is rólam beszél - kuncogja a srác. - Hova viszed a két pateszt?
- Orvoshoz.
- A gazdájának szóltál?
- Természetesen. Elrendeztem fent a sorokat, a degudat visszatettem a helyére...
- Mit szólnál egy kutyához? - vág közbe Yajiro.
- Nincs elég állat itt? - kérdez vissza meglepetten a nő.
- Engem ne számolj.
- Te jársz vele sétálni, szeded fel a batyuit, neveled és gondozod, különben téged is új gazdára hagyományozlak - válaszol, a srác meg röhög rajta, ahogy én is. - Nem, nem rád - közli elvigyorodva velem.
- Pedig... még az is lehet, bevállalnám - nevetek tovább.
- Inkább két görényt - javasolja játékosan a nő.
- Miért pont görényt? - kérdezek vissza kíváncsian.
- Ne merj válaszolni! - szól rá rögtön Yajiro, mire mindketten elröhögik magukat.
- Maradjunk annyiban...
- Anya!
- …, hogy nem lenne két pakolós görénnyel nagyobb rend nálad, mint ami most van Yajiro szobájában.
- Egy egész tenyészetnyi görény kéne, ha überelni akarnák azt, de le lehet rólam koccanni. Léci vidd el az egyik malacot is - kéri, majd eltűnik a tengerimalacoknak fenntartott helyiségben.
- Azért ennyire nem lehet rossz - próbálom békíteni a dolgokat.
- Rosszabb - biztosítja róla Kasari.
- Ajaj... ez így jól hangzik - nevetem el magam. - Akkor megneveljük.
- Nekem huszonkilenc év alatt nem sikerült, de sok sikert hozzá - kívánja játékosan, Yajiro meg csak a fejét csóválja.
- Láttad a lakásom - válaszolok ezzel a srácnak. - Csak kisebb mértékű a rendmániám. - Yajiro anyukája szolidan kuncogva lép meg a malaccal együtt, így kettesben maradunk a sráccal. - Gyere ide - kérem csendesen. Kíváncsi pillantást kapok, de jön, én meg hellyel kínálom az ölemben. - Ugye nem bántottalak meg?
- Nem, semmivel. Majd - utasítja ennyivel vissza a leülést. - Barátként lóghatsz itt, de nem venné ki jól magát, ha enyelegnénk.
- Bocs... erre nem gondoltam, de igazad van.
- Semmi gond. Uechi szerintem még visszajön, de nem biztos, egyébként négy körül lesz némi forgalom.
- Szólj, ha zavarok, akkor megyek - mondom meg komolyan. - Nem akarok az utadban lenni.
- Nem vagy útban. Segíthetsz - ajánlja fel egy vigyorral. - Tanulsz egy kicsit az állattartásról.
- Remekül hangzik - egyezem bele boldogan. - Ha már lógok.
- Emlékszel, hogy mondtam, megállapítható könnyen az állatok neme és megmutatom neked?
- Emlékszem - állok fel, mert nem tetszik, hogy ő is áll, szóval így jobb.
- Gyere, megmutatom. - Kivesz egy patkányt a hím jelzéses terráriumból, a hasát felém fordítja, de megtámasztja a lábait és így mutatja meg nekem. Megszemlélem és biccentek, mikor az agyamba véstem a képet. - Azért ez elég egyértelmű. Ekkora tökökkel, aki lánynak nézi, azt tudom sajnálni és eléggé heccelni szoktam. A nőstény is egyértelmű ezek után - mondja, azzal kivesz egyet a nőstény jelzésű terráriumból is, majd mindkettőt elém lógatja. A különbség szembetűnő még nekem is, így biccentek. A hím patkánynak hatalmasak a heréi a nagyságához képest, míg a nőstény állat kisebb és kirajzolódnak a hasán az emlői, mikor mocorog.
- Azt hiszem, igazad van, ez nem olyan bonyolult.
- Felnőtteknél. De ahogy a gyerekeket is kiskorukban nehéz megkülönböztetni, úgy a kicsi állatokat is - mondja komolyan, majd visszapakolja a két patkányt a helyére. Ezután a bolt belsejében lévő állatokhoz vezet, majd benyúl a patkánymamához. Megsimogatja, aztán kivesz két még csukott szemű kölyköt tőle. - Na ez már feladat. - Megforgatja a piciket, hogy látszódjon a hasuk. - Emlékszel a pöckös és lukacskás elmondásomra? - Rábólogatok és várom a folytatást egyelőre. - Tippelj, melyik a nőstény. Megnéztem, eltérő neműek.
- Hát... - gondolkodom el. - A bal?
- Nem. Nézd meg, távol van az ivarszerv és a végbél, vagyis a pöcök és a lukacska.
- Látom... már kezdem érteni.
- Ez minden állatnál felismerhető - magyarázza, de visszateszi a kicsiket -, ha rááll az ember szeme.
- Tehát ha azzal foglalkozik, mint te? - kérdezem kuncogva.
- Nem kell annyi hozzá, de aki azzal foglalkozik, az tudja, melyik állat milyen nemű.
- Gondolom, ez is olyan, amibe bele lehet jönni - válaszolok csendesen. - Anyukád egyébként gyakran van itt?
- Igen, bele - válaszol, közben a halakkal kezd foglalkozni. - Elég gyakran, minden nap, de csak be-beugrik, ránéz a hülye fiára, az állatokra, beszól párat, ellát a kedvességével, cikiz, aztán hazamegy.
- Mennyire nehéz egy ilyen boltot üzemeltetni? - kérdezek rá kíváncsian.
- Nekem nem tűnik nehéznek. A pénzügyi részeket anya csinálja, enyém a piszkos meló, a kapcsolattartás és a készlet figyelése, berendelése.
- És miből volt rá a tőkéd? - érdeklődöm meg, miközben követem, hátha valamiben tudok segíteni.
- Először csak béreltük a helyet, aztán hozzájutottunk a felette lévő lakás bérleti jogához is, végül inkább hitelt vettünk fel és megvásároltuk, mert olcsóbban jövünk ki. A bolt és a panzió, meg a tenyészet elég jól jövedelmez, ezért a hiteltörlesztéssel és a rendben tartással, meg az alapvető megélhetéssel is megvagyunk, bár én elég sok mindenről lemondok egy éve, hogy a panziót, ami beindult elég szépen, ki tudjam költöztetni a lakásból. Bővíteni akarom az üzletet, csak kell hozzá némi pénz, hogy a mellette lévő apró telket megvegyem és megépíttessem rá a panziót - meséli el, miközben szöszölésnek tűnik, amit csinál.
- Szóval az a terved, hogy még nagyobb lesz a műved. Mikor és hogy jött az ötlet?
- Hát... Majdnem másfél éve jött az ötlet, mikor agyaltam, hogyan lehetne még több pénzt keresni, mivel akkor még eléggé meg kellett húznunk a nadrágszíjat, hogy meglegyünk anyával. Több alkalommal is Chiaki hívott meg a Ritsukuba, nekem meg már hámlott a pofámról a bőr, de nem akartam kimaradni a bandából, Chiaki meg rá bírja beszélni az embert arra, amire akarja, ha valóban akar valamit - árulja el. - A panzió végül hozott egy kis plusz nevet nekem, ezért megy most jól a szekér.
- Nekem nagyon tetszik, hogy bele mertél vágni ebbe, igazán különleges.
- Áh - legyinti le ezt -, nem nagy ügy. De ha összejön, akkor fel kell vennem egy alkalmazottat, mert egyedül nem fogom bírni, anyának pedig hiába kedvesek az állatok, meg akar nekem segíteni, nem várhatom el, hogy ő elvállalja ezt.
- Mivel foglalkozik egyébként?
- Semmivel, nyugdíjas. Majdnem kétszer olyan idős, mint te.
- Tessék? - kérdezek vissza azonnal. - Sosem néztem volna ki belőle.
- Fiatalon megedződött - mondja vállat vonva.
- Nagyon csinos és fiatalos - ismerem be. - Akkor mivel foglalkozott előtte?
- Övé volt a bolt. Azelőtt élelmiszer boltban dolgozott, de miután engem megszült, nem tudott visszamenni, apa is meghalt, mikor kicsi voltam, ezért muszáj volt önerőből talpon maradni és akkor ezzel elkezdte.
- De most hol él?
- Egy kis lakásban a barátnőjével.
- És nem zavarja, hogy kidobtad innen?
- Nem. Éli a nyugdíjasok laza életét. - Elkuncogom magam, mivel egyre szimpatikusabb nekem Yajiro anyukája. Mielőtt válaszolhatnék, bejön két kamasz a boltba, mindkettő srác és elkezdik nézegetni az állatokat, így békén hagyom a fiúmat, hadd menjen. - Sziasztok! - köszön rájuk, miközben megtörli a kezeit egy rongyban. - Csak nézelődtök, vagy tudok valamiben segíteni?
- Hello - köszönnek. - Egyelőre körülnéznénk.
- Nyugodtan. Ha kérdésetek van, csak bátran - mondja nekik Yajiro egy játékos mosollyal. A fiúk tényleg nézelődnek, én meg figyelem a srácom munka közben, úgyis kíváncsi voltam, milyen, azonban az egyik kölyök megkocogtatja az üveget az alvó hörcsögöknél. Azt már megtanultam, hogy ezt nem szabad, szóval figyelem Yajirot, mit reagál. - Ha kikopog, bekopoghatsz hozzá, egyébként nem - mondja komolyan, azzal elindul a két suhanc felé. Ettől azok kissé megijednek. - Melyikre vagy kíváncsi?
- Semelyikre!
- A hörcsög éjszakai állat, nappal inkább alszik, meg néha felébred enni. Nem túl zabos, ha felkeltik, de ezt - beszéd közben kinyitja a terrárium ablakát és kézbe veszi az egyik zsemle színű hörcsögöt, majd elkezdi a forgácsot leszedegetni a szőréről és visszatenni a terráriumba - jobban kedveli. - Figyelem őket, azt, ahogyan az állatkával bánik, hiszen mindig nagyon figyelmes és olyan igazán érdekes. Nagyon tetszik, teljesen elvarázsol és odavagyok érte. A két fiút elrettenti a közvetlensége, ugyanakkor érdeklődve vizsgálják a hörcsögöt, ami lassan felébred Yajiro tenyerében. Még mindig annyira érdekes, ahogy komolyan, odafigyelve tesz dolgokat, nekem igazán bejön az az ellentét, amit az ágyban tapasztaltam tőle ehhez képest.
- Megsimogathatom? - kérdezi az egyik, mire elé nyújtja a kis állatot a srác. A fiú az ujjával nyúl csak a rágcsálóhoz, aztán izgatottan visszakapja a kezét. - Meg is foghatom?
- Tartsd a markod - érkezik a válasz. - Fogd a hasadhoz, azzal csökkented a lehetséges útvonalát. Ne dőlj hátra, mert akkor a nyakadba mászik és tedd elé a kezed, nehogy leessen - kéri mutatva is, majd mikor a srác megcsinálja, odaadja neki a hörcsögöt. Ettől az aztán bepörög. - Szeretnél hörcsögöt?
- Anya nem engedi.
- Hozd el, meggyőzzük - ajánlja elnevetve magát. - Van pár jó érvem - biztatja.
- Anyámnak is lesz.
- Szerinted hány szülő hallgatta már tőlem végig, hogy a felelős állattartás jó hatással van a lurkókra?
- Biztos sok...
- A legtöbb szülőnek az a gondja, hogy amikor a csemete megunja az állattartás nyűgjeit, rá marad a takarítás, az etetés, aztán jó esetben pesztrál egy olyan kis lényt, amit nem ő választott és nem vágyott még egy életnyi felelősségre.
- Az enyém fél tőlük. Szerinte olyan, mint egy egér.
- Pedig nem félelmetes, kis tank, megy, amerre az orra vezeti - mondja, de közben falat képez a tenyereivel a srác karjára.
- Ööö... a tenyerembe pisilt.
- No para, van csap, meg tudod mosni a kezed - mondja elnevetve magát, aztán elveszi a hörcsögöt tőle és megmutatja, hol tud kezet mosni. - Neked mi tetszik? - kérdezi meg a másik fiút, de az még hatása alatt lehet, hogy rászólt, mert szégyenlős mosollyal felel csak. Elég érdekesen kezeli ezt az egész helyzetet. Én mondjuk elég rosszul viselném, ha egy hörcsög a kezembe pisilne, de persze ez csak a magánvéleményem. Lehet, én tévedek, de valahogy ez nem egy jól megalapozott kapcsolat.
- Mindig ezt csinálja? Mármint hogy lepisil.
- Ébredés után te is kimész a vécére, nem? - kérdez vissza Yajiro vidáman, amivel zavarba hozza a kölyköt. - Nem olyan kulturáltak, hogy elcaplassanak a mosdóba, meg szólni se tudnak, ezért minden állat leteszi a nehezéket, amikor kell neki. - Ezt már nem bírja és elröhögi magát.
- El lehet kapni valami betegséget az állatoktól?
- Normális körülmények közt tartott állat nem igazán lesz beteg, de ha igen, nem terjed az emberre az ő nyavalyájuk. - Miközben beszél, betér egy húsz év körüli csaj is. Nem hülyéskedett a srác, mikor a délutáni forgalomról beszélt. Nem nagyon tudok ebben segíteni neki, így egyelőre igyekszem nem útban lenni. - Szia!
- Szia...sztok! - köszön némi megzavarodottsággal, de magabiztosan lépdel oda Yajirohoz, majd vigyorogva megsimogatja a kezében tartott állatka fejét. - Mizu?
- Nincs újság. Hogy van a kis rosszaságod?
- Elfogadta a tőled vitt nyafit.
- Ennek igazán örülök. Viszel nekik valami finomat? - kérdezi, miközben visszateszi a hörcsögöt. - Komolyan mondtam, hogy hozd el anyukád, egyeztetjük az óráinkat, aztán meglátjuk, pár év múlva visszatérünk-e a kérdésre, vagy mégis lehet hörcsögöd - intézi szavait a fiúhoz, aki csak szeppenten bólogat.
- Azt is, meg almot. Van ilyen nagyobb szemű forgácsod?
- Nem akarsz inkább szénát?
- Az jobb?
- Ízlés dolga. Mindig arra kell figyelni, hogy ne legyen poros, mert attól csak tüsszög és a szemét vakarja.
- Szegénykék - kuncogja a lány. - Kipróbálom, hátha jobban csípik, mint a forgácsot. - Erre Yajiro egy nagy csomag szénát tesz a pénztáros pultra, a csaj pedig kerít magának jutalomfalatkát és patkányeleséget. - Kis virgoncak, már együtt aludtak reggel, mikor elmentem az egyetemre.
- Örülök, hogy jó soruk van.
- Sziasztok! - köszön közben el a két fiú.
- Várlak vissza titeket! - kiált utánuk vidáman Yajiro.
- Eléggé be voltak tojva. Mit csináltál velük?
- Bekopogtak a hörcsögöknek, meg jöttem a szokásos felelősséges szöveggel alkalomhoz illően - válaszol vigyorogva.
- Szegények. És te még azt hiszed, be merik tenni ide a lábukat?
- Ha ezt sem merik, állatot tőlem nem kapnak - válaszol, miközben beüti a gépbe, amit a lány választott. - Ennyi?
- Aha, ezt is el kell cipelni.
- Kolesztársaid hogy viselik a pateszokat?
- Ne is mondd! - neveti. - Először volt egy kis hiszti, aztán Edot ki sem lehetett szedni a kezeik közül. Az újonc még félénk, de már kezd rájönni, hogy arany élete lesz.
- El ne kapasd őket!
- Nem lehet nem megtenni, annyira cukik! Látnád azt az élveteg fejet, amit Edo vág, mikor négy csaj verseng érte!
- Lehet rá irigykedni - kuncogja Yajiro.
- Az tuti. Köszi. Sziasztok!
- Szia.
- Szia - hadarom el én is, aztán csak elmosolyodom. - Igazán érdekes személyiséged van, de nagyon megnyerő.
- Ezt most miért mondod? - kérdezi meglepetten.
- Abból, ahogy változni tudsz, ahogy a vevőkkel bánsz, ahogy az állatokkal és amilyenné az ágyban válsz. Annyira különböző és mégis nagyon tetszik.
- Nem nagyon értem, miről beszélsz - mondja őszintén. - Hogy bánok a vevőkkel és milyen vagyok az ágyban? - kérdezi még mindig egy kicsit meglepetten.
- Az emberekkel barátságos, közvetlen és lehengerlő, az állatokkal pedig kedves, gyengéd és nagyon figyelmes.
- Nem érzek ebben olyan nagy furcsaságot. Az állatoknak hiába beszélek, meg helyettük kell gondolkodnom, a vevőket meg meg kell győznöm arról, amit helyesnek vélek. Senkire nem akarok állatot tukmálni, de aki vesz, attól elvárom, hogy gondoskodjon a választott szőrmókról.
- Tudom, de nekem akkor is érdekes látni, hogy ez neked mennyire természetesen megy. Nálunk ugye minden hivatalos, úgy pedig nehéz normális lenni.
- Nem bírnám elviselni azt. Itt tök közvetlen lehetek, akármiről beszélgethetek, nincsenek nagyon korlátaim.
- Pont ezért furcsa nekem, én nem ehhez vagyok szokva.
- De neked is kapásból két arcod van, egy hivatalos és egy személyes.
- Ez így igaz - hagyom annyiba. - Akkor is tetszik nekem a dolog.
- Tudnék én neked olyat mutatni, ami nem tetszik? - kérdezi kuncogva.
- Tudnál, de ne akarj - válaszolok vidáman, azonban a beszélgetést egy középkorú nő szakítja félbe. Újabb vevő, így megint engedem Yajirot ténykedni.
- Szép jó napot! - köszön a nőnek.
- Jó napot. Egy egérért jöttem.
- Eleségnek szánja?
- Igen.
- Rendben.
- Hoztam egy ilyet - mondja, s átnyújt egy perselyfélét a srácnak, miközben odamegy hozzá. Yajiro ezután elvonul, majd a kasszánál visszaadja azt a nőnek és átveszi a kis rágcsáló árát.
- Jó étvágyat hozzá az éhes ragadozónak - kívánja, mire a nő elneveti magát.
- Köszöni. Minden jót. Viszlát.
- A viszont látásra! - A nő távozik is, mire Yajirora nézek.
- Azt akarod mondani, hogy megeteti az egeret egy... mivel? - kérdezem meglepetten.
- Azt - válaszol könnyedén. - Valamilyen hüllővel, vagy mittomén.
- Ez elég... bizarr. De erre vannak külön állatkáid?
- Igen. Egerekből hátul van egy csomó pont erre a célra.
- Nem sajnálod őket? - kérdezek rá.
- Nem, én is megetetem az itteni hüllőket néha egérrel. Te sajnálod a csirkét, amit megeszel?
- Hát nem... - ismerem be. - Neked milyen hüllőid vannak?
- Nézd meg őket. Most két kígyó, egy kaméleon és egy gyík. Ja meg teknősök - teszi hozzá szórakozottan. Megyek, mivel kíváncsi vagyok és nem csak a felsoroltakat találom arrafelé, van négy pók, egy halom tücsök és egy nagy csiga is a terráriumokban.
- Minek neked tücsök? Azokat ki akarja megvenni?
- Eleségnek - neveti.
- De minek adják oda? - kérdezem meglepetten.
- Leguánnak, gyíknak például. De adható akár nagyobb rágcsálóknak is kis fehérjének - kuncogja.
- Anyám... ezt én azt hiszem, nem szerettem volna tudni.
- Mi bajod ezzel? Az emberek is megesznek néhány rovarfajt. Éjjel álmodban évente kettő pókot lenyelsz. És? - kérdezi elvigyorodva.
- Most sokkolni akarsz? - kérdezem borzadva... Nekem ezek nem jönnek be.
- Már sikerült - röhögi.
- Naná... ilyenekre nem vagyok kíváncsi - ismerem el. - Nincs bogárfóbiám, de azért ha lehet, az életteremen kívül szeretem tudni őket.
- Sose ettél szöcskét gyerekként? - kérdezi röhögve.
- Nem - húzom is el. - Mert te igen?
- Meg kellett kóstolni, de ismétlés nem kellett - ismeri el röhögve.
- Fúúúúj! - húzom el a szám. - Nekem eszembe nem jutott volna sosem.
- Csomó mindent megkóstoltam. Homok, föld, rovarok... Nyolc évesen még dohányoztam is, míg anyám úgy fejbe nem vágott, hogy púp lett a fejemen - meséli vidáman.
- Mekkora rosszcsont lehettél - állapítom meg hüledezve. - Én nem tudom... egyedül a homokot kóstoltam meg és azt sem saját elhatározásból.
- Az úgy nem poén...
- De szerintem sokan röhögtek rajta, mikor az első hódításom során a csaj képen törölt egy homokozólapáttal - nevetek fel.
- Óóó! Te szoknyapecér. Egyébként egy puncimágnes vagy?
- Nem mondanám, bár a bankszámlámon lévő pénz eléggé kedveltté tesz a nők körében, csak ezt a fajta megoldást annyira nem komálom.
- Rendben. Azt gondoltam, ha már Daykival akarsz rivalizálni, legalább bírnak a nők - árulja el.
- A probléma ott van, hogy engem viszont egy percig sem érdekelnek.
- Nem azt mondtad, hogy...?
- Megnézem őket, de több, mint nyolc éve nem volt csajom és nem is hiányzik. A nőkkel csak a baj van, a szexet is férfiakkal szeretem jobban, így már annyira nem érdeklődöm utánuk. Pláne nem az ilyen pénzhajhászokért.
- És még én vagyok fura...
- Ezt miért mondod? - kérdezek rá csendesen.
- Tuti nem a bankszámlámmal villognék, ha csajoznék. Meg nem tudom elképzelni, hogy van, ami nem hiányozna a szexben.
- Nem a bankszámláddal villogsz, de ha azt mondod, ügyvéd vagy, akkor abban a percben mindenki úgy néz rád, mint egy lehetséges pénzforrásra. Pláne a nők... legalábbis akikkel én eddig találkoztam.
- Mondj mást - javasolja nevetve.
- Jelen pillanatban nem hiszem, hogy annyira csajozni akarnék - világítok rá egy huncut mosollyal.
- Még jó, csalódott lennék.
- Eszembe sem jutna ilyesmi jelenleg. Egyetlen illető érdekel.
- Ez megnyugtató, bár valahogy biztos voltam benne - ugrat, mire küldök neki egy vigyort.
- Reméltem, hogy így van. Még azt áruld el nekem, hogy mennyire veszélyesek a pókjaid - kérem kedvesen.
- Nagy parában vagyok, hogy vevő érkezik rájuk, mert én hozzájuk nem nyúlok - árulja el szégyenlős mosollyal. - Semmit se tudok róluk, az anya gondja. Megmondtam, hogy beadja az állatkertbe, összetapossa őket, vagy elengedi messze innen, mert azon kívül, hogy undorító nagy pók, több engem nem érdekel róluk. Nem emberevők, azt tudom, mert anyám még nagyon is él, de ennyi a tudásom róluk.
- Pedig aranyosnak tűnnek - kuncogom el magam. - Nagy, szőrös izék, de akkor majd anyukádat is megérdeklődöm, hogy mégis milyenek.
- Oké, nem vagyok egy skótjuhász, de rajtam is van szőr és elég nagy is vagyok, harapni meg tudok. Ha pókot akarsz tartani, csak ne öld meg, ami a sarokban tanyázik nálad, különben én nem megyek a lakásod közelébe - heccel.
- Nem akarok pókot, kíváncsivá tesznek, de sokkal inkább akarok olyan állatot, amihez hozzá is lehet nyúlni, megsimogatni, dédelgetni, ilyesmi.
- Nem te lennél - neveti Yajiro.
- Nem szeretem a csendes társakat, jobb az aktív - kacsintok rá.
- Hát mellettem unatkozni nem szokás - jelenti ki büszkén vigyorogva.
- Ennek kifejezetten örülök - ismerem el. - Nem is terveztem azt tenni.
- Még mindig ezen agyalok, hogy mit értettél az alatt, hogy tök más vagyok átlagban és az ágyban - árulja el cserfesen.
- Itt mindig olyan visszahúzódó, nyitott és laza vagy, az ágyban pedig, mint egy vadmacska. Imádom, mikor heves vagy és akaratos.
- Mégis lenyomsz - szúr be vigyorogva.
- Mert engeded - világítok rá, amin nagyot néz. - Mikor meg akartál lovagolni, hagytam, mert ragaszkodtál hozzá, ha engeded, akkor viszont uralkodom feletted ilyenkor, mert... azt hiszem, ehhez szoktam. Ennyi.
- Nem különösebben szólok bele, hogy hogyan, amíg jó és jólesik a szex úgy, ahogy épp összejön. Az zavar, ha valaminek titulálnak, elég jól példázta ezt az asszonyos megnyilvánulásod után következő viselkedésem. Na, ugyanígy nem bírom, ha kurvának használnak vagy vélnek, attól is bepöccenek.
- Ez nekem eszembe sem jutott, mármint... ahhoz úgy kell viselkednie az embernek szerintem, hogy annak titulálják. De te egyáltalán nem vagy olyan.
- Azt nyilván észrevetted, hogy elég szabad a felfogásom, meg nem vagyok valami félénk és gátlásos. Na, van, aki ezt értelmezi úgy, hogy olyan vagyok, mint egy kurva. Hát nem.
- Azt hiszem, az a valaki sosem látott még igazi kurvát. Bennem ez fel sem merült egy pillanatra sem. Egyébként tényleg megkefélnél?
- Ezt most miért kérded? - kérdez vissza meglepetten.
- Kíváncsiság. Azóta gondolkodom rajta kicsit, mióta mondtad, hogy néha megkívánod a seme szerepet is.
- Szoktam seme lenni, amikor Taoval jártam, abszolút az voltam - mondja még mindig egy kicsit csodálkozva.
- Min csodálkozol? - kérdezek rá.
- Hogy ezt szóba hozod, meg úgy egyébként. Nem számítottam rá, hogy ekkora hatással lesz rád az a fenyegetés.
- Tulajdonképpen nem negatívan értékelem, hanem kíváncsivá tesz, hogy tényleg megtennéd-e.
- Egyelőre nem, élvezem a jelenlegi felállást, de ha hosszabb távban gondolkodsz, nyugodtan beleveheted.
- Értem - válaszolok elgondolkodva. - Azért mikor odáig jutsz, akkor beszéljük meg.
- Mit értesz ezalatt? Mit akarsz rajta megbeszélni?
- Mondtam neked, hogy mindig seme voltam, ennek megfelelően nem tudom, hogyan reagálok rá - mondom meg őszintén.
- Jól van - megy bele. - Te tartasz nyílt napot, mint én most neked? - kérdezi játékosan.
- Úgy érted, az irodában? - kérdezek vissza kuncogva.
- Aha.
- Lehet róla szó, nincs megtiltva a barátok látogatása, csak nálunk üvegfal van ám.
- Mi? - bukik ki belőle meglepetten. - Miféle üvegfal? Nem engedsz be az irodádba?! - kérdezi számonkérő módon, de játékból csupán.
- Az irodákat üvegfal választja el egymástól, szóval az asztalomra nem tudnak meginvitálni, mivel körülbelül mindenki azt nézné, ingyenpornót meg nem adunk - nevetek fel, amibe Yajiro is bekapcsolódik. - De bármikor bejöhetsz hozzám.
- Szerintem ez semmiképp sem a kezdeti, nyúl-időszakban megejtendő lesz.
- Ugye utána nem a teknős-időszak jön? - kérdezek rá vigyorogva.
- Az milyen? - neveti.
- Amikor már nem érjük utol egymást - nevetek fel. - Nem tudom, csak nem hangzik jól.
- Furán hangzik, de asszem, megvan. Valóban nem lenne jó időszak - ért egyet.
- Tök furi ez, de tetszik a nyúl-időszak is.
- Neked nem így működtek a kapcsolataid?
- Nem igazán, bár ennyire közeli ismerőssel nem is volt kapcsolatom.
- Nekem még Taoval, nyulakként kezdtünk, pedig a srác eleinte nagyon félénk volt.
- Ahogy mi is? - kérdezem nevetve. - Bár te nem vagy félénk egy cseppet sem.
- Már nem. Akkoriban kicsit más voltam, Tao csendesebb, visszafogottabb volt, én is kissé visszafogottabb.
- Nem volt furcsa vele? Úgy értem... talán hülye kérdés ez. - Yajiro nem válaszol rögtön, helyette felül az asztalára és felsóhajt.
- Tudod... nem igazán vagyok egy romantikus típus, nem is értek hozzá, nem tudok rá jól reagálni és ez így is volt szerintem mindig. Tao viszont ebben pont az ellentétem a mai napig, de amikor én megismertem, tényleg egy habcsókhoz tudtam őt lelkileg hasonlítani. Fecsegett az egyetemről, és csak bámultam, mint egy idióta. Alig hittem el, hogy már egyetemista, mert konkrétan kinézett max tizenhatnak, de aztán megmutatta a személyiét, ezért el kellett hinnem, hogy csak hét évvel fiatalabb nálam. Menthetetlen voltam - mondja őszintén. - Olyanná vált minden, mint egy álomban vagy filmben, szinte minden nap találkoztunk, eljárkáltunk, elbújtunk csókolózni, titokban fogtuk csak egymás kezét, mint a kiskamaszok az első szerelem idején, pedig egyikünknek sem a másik volt az első, de még csak nem is a második. Teljesen természetes volt, hogy egy ilyen srác nem fog megdugni és annyira nagyon a magaménak akartam őt, hogy ha mégis seme lett volna, akkor is idővel magam alá gyűrtem volna. Az eszemet vesztettem és amilyen sokat húztuk az első dugást, annyira sokat kufircoltunk később. Szinte ideköltözött, anya meg majdnem úgy bánt vele, mint velem, csomagolt neki az egyetemre, mosta, vasalta, teregette a ruháit, meg ilyenek. - Azt hiszem, hogy bár ez soknak tűnik, valójában szinte semmit nem mond el nekem a srác.
- Sokáig hiányzott? - kérdezem meg csendesen.
- Igen. - Ő is legalább olyan halk, mint én. Látom, hogy erről nem szeret igazán beszélni, így talán hagynom kéne a témát, ezért csendben maradok és figyelem. Elkezdi ellenőrizni az állatokat, hogy van-e megfelelő ellátásuk és ahol elfogyott az étel, vagy az ital, ott tesz be újat.
- Mennyit esznek meg egy nap a malacok? - próbálom terelni a témát.
- Nem sokat, meg attól függ, miből. Zöldségből és gyümölcsből szívesen megesznek többet, takarmányt viszont nem olyan sokat. A vízre kell odafigyelni inkább, hogy mindig legyen friss.
- És milyen gyakran takarítod őket?
- Két-háromnaponta. Nem kelt jó benyomást, ha koszos az alom, kellemetlen szag van és a dögöknek sem egészséges, meg mivel többen vannak egy helyen, gyorsabban piszkolnak.
- És ezt nyitvatartási időben, vagy utána teszed?
- Utána. Gyakran eleresztem az állatokat is, hogy kimozogják magukat, játszom velük, ellenőrzöm, nem túl hosszúak-e a karmaik, minden rendben van velük - sorolja munka közben.
- És emellett hogy marad időd minden másra?
- A legtöbbet az állatokkal foglalkozom, nincs igazán ezen kívül más. Chiakival szexeltünk úgy heti háromszor, de ha nem úgy jött ki a lépés, akkor lemondtuk, nem volt nagy ügy. A hétvégéim voltak inkább szabadok, meg ha dolgom van mégis, akkor anyát kérem meg, hogy segítsen be.
- Értem. Akkor én ebből szakítalak ki?
- Nem szakítasz ki, szívesen találkozgatok veled. Kicsit sokat foglalkozom az állatokkal, mintha mind a sajátom lenne, de szeretem őket, fontosak nekem. Nekem az állatkák nem megélhetési forrás, én szerencsére azt csinálhatom, amit szeretek, egy csomó dögöt tarthatok, amiktől ugyan gyakran meg kell válnom, de ez benne van a pakliban, felkészültem rá, megszoktam. Yashanit már nem adnám semmi pénzért.
- De egy tényleg saját kis dög bele is fér - mondom mosolyogva. - Pláne, hogy mennyire aranyos.
- Lefekvés előtt ki szoktam venni játszani. Már csivitel, ha kimarad és nekem is hiányozna a motozása.
- Akkor ő fogja a legnehezebben viselni, hogy elrabollak viszonylag sűrűn? - kérdezem csendesen, de vigyorogva.
- Lehet, bár anya szerint nyugton van, mikor egyedül kell lennie. Mármint deguhoz mérhetően nyugodt - javítja ki magát.
- Ami mit jelent? - kérdezem vigyorogva.
- Nem hisztizik, rágja a ketrecet, vinnyog, hanem kerekezik, elforgácsolja az odúját... Ilyenek.
- Akkor nem féltékeny?
- Biztos az. Minden nő az - teszi hozzá vigyorogva.
- Ajaj, akkor készülj a bosszújára, ami akkor fog jönni, mikor nem is várnád.
- Anyámétól jobban aggódom - kuncogja.
- Miért állna bosszút? - kérdezem meglepetten.
- Nyugi, vicceltem - neveti.
- Ne hozd rám a frászt, mert megjárod - fenyegetem meg röhögve.
- Nocsak... - mondja kihívóan.
- Még a végén fel találok menni a lépcsőn - kuncogom el magam.
- Aztán kiábrándulsz és nem jössz vissza a boltba se.
- Elég nehéz lenne elérni, hogy kiábránduljak - ismerem be komolyabban.
- Mire vagy ennyire kíváncsi, ami szerinted a szobámban lehet? - kérdezi meg játékosan.
- Hát tuti van egy ágyad, nem? Meg a kincsesbányára a szekrényben, vagy az ágy alatt.
- Milyen kincsesbányára gondolsz? - faggat felvont szemöldökkel.
- Nem tudom, de én tuti ott rejteném el a titkos dolgaimat, sőt, lehet, ott is vannak - kacsintok rá játékosan.
- Miféle titkos dolgokat?
- A naplót, a bélyeggyűjteményt, esetleg valami hasonlót - ugratom tovább.
- Egyik sincs - tájékoztatja könnyedén. - Nincs időm naplót írni és nem is tartom fontosnak, a bélyegek meg nem izgatnak fel.
- Pedig azt az első randin lehet mutogatni a kiszemeltnek - vigyorodom el.
- Nem igazán gyűjtök semmit.
- Olyan bolond vagy - nevetem el magam. - Ez csak fedősztori arra, hogy ágyba vidd a kiszemelted. Megmutatod neki a bélyeggyűjteményedet, ami természetesen az ágy alatt van.
- Nem próbálkoztam ilyesmivel sosem. Általában nekem bárhol jó volt, nem voltam ágyhoz kötve és nem kellett hülyeségeket mondanom.
- Általában nekem sem, de tizenéves fejjel sok mindent kipróbáltam - ismerem el. - Akkoriban eléggé ágyhoz voltam kötve.
- Én már akkor sem - neveti el magát Yajiro.
- Látszik - kuncogom. - Ez még az első nőcsábászós időszakomban volt és általában bevették, amivel remekül meg is leptek.
- Kíváncsivá tettél. Miket próbáltál ki?
- Bélyeggyűjteményt, aztán kígyót, amit csak a szobámban lehet megnézni, volt vízágy, amit aztán tényleg nem tudom, hogy sikerült beadom a csajnak, mikor azt sem tudtam, hogy néz ki egy olyan. Nagyjából ezek, váltva, de a kígyós jött be a legjobban.
- De perverz vagy! - neveti Yajiro.
- Voltam - pontosítok.
- Vagy, csak már nem ebben. És később? - érdeklődik elvigyorodva.
- Aztán megvolt az első alkalmam egy sráccal félig részegen. Nagyságrendekkel jobban élveztem, utána már őket kerestem, de annyira nem voltak átverhetőek, meg nem is tartottam fairnek, így nekik elmondtam, mi a szitu, aztán meg felnőttem és már nem így mentek a dolgok.
- Micsoda fordulat - ugratja.
- Beszóltál? - kérdezem nevetve.
- Lazán. - Megkeresi a kulcsot, majd az ajtóhoz megy.
- Máris zársz? - kérdezek rá.
- Négy óra. - Bezárja az ajtót és elfordítja a táblát, azzal zsebre teszi a kulcsot és elkezd összetakarítani.
- Mit segítsek? - ajánlkozom fel erre azonnal.
- Felmosni tudsz?
- Naná! Nincs takarítónőm otthon.
- Rendben. Akkor ahol felsepertem, felmoshatsz - engedi meg játékosan. - Ott van minden - mutat a raktárra. Bemegyek, kihozom, amire szükségem van és tényleg nekikezdek a felmosásnak, ahogy kérte. Megmutathatom én is, hogy képes vagyok házias lenni, ha már vasalt nekem egy inget.
- Ha végeztünk, tényleg megyünk moziba? - kérdezi meg Yajiro.
- Úgy gondoltam, igen. Már persze ha van kedved hozzá - teszem hozzá őszintén. Nem akarom belerángatni semmibe, de nekem tetszene egy mozi is.
- Van.
- Akkor megyünk - mondom ki határozottan. - Utána meg vendégeskedsz nálam?
- Aha.
- Akkor már csak zöld fogkefét kell vennünk - kuncogom el magam, Yajiro meg felnevet. Azt hiszem, ez betalált. Befejezem a felmosást az egész helyen, aztán kiöntöm a felmosóvizet, ahova mondja, végül csak állok és nézem a srácot. Néha ez is kifejezetten jólesik, csak látni, hogy van és hogy az enyém éppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése