34.

Yajiro

Hogy lebecsülném magam? Inkább csak több ideje ismerem, mint Ichiro. Visszhangoznak Dayki szavai a fejemben arról, hogy ha ennyire eszetlen barom vagyok, kellene keresnem magamnak valakit, aki az állatkájaként tart. Vannak ilyen viszonyok emberek közt is, az egyik odafigyel a másikra, gondozza, védi, a másik pedig rábízza magát teljesen, én azonban azt hiszem, képtelen lennék átadni a gyeplőt valakinek, bármennyire is vonzó számomra, hogy legyen egy olyan férfi az életemben, aki vigyáz rám. Az elmúlt években Chiaki testesítette ezt meg, bár sosem volt kimondva, most mégis megint azzal kerülök szembe, hogy nem csupán kényelmes volt egymással kiélni magunkat, hanem ez Chiakitól egyfajta önfeláldozás volt, hogy figyelhessen rám és lekössön, mert így nem volt szükségem másvalakire. Talán ezért hagyta megdugni magát. Rémes érzés ezzel a szemmel nézni magamra, hiszen ezáltal szánalmas vagyok, erről azonban nem akarok beszélni Ichiroval. Anyával megtanultuk, hogy hallgatunk kell, csak egymásnak mondhatunk el akármit, abból nem lesz gond, nem lehet baj, mi sosem bántjuk a másikat és összetartunk, míg meg nem halunk. Apa halála ezt hozta, úgy kapaszkodunk egymásba, mintha ezen múlna az életünk és valahogy... ezen is múlt, talán múlik is.


Ichiro egy kicsit olyan, amilyenre Dayki utalt... Figyel rám, meg akar védeni, erősebb is nálam, ráadásul elhalmoz, ez pedig ijeszt, mert bár tudom, hogy ez belőle természetesen jön, mégis attól tartok, hogy ő is azt gondolja, hogy valami szerencsétlen félnótás vagyok, s csupán meg akar nyugtatni azzal, hogy okosnak nevez, holott tudom, hogy nem hazudna. Elképzelésem sincs, milyen gyengére gondol. Ha bepuccsol az állása, marad elegendő pénze, míg újat talál, diplomával, jó háttérrel nem is nehéz. Remek, rendezett lakása van, barátai, akik kiállnak mellette és segítik. Én már magamon hordozom azt a bélyeget, amit rám sütöttek korábban, sehogy se tudok tőle megszabadulni és igazából már bele is fáradtam. Ichiro úgy fest, elhiszi, hogy nem vagyok egy csalfa valaki, hogy meg lehet bennem bízni, de ettől még bánom, hogy akkor barom voltam, mert Taoval tényleg és igazán... Még most is furcsa, hogy nem érzek semmit és az, ahogy nyomtalanul eltűnt, ami akkor bennem volt. Éreztem magamban az erőt, ma már csak lökdösöm magam előre, mert nem állhatok meg, hiszen nem akarok az utcára kerülni és anyával sem tehetem meg, hogy feladom.


Azt hiszem, minden Yuuval siklott ki. Taoban megtaláltam mindent, ami tetszett akkoriban, igazán boldog voltam vele, anyám is imádta, lelkesített, ösztönzött, hajtott, erőt adott, mint egy igazi szerelem. Aztán jött Yuu, a csábító, akinek a nehéz zsákmány ér valamit és elgyengültem. Nem azonnal, küzdöttem, hárítottam, de nem véletlenül érezte a rést a pajzson... vágytam arra, hogy engem dugjanak meg és nem hittem abban, hogy Tao megtenné, egyáltalán felkelthető-e erre a vágya. Később megtudni, hogy belement volna, ha ez a vágyam... Mint mikor kikapják a halat a szatyorból és lendületből pofán vágnak vele. Nem, ezekről nem akarok beszélni. Ichiro szeret és nem emlékszik ezekre az időkre, én pedig igyekszem minél kevesebbet elmondani, inkább csevegek vele, hülyítem az állataimmal és a baromságaimmal, kiélvezem a vele töltött időt, míg el bír viselni, aztán majd valahogy azután is lesz.


Becsukom a szemeim és a combjára teszem a kezem. Kicsit furcsa érzés ennyi idő után szerelemmel szeretve lenni, idegen. Mintha sosem lett volna... A srác finoman fog rá a kezemre és aprót szorít rajta, mintha arról akarna biztosítani, hogy velem van, de nem szólal meg, amiért nagyon hálás vagyok. Nem tudnék mit mondani, már az sem tetszik, hogy látott rajtam valamit ebből az egészből, hiszen nem szeretem, ha mások tudják, hogy néha én is meg tudok borulni, képes vagyok az ágyon kívül is érzékenyen reagálni, inkább azt várom, hogy felérjünk a lakására, beszuszakoljam az ágyba és szexeljünk. Az elterelne, noha az autó egyenletes motorzúgása is kellemes. Ichiro jól vezet, én is biztonságban érzem magam a kocsiban, amikor ő vezet, nem csak amikor én.


Beáll a garázsba, de ezt is csukott szemmel várom meg, majd a motor leállítása után rápillantok a srácra, mivel nem száll ki a kocsiból. Engem néz, ám szerintem út közben is megbeszélhetjük, már ha van mit. Kinyitva az ajtót kelek ki a kényelmes ülésből, s Ichiro is hamarosan mellém lép, aztán megölel, ezzel megállítva. Ügyetlenül kapaszkodom meg a vállaiban, mert érzem, hogy most nem birtokló ez a gesztus, hanem támogató. El akarom ezt űzni, ezért belecsókolok a nyakába, majd folytatom apró kis csókokkal, de hamar elhúzódik, hogy megcsókoljon. Szeretettel telt, gyengéd csók ez, ami után kézen fog és felfelé kezd vezetni. A liftben megint nekiesek, a testéhez simulva smárolom le, kezeim bebújtatom az inge alá, bár most nem a tegnapi hevességgel, de ahhoz hasonló elszántsággal. Ichiro hasonlóan viselkedik, nem áll ellen egy pillanatig sem, sőt, letúrja rólam a pulcsim, aztán már áll is neki eltüntetni a pólóm, csakhogy megáll a lift. Ezen jót nevetek, s ingét megragadva húzom magam után a lakása ajtajához, aminek nekidőlök és csókolni kezdem a száját, nehogy könnyű dolga legyen a kulccsal és a zárral. Elégedett lehetek magammal, mert a célom elérem, az meg a legkevésbé sem érdekel, hogy esetleg valaki meglát, még nem vagyunk közszeméremsértők.


Amint túljutunk az ajtó jelentette akadályon, a falra kenve landolok, Ichiro lendületesen vág neki, amitől egy nyögés szalad ki belőlem és alaposan megnyúzom a száját is fogaimmal. Több sem kell neki, abbahagyja ajkaim bitorlását, míg a háló felé nem irányít, aztán terelve-lökve indít el arra, mivel ebben sem hagyok neki könnyelműséget, megdolgoztatom, ha már nem enged magától messzebb úgy tíz centinél. Már az is kisebb harcba torkollik, hogy ki döntsön le kit az ágyra, mert egyikünk sem hagyja magát és a nyelvcsatát is szorgalmasan vívjuk, miközben vetkőztetjük is egymást. Azt hiszem, győz az erő, mert amint Ichiro elunja, hogy küzdök, leterít és csókolni, cirógatni kezd. Jutalmul újabb csíkokat húzok a körmeimmel a hátára, majdnem fulladásig ostromlom száját, közben lábaimmal átkulcsolom derekát és magamhoz szorítom csípőjét, ezzel összefeszítve ágyékunkat. Ettől csak még hevesebb, már-már vad lesz, számról a bőrömre halad, megint rendesen kiszívja a nyakam, miközben csókolja is, s én sem maradok adósa, de azt hiszem, a vállán még a fognyomom is látszódni fog.


Azt hiszem, a bulin odalesznek a srácok, ha meglátnak minket, mert mire oda jutunk, szerintem ezzel a tempóval és hévvel nem marad ép bőrfelület rajtunk, meg az is lehet, hogy nem fogok tudni ülni. Nem mintha problémám lenne vele, most is lihegve hergelem, marom, tépem, csókolom, szívom, ahol csak érem Ichirot, s közben igyekszem feljebb mozogni az ágyon, hogy elérhessem a síkosítót és az óvszert a kisszekrényből. Türelmetlen vagyok, a rendes előkészítés sem érdekel, semmi, csak az, hogy megdugjon végre. Nem baj, ha fáj, majd elmúlik, nem ma kezdtem, jó lesz, abban biztos vagyok.


Azt hiszem, annyira lefoglalja a testem bebillogozása, hogy későn kapcsol, vagy csak túlságosan élvezi a bőröm színessé tételét, mindegy is, a lényeg, hogy kisegít a bénázásból és ő keríti elő felettem átnyúlva a keresett holmit, majd türelmetlenül már maszatolja is össze a géllel az ujjait, hogy aztán rögtön kettőt toljon belém. Ettől a testem összerándul és félhangos, fájdalmas nyögés hagyja el a szám, aztán mindenem felenged, fejem félrefordítom, kezeim lecsúsznak a hátáról, vagyis megadom magam Ichironak, most hagyom, hogy teljesen birtokba vegyen, azt tegyen velem, amit akar. Ettől megszelídül. Gyengéddé változnak a csókjai, nem marcangol tovább, simogat és lassan mozgatja bennem az ujjait, holott nem volt kifogásom az ellen, amit velem tett, nem éreztem rossznak, de képtelen lennék ebben a pillanatban bármilyen módon ösztönözni, kérni a vad folytatást.


Szuszogok a szemeimet lehunyva, s elveszem a józanság és a semmi peremén, feloldódik a figyelmem, a tudatom kikapcsol, ami egy igazán kellemes, lebegésszerű élményt biztosít. A seggemben érezhető dolgokat, a testem ernyedtségét, a finom mozgást, amire késztet Ichiro kézimunkája bennem, felfogom, azt azonban nem, mennyire gyors vagy sem, ahogy előkészít, már csak az óvszer csomagolásának bontási hangjára figyelek fel, mire felemelem a lábaimat és úgy helyezkedem, hogy könnyen belém tudjon csusszanni a farkával. Egy pillantást vetek rá, noha nem látom igazán, aztán a fejem hátravetve, kínlódva nyöszörgök, mikor belém nyomul. A szemeim és a fogaim összeszorítom, ujjaim ráfeszülnek a hátsómra, melynek partjait is széthúztam, így Ichiro mélyre nyomulhat bennem és meg is teszi.


Tényleg akartam a fájdalmat? Már cseppet sem vagyok biztos benne a feszítést és az izmaim összerándulását érezve, ám mivel a srác nem moccan bennem, csupán az arcomat simogatja, megpróbálok megnyugodni. Először az izmaimat sikerül kiengedésre bírni, megszűnik az állkapcsom és szemeim szorítása, elcsitul a hangom is, mikor már nem szorítom a farkát sem olyan keményen, aztán szép lassan visszanyugszom, végül csípőm tolom, teszek egy célzó-ösztönző mozdulatot a fenekemmel, hogy a kellemetlent átvegye a kellemes érzés, a kéj, majd az orgazmus. Ichiro veszi az adást és lassú tempóban kezd megdugni. Az első pár mozdulat rémesen visszás a számomra, aztán javul, partneremet pedig elkapja a hév és egyre vadabbul, szenvedélytől elvakultan, erőteljesen folytatja. Keményen megkefél, amit nem bírok apró kis hangok nélkül. Vergődöm alatta, rángat a kéj is, bár egyszerre fáj és élvezem is. Gyorsan, durván tör rám a kielégülés, a fogaim összecsattannak, szinte ugatok egyet a gyönyör pillanatában, majd magamra találok hirtelen és anélkül, hogy megvárnám, hogy a srác kielégüljön, azonnal elengedem a lábaimmal a derekát és a csípőjére fogva tolom el magamtól, ezzel kényszerítve, hogy kihúzza belőlem a farkát. Megkönnyebbültem, hogy vége. Visszacsuklok az ágyra és igyekszem rendezni a légzésem. Az izmaim rángatóznak, hiába heverek, nem lehetek valami vágykeltő, kábé annyira, mint egy kilapított béka, de most többre nem futja.

- Pár perc... - nyögöm azért Ichironak, mert nem akarom, hogy azt higgye, kielégítetlenül hagyom.

- Jól vagy? - kérdezi azonnal, aggódva és elfekszik mellettem, s gyengéden simogatni kezd.

- Ja. - Tényleg kell pár perc, addig hasznavehetetlen vagyok. Lassan enyhül bennem minden, visszaáll a normálisra, amit a mellettem fekvő srác türelmesen megvár egyetlen szó nélkül, folytatva a cirógatásomat.


Óvatosan ülök fel, kicsit éget és lüktet a hátsófelem, a derekamban pedig olyan érzés van, mintha elfeküdtem volna, ami újdonság a számomra, olyan régen éreztem utoljára, mégis félig Ichiro fölé fordulok és csókot nyomok a nyakába. Végigsimogatom a mellkasát, kitérek oldalára, lekúszom csípőjére, majd újra megcsókolom megcincált bőrét.

- Mi történt? - kérdezi meg csendesen, miközben visszafektet az ágyra. Sokkal nagyobb benne az aggódás, mint amit el tudnék űzni hízelgéssel, törleszkedéssel és le is lohadt a vágya valamelyest, ezért inkább bele sem kezdek komolyan.

- Nem baj, ha ezt nem magyaráznám meg?

- Nem akartalak bántani, ne engedd, hogy fájdalmat okozzak, vagy ilyesmi - kéri komolyan, még mindig vizslatva engem.

- Fura egy fazon vagy - jegyzem meg neki egy félmosollyal. - Nem bántottál, ez így volt jó, csak ma már ne akarj megdugni.

- Eszemben sincs - vallja be halkan. - Elmegyek lezuhanyozni.

- Te jól vagy? - kérdezem gyanakvóan, mert a korábbiakhoz képest ez a két mondat most igazán furcsa a számomra.

- Jól, csak ha nem veszek egy hidegzuhanyt, akkor pillanatokon belül durván rosszul leszek. Fejfájás, hányinger, ilyenek - vallja be.

- Akkor menjél - engedem útjára totál elképedve. Még gyengéden megcsókol, aztán a fürdőbe megy és hamarosan a vízcsobogást is meghallom. Én speciel örülök, hogy fekhetek, ezért csak a takarót húzom magamra és várom, hogy Ichiro visszajöjjön. Sokáig kell várnom, még a konyhában feltesz egy teát is, ezért végül megerőltetem magam és kikelek az ágyból, majd utána megyek. Megérintem a vállát és mielőtt egy kicsit hozzásimulhatnék, felém fordul, rám mosolyog és magához húz, de már terel is vissza a hálóba, majd az ágyba, ahová aztán mellém bújik. - Jobban vagy? - kérdezem meg, mikor elhelyezkedtünk.

- Igen, ne haragudj - kér azonnal elnézést. - Csak... mikor kielégületlen maradok, akkor elég rosszul reagálok rá - ismeri be lesütött szemekkel.

- Nem hagytalak volna kielégületlenül - mondom neki csendesebben.

- Megijedtem, az istennek nem tudtál volna újra...

- Azért maradt még pár lehetőség, ahogy ki tudtalak volna elégíteni. Vagy az nem jó?

- Nem erről van szó, Yaji, csak tudod, hirtelen azt hittem, bántottalak, hogy valami nem jó, valamit elrontottam, így pedig nem ment volna, bármennyire is imádom, amit velem művelsz, bármi legyen is az. - Felsóhajtok. Azt hiszem, egy kicsit engedek, elmondom ezt neki, mert képes és magát hibáztatja valamiért, ami meg sem történt.

- Néha rám jön, hogy nagyon durván akarom - ismerem be. - Akkor a türelmetlenségtől nem érdekel a fájdalom sem, ahogy semmi más se, csak az, hogy az élvezésig keféljenek. De csak addig, mert utána veszettül fáj, azért toltalak el azonnal. - Remélem, ennyi elég lesz, mert nem szívesen vallanám be a többit.

- Miért csinálod ezt? - kérdezi meg csendesen, de most ő bújik hozzám és vállamra hajtja fejét.

- Csak néha kell - hárítom a tényleges választ ennyivel.

- Ez nem a miértre volt válasz. El akarod mondani, vagy hagyjalak?

- Nem akarok róla beszélni - válaszolok őszintén. - Meglehetősen nagyétkű vagyok a szexben és a legtöbb dolgot magammal ezzel orvosolok, mert megnyugszom tőle. - Ezzel többet mondtam, mint kellett volna, de Ichiro legalább tiszta képet kap arról, milyen vagyok és el tudja dönteni, hogy így is velem akar-e lenni, vagy sem.

- Azt akarod mondani, hogy a lelkednek jó? - próbálkozik halkan.

- Ez elég fura megfogalmazása, de lehet, hogy ugyanarra gondolsz, amire én, csak máshogy mondod - makogom, mert a kérdése meglepett. Lelkem... Nem adtam én azt már el?

- Itt fáj, amiért itt szeretnéd, hogy fájjon? - kérdezi, és közben megérinti először a mellkasom, aztán finoman a hasam. Hát ez kínos...

- Van, hogy igen - mondom ki végül néhány perc hallgatás után. - Nem a fájdalom a lényeg, nem vagyok mazochista, hanem a kielégülés, méghozzá minél intenzívebben - fejtem ki, hogy biztosan megértsen. Nem örülnék neki túlzottan, ha félreértésből legközelebb elverne, miközben megrépáz, vagy valami hasonló.

- Értem. És most mi bánt?

- Már semmi. Te ilyenkor a zuhany alatt önkielégítesz, vagy csak lehűtöd magad?

- Tarkóra folyatom a vizet, mert elmúlik a fejfájás és a rosszullét. Nem segítene magamhoz nyúlni.

- És utána?

- Mi utána? - kérdezi értetlenül.

- Később se jó, ha önkielégítesz vagy a partnered elégít ki?

- Még sosem próbáltam, általában ilyenkor kivágtam a partnerem, mármint... ne érts félre, azok egyéjszakásak voltak és elég morcos tudok lenni némi migrénnel.

- Nincs gondom a spontán ejakulálással... szex közben - osztom meg vele a kérdezősködésem egyik okát. - Éjjel vagy reggel még nem fordult elő, hogy a mellettem alvóval megtörtént volna, mert nem hagytam kielégületlenül a partnerem, ha meg mégis, akkor valamelyikünk repült, én pedig nem szoktam a hiperintenzív szexuális élet miatt.

- Még mindig van kedved hozzá? - Lenézek rá és felsóhajtok.

- Elhiszem, hogy ez neked kínos lehet... de... ezek szerint telibe találtam?

- Mármint mivel?

- Hogy ennek a menete, hogy rosszul leszel, vagy lenyugtatod magad, aztán magömléssel ébredsz.

- Valami ilyesmi - ismeri be végül felsóhajtva.

- Ha neked ez így rendben van, akkor nekem is - biztosítom róla Ichirot -, de ha vágysz rá, hogy lekezeljelek, megteszem szívesen.

- Vágyom rád, szinte minden percben, de nem kényszer semmi sem.

- Tudom, szóval nem értem, mit gatyázunk ezen - közlöm komolyan, azzal végigsimogatok a vállán és karján. Nincs bennem vágy, de nem akarom kielégületlenül hagyni, egy kézimunka meg simán belefér, tényleg szívesen csinálom. Mást nem, most semmiképp, de így nézhetem, míg a kielégülés után el nem pilled.

- Neked nem okoz problémát?

- Micsoda?

- Hogy ezt kérem.

- Hallottam, hogy csajok nem szívesen elégítik ki a pasijukat, ha nem volt tökéletes az aktus, de velük ellentétben én tényleg szeretem a szexet és a farkakat - közlöm lazán, miközben mellkasáról kezdem lecsúsztatni a kezem az ágyéka felé.

- A pasik között is sok van - vallja be, miközben kényelmesen elhelyezkedik. A nyakára hajolok, egészen fölé kerekedek, míg csókolom a bőrét és lassan kezelésbe veszem a férfiasságát. Nem tör le, hogy nem kő kemény, gyengéden játszom el vele, teszek arról, hogy rendes merevedése legyen.

- Nem tartozom közéjük - mormolom. - Izgat az ilyesmi.

- Milyesmi?

- Az, amikor a kezemben keményedik meg a másik farka... Amikor sóhajtásokat vagy nyögéseket csalhatok elő belőle... De már az is, ha összesimulok valakivel, smárolunk... - ismerem be a gyengéd játék közben. Nagyjából bármikor akcióra kész vagyok, s bár most fáj a seggem, a farkam éledezik, mialatt őt kényeztetem.

- Akkor? - kérdezi huncut tűzzel a szemében és csókba húz. Nem tudom, mit akar ezzel, ezért csak rávigyorgok, miután elszakadunk egymás szájától, majd a hecc kedvéért kezét a férfiasságomra vezetem.

- Ez megteszi válasznak? - kérdem azért meg.

- Azt hiszem, eléggé - kuncogja el magát, miközben másik kezével az oldalamat, mellkasomat cirógatja. Forrón megcsókolom, de most türelmetlenség és durvaság nélkül, közben kellemes ütemben és erősséggel mozgatom a mancsom a farkán. Hasonlóan tesz velem Ichiro, gyengéden csókol vissza, s közelebb húz egy picit magához, azonban ez nem követelő, hanem kérő mozdulat, így szorosan mellé fekszem, összesimulok vele, folytatom ajkaival és férfiasságával a játékot. Engedem viszonozni az egészet, élvezem, most igazán. Kicsit bújok, simulok a sráchoz, ő pedig magához karol és csak gyengéden, kedveskedve cirógatja a hátamat. Jólesik. Belesóhajtok a nyakába, majd végigcsókolom. Ettől ő is jólesően felsóhajt néhányszor, de hamar újabb csókba húz, ami már hevesebb egy kicsit. Én most a kéj ellenére is gyengéd maradok és Ichirot is visszafogom. Nem lesz tőle feszült vagy ideges, nem rohan le mégis, aminek örülök, sőt, még mosolyog is, ahogy simogat.


Kellemes a kézimunka, lassú, simulós, sokat csókolózós. Tényleg szeretem a szexet, valamennyi formáját, így ezt is, s egészen hamar közel kerülök a beteljesüléshez, pedig elsősorban Ichirora koncentrálok, arra, hogy minél jobban becsókoljam a testét, hozzásimuljak, simogassam. Vigyorba szalad a szám, mikor feltör belőle egy nyögés, amit megpróbál elfojtani, aztán több követi, de én is elrejtem előle az örömömet, egyszerűen finoman harapdálni is elkezdem, amitől nő az izgalma, s tenyerembe löki magát. Ösztön hajtja, nekem meg rohadtul tetszik, ezért benyálazom a kezem és kissé hevesebben folytatom farkán a játékot. Felnyög tőle, ám meglep, hogy a síkosítóért nyúl, mikor mondtam neki, hogy ma már nem akarok dugni. Figyelem, mit csinál, tesz a kezébe, majd ráfog vele a merevedésemre. Aha... Igen, ez így egyszerűbb, követem a példáját, miután fölé helyezkedtem és csókokat nyomok a szájára.


Örömét leli ebben is, mosolyog, a mozdulatai maradnak gyengédek, finomak, viszonozza a csókjaimat is. Reszketés tör rám, de nem hagyom cserben a srácot, küzdve a kéjjel gyúrom tovább a farkát, ő meg hirtelen hangosan felnyög és elélvez. Ezen meglepődöm, de csak elvigyorodom, a kezét lefejtem a férfiasságomról, hogy átvéve a helyét néhány rántás múlva követhessem a gyönyörbe. Remélem, nem lesz morcos, amiért elvettem tőle a kielégítésem feladatát és még a hasára is élveztem. Szerintem rohadt jó volt...