33.

Yajiro

Miután végzünk a bolt kitakarításával, felmegyek a cuccaimért. Kicsit rendbe szedem magam, megsimogatom a degumat a ketrecbe nyúlva, aztán lemegyek Ichirohoz. Szembe találkozom anyuval, aki elkezd csacsogni arról, hogy sokat kellett várnia az orvosnál, meg elbeszélgették az időt, mesél arról is, mi lett a malaccal és a patkányokkal, aztán megtorpan.

- Máris kész vagy a takarítással? - kérdezi meglepetten.

- Ichiro segített.

- Ó, így már mindjárt más! - neveti a nő. - Na menjetek, jó szórakozást! - Huncut mosollyal enged minket utunkra, én pedig inkább nem kérdezek semmit.

- Holnap reggel találkozunk - búcsúzom tőle, amitől csak még elvetemültebb lesz a mosolya. Azt hiszem, nem akarom tudni, mire gondol, ráadásul Ichiro is zavarban van, nem nagyon tud mit kezdeni magával, ezért kézen fogom és kivezetem a boltból. - Anyám hozza a formáját, de nyugi, csak örül, hogy így alakultunk - nyugtatom.

- Nem akarom tudni, hogy mire gondolhatott - állapítja meg vigyorogva. - Akkor mehetünk? - indul el a kocsija felé.

- Anyám is akkora perverz, mint én, csak jobban titkolja. - A kérdésére nem tartom fontosnak válaszolni, elég, hogy együtt megyünk a járgányához.

- Azt látom, belőle nem sokan néznék ki - kuncogja el magát, miközben kinyitja az anyósülés felőli ajtót.

- Te ezt most komolyan gondolod? - kérdezem tőle. - Ülj be te és add ide a kulcsot! - utasítom játékosan és követelőzőn kinyújtom a kezem a kulcsért.

- Legyen - egyezik bele, azzal odaadja a kulcsot, aztán beül. Elvigyorodom, majd a volán mögé kerülve beállítgatom a magam kényelmére a kocsit. Rég vezettem, de nem kell féltenie a járgányt, vigyázok rá és magunkra. Elhagyom a parkolót, s a mozi felé veszem az irányt.

- Kényelmes. Nem gondoltam volna, hogy odaadod - ismerem be.

- Gondoltam, nem kérnéd el, ha nem vezettél volna még sosem, a kíváncsiság meg nagy úr. Meg nem feltételezem, hogy ne lennél óvatos - ismeri be. - Nagyon szeretem ezt a kocsit egyébként, könnyen vezethető és ráadásul jól is néz ki.

- Ja, nem rossz. És? Hogy vizsgázom? - kérdezem kuncogva.

- Egyelőre szuperül. Mikor vezettél utoljára? - kérdezi kíváncsian.

- Ööö... két vagy három éve... Valahogy így. - Nem vagyok túlságosan biztos benne.

- Ahhoz képest egészen jól megy. Mit vezettél akkor?

- Anyám kisautóját, egy csapott seggű Suzukit.

- Érdekesen hangzik - ismeri be. - Én csak ilyen nagyobbacska autókat vezettem, mivel kisebbekkel sosem találkoztam. Ellenben az mennyiben más?

- Autó, autó, nehezebb parkolni a nagyobbal és ennyi - válaszolom vállat vonva.

- Biztonságban érzem magam melletted és ez fontos.

- Általában biztonságosan, odafigyelve vezetek, főleg, ha más autójában ülök.

- Ez megnyugtató. Miért hitted, hogy nem kapod meg a kulcsot?

- Nem mindenki adja oda - válaszolok megvonva a vállam ismét. - Ez ilyen bizalmi dolog lehet.

- Elképzelhető, bár nekem eszembe nem jutott nem odaadni.

- Végülis nem két napja ismerjük egymást. - Leállítom a parkolóban a járgányt, aztán kiszállok belőle és a kulcsát visszaadom Ichironak.

- Ez így van - ismeri be, miközben a zsebébe csúsztatja a kulcsot. - Akkor mozi?

- Mi más? - kérdezek vissza, hiszen szerintem hülye kérdés volt, de nem törődöm nagyon vele, elindulok befelé.

- Nem tudom, kaja, vásárolgatás, bármi egyéb - kuncogja el magát.

- Majd akarok új pólókat, de nem gondoltam, hogy társaságban kéne beszereznem. Nadrágot is vehetnék - folytatom játékosan -, talán nem is lenne rossz elhívni valakit, hogy megnézze, hogy áll rajtam a kiszemelt darab - pedzegetem.

- Ha nem félsz, hogy beszólok, én szívesen elkísérlek. Nekem is kéne pár zokni meg alsógatya.

- Nem emlékszem rá, hogy valamikor is kifogásoltad volna azt, ahogy öltözködöm - vágok vissza könnyedén, de a mozi felé vezetem az urat. Talán a közös vásárlás sincs kizárva, de nem ma megejtendő.

- Megengeded, hogy meghívjalak?

- Meg, de akkor a piát és a kukoricát én állom - egyezkedek vele.

- Megegyeztünk. - Beáll a sorba és megszerzi a jegyeket a horrorra. Rábízom, hova kéri, val'szeg nem az első hat sorba, ahol kitörik az ember nyaka, a többi viszont rendben van, bárhonnan jó nekem. Még az is lehet, hogy nem a filmet fogom nézni, vagy a figyelmemet elsősorban nem az fogja lekötni. Miután Ichiro mellém kerül, elveszem tőle, hogy megnézzem, hova foglalt. Leghátsó sor közepe; tökéletes.

- Mekkora kukoricát és innivalót kérsz? Mi legyen az? Mást kérsz? - kérdezem tőle, miközben visszaadom neki a jegyeket és beállok a sorba.

- Közepeset mindkettőből, különben bepisilek, és kólával. - Elnevetem magam, de rábólintok.

- M&M’s-t?

- Üsse kő - nevet fel. - De még mindig horrorra megyünk.

- És? - kérdezem röhögve.

- Azon nem édes dolgokat szoktunk falni.

- Engem nem befolyásol a film, hogy mit egyek. Ha jó, egyszerűen nem eszem - nevetem.

- Kezdem kapizsgálni. És csak a film minősége számít?

- Minek kéne még? - kérdezek vissza.

- Hogy kivel nézed meg.

- Én egyedül is beültem már moziba - jelentem ki könnyedén. - Úgy is, hogy felcsíptem valakit a közeli kávézóban és elmentünk megnézni egy filmet, este nála kötöttem ki, reggel már repültem is.

- Saját elhatározásból? - kérdezi kicsit döbbenten.

- Miből másból?

- Dobtak...

- Jaaa! - esik le, hogy mire kíváncsi. - Kidobtak - válaszolok vállat vonva, majd leadom a rendelést. Egy közepes kóla és popkorn, egy ugyanilyen összetétel, csak nagyban, meg két csomag M&M’s. - Szép volt, jó volt, de annyi.

- Ez téged egyáltalán nem zavar?

- Van ilyen. Ha zavart volna, sem volt nagyon más választásom, de amúgy nem. - Odaadom neki a cuccait. - Vagy kell menned vécére?

- Még nem, majd a film után.

- Nekem is elég lesz akkor. - Mivel a film hamarosan kezdődik, beülünk a terembe. Val'szeg mi vagyunk az elsők, vagy nem túl kedvelt ez a horror. Nekem megfelel, elfoglalom a helyem, azzal nekiállok falni a kukoricát.

- Előre kívánod elfogyasztani? - kérdezi meg kuncogva Ichiro, majd leül és ő is nekiáll enni.

- Nem előre.

- Úgy látom, nem sokan leszünk, mikor vettem a jegyet, még csak ketten foglaltak le helyet, de nem érkeztek meg.

- Nem para és legalább röhöghetünk hangosan - vetem fel.

- Azt hiszem, élvezni fogjuk - jelenti ki és elnyúlik a székben.

- Biztosan. - Kortyolok a kólából is és hamarosan az édesség is kibontásra kerül. - Bírom, amikor kevesen vannak, van egy hangulata.

- Egyetértek, bár nem sok filmet néztem meg így - ismeri be, aztán csór egy szemet tőlem is.

- Na, a tied másmilyen? - kérdezem játékosan.

- Egyértelműen és teljes mértékben... nem - nevet fel. Áthajolok a karfákon és szájon csókolom.

- Valóban nincs különbség - jelentem aztán ki tudálékosan.

- Hm... nem akarsz újabb mintát venni?

- Akarjak?

- Szerintem igen. Tudod, egy minta nem minta, két minta fél minta, három minta egy minta - vigyorog rám. Kiveszem a kezéből a kukoricáját és a magaméval együtt egy másik székbe teszem, majd hátat fordítok neki és beülök az ölébe, így kapja meg a második csókját. Átkarol és így tart közel magához, pedig nem szándékozom helyet váltani, amíg ő kényelmes. Magamhoz veszem a kukoricám és tömök a szájába is belőle. Mosolyogva fogadja el, aztán mocorogni kezd, míg meg nem találja a kényelmét, utána felcirógat az oldalamon. Belecsókolok a nyakába, aztán figyelem a reklámokat és filmelőzeteseket, amik elindulnak a képernyőn. Mikor Ichiro keze megindul a combomon, lepillantok rá, ám mivel a figyelmét a vetítés köti le, meg kell állapítanom, hogy ez is valami szerelmes izé lehet, automatikusan simogat, ha a közelében vagyok. Nem mintha zavarna. A csókjai sem, amiket a vállamra és a nyakamba nyomkod.


Végül elsötétül minden és mi ketten maradunk a horrorra váró nézők, nekem pedig a sötétben indul meg a kezem a mellkasán. Halkan felkuncog csak rajta, de nem tesz egyebet, ezért én is békén hagyom, nézem vele a filmet. Már úgy nagyjából megismertük a helyszínt, a szereplőket és a helyzeteket, mikor Ichiro keze a ruhám alá kerül és kalandozva végigsimít a hasamon, majd továbbcsúszik az oldalamra. Jót vigyorgok, s amennyire tudom, a combját, csípőjét kezdem simogatni. Válaszul apró csókokat lehel a nyakamba, aztán bele is harap a bőrömbe, miközben mancsa a mellkasomra siklik. Finom vonaglás szalad rajtam végig a kellemes érzéstől, pillantásommal otthagyom a vászont és a srác felé fordulva lesmárolom őt. Inge alá túrok, bejárom bőrét alatta, kitapintom az izmait, miközben egyre hevesebben csókolózunk. Ichiro a seggembe is belemarkol és mintha még közelebb akarna húzni magához, de már nem nagyon van hova. Kiszabadítom a farkát a nadrágból és lassan cirógatni kezdem, amitől felnyög. Csak vigyorgok rajta és élvezem, hogy a vállamig felsimogat, aztán lekúszik a hasamra, majd a nadrágomon keresztül kezdi simogatni a hímtagom. Úgy helyezkedem, hogy mindketten a másikhoz férjünk, közben játékosan a száját harapdálom.


Nem sok kell, hogy ő is elővegye a férfiasságomat, s folytatva a simogatásomat kezd bele az érzékkínzásba. Ügyes benne, ráadásul simogatja a fenekem, combom, bejárja az oldalam is. Ennél én rohadékabb vagyok, tömöm a fejem popkornnal, kólázom, de adok neki is, hogy érezze a törődést. Jókat vigyorog rajtam, meg fel-felsóhajt, az általa végzett műveletektől én összerándulok néha, megfeszülök. Szeretek ilyen játékokat játszani. Val'szeg ő is, aminek örülök. Egyre többször sóhajt fel, időnként megremeg, ezért hamarosan abbahagyom a tömését, inkább simogatom a testét, majd keresek elő papírzsebkendőt. Már nem gyúrja a farkam, helyette visszatér a cirógatásomhoz és csak figyel engem. Egyáltalán nem zavartatom magam, egyre intenzívebb élményben részesítem, Ichiro pedig lehunyja szemei, majd valamivel később, apró nyögéssel élvez el.


Már van gyakorlatom abban, hogy jó is legyen és ne kenjünk össze mindent, így megkönnyebbülve nyúlhat el, nyoma sem marad annak, hogy egy kicsit elrosszalkodtunk. Csókot nyomok a nyakába, hagyom pihegni őt, a zsebkendőt pedig eltüntetem. Válaszul magához karol és számra csókot kapok, s szabadulni sem enged, bár mintha bizonytalan lenne, legalábbis tanácstalan képet vág.

- Mi van? - kérdezem.

- Hogy érem el, hogy ne élvezz rám? - kérdezi meg egyszerűen.

- Pézsével - válaszolok előhúzva egyet, majd kicsit helyezkedem az ölében, kezét pedig a farkamra vezetem.

- Túl egyszerű - kuncogja el magát, de határozottan, erőteljesen folytatja a munkálkodást, amitől összerándulok és gyorsan a kezére fogok. Hátrahajolok a füléhez és erősen belecsípek.

- Finomabban - kérem őt suttogva.

- Bocs. - Lágyít a fogáson és inkább trükközik, izgat, ami bejön, elégedett vigyorral a képemen tolok hol az ő, hol a saját számba popkornt, kólát, miközben a filmet nézem, noha a néha feltörő sóhajaimból tudhatja, hogy jól halad. Közben simogat, ami plusz élvezethez juttat. Nem kell sok, s becsukom a szemeim, majd a zsebkendőt készenlétbe helyezem, aztán visszafojtva a levegőt beleélvezek. Alaposan megfeszülök, de rohadt jó érzés jár át, ráadásul Ichiro igyekszik elnyújtani egy kicsit, majd simogatva a testem a nyakamba csókol. Egy utolsót sóhajtva elnyúlok az ölében, de közben elsuvasztom a második zsepit is és elcsomagolom a hímtagom, végül csokit veszek a számba.

- Hogy tetszett? - kérdezem halkan, elégedett mosollyal a képemen.

- Szuper volt - ismeri el cirógatva továbbra is engem, de már nyugtatóan. Halkan kuncogok, aztán a filmre és a fogyasztásra koncentrálok, ahogy ő is, ám érzem, hogy ha akarnék, sem juthatnék vissza a székemre. Nem bánom, mert elég kényelmes az ölében ülni, a mellkasát használni támlának és kellemes a simogatás is, amihez visszatér.


Amellett, hogy kicsit furcsa Ichiroval lenni így, hiszen megszoktam már a baráti viszonyt, amibe nem tartozott bele, hogy hozzám ér, szexelünk, smárolunk, vagy különösebb közös programokat csinálunk, jó is. Jópofa srác, aki szereti kényeztetni a partnerét és a vágyát is gyorsan fel tudom forralni. Összejöhet jó is ebből a kísérletből, csak nálam kell eltűnnie a bizonytalanságnak. Meg nem ártana, gondolom, ha viszonozni tudnám az érzéseit. Persze az idő, de ha két nap után így érzem magam, bizakodó lehetek, azt hiszem. És ezzel együtt ő is. Nem tudom, mit eszik rajtam, de azt tagadhatatlanul eszi és nagyon. Remélem, maximum csak pozitív csalódást okozok neki és örömét leli abban, hogy velem lehet, bár nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog lenne.


Nyugton maradunk mindketten a film végéig, elfogy a kóla és a kukorica, meg persze az M&M’s is, ezért remélem, Ichiro is gyorsan szeretne eljutni vécére, mert tuti bepisilek ellenkező esetben. Persze ennek ellenére a vetítés teljes végét megvárom, ahogy szoktam, szóval amíg az utolsó támogató logója is fel nem szívódik és teljes fény nem lesz a teremben. Akkor viszont cókmók és szemét a kézbe, irány lefele a lépcsőn. Azért hátranézek a srácra és elvigyorodom.