36.

Ichiro

Yajiro arcán az aggodalmat és talán a félelmet fedezem fel, mikor végre felveszi a telefont. Olyan hirtelen kezd el öltözni, hogy azonnal megugrok és már segítek is neki. Félek, hogy valami nagyon rossz történt, így én is öltözni kezdek, bár nem folytatom olyan sokáig. El akarom kísérni a srácot, segíteni neki, de azt kéri, ne tegyem. Nem ellenkezem, tudom, mennyire fontos neki az anyukája, így inkább felajánlom, hogy vigyázok a boltra. Most egy cseppet sem izgat, hogy fel vagyok húzva, semmi más, csak az aggodalom a srác arcán, amivel szinte kilő az ajtón. Remélem, nincs nagy baj. Eltüntetem a romokat magunk után, felöltözöm rendesen és megint küldök egy SMS-t be, hogy baj van, még nem tudok visszamenni, de amint lehet, bemegyek, ha kell, túlórázom valamennyit.


Elküldök pár vevőt, akik érdeklődnek a helyzet miatt. Aztán beesik a srác is, akit Yajiro kiszemelt maga mellé az üzletbe. Nem igazán tudom, hogy hogyan viselkedjek vele, de megint felkelek a székről és felé lépek.

- Hello. Yajiro nincs itt, nem ér rá - közlöm kedvesen.

- Szia. Fent van? - kérdezi felfelé bökve, s mintha már indulna is meg felfelé.

- Nincs, elment - válaszolok őszintén, de elállom valamelyest az útját. - Megtennéd, hogy holnap jössz vissza?

- Rosszul lett? Vagy valami gebasz van? Nem hagyná csak így itt a boltot. Te nem is értesz tudtommal az állatokhoz - közli összevont szemöldökökkel felnézve rám. - Hova ment?

- Az anyukájához. Felhívta, nem tudom pontosan, mi történt, még nem hívott vissza.

- Köszi - mondja, s már veszi is elő a telefonját, de fordul el tőlem, hogy távozzon.

- Ne most hívd fel, kérlek - szólok utána. - Várj vele egy kicsit, mivel tényleg nem tudom, mi a helyzet és nehogy rosszkor zavard.

- Fura vagy nekem - jegyzi meg visszafordulva az ajtóból. - Minden nap itt lógsz, Jiro sehol, rád hagyta a boltot, azt mondod, elment az anyjához, de ne hívjam fel...

- Ha azt mondom, úgy távozott, mintha perceken belül vége lehetne a világnak, akkor érted már, miért? Egyébként azért lógok itt, mert járunk - teszem hozzá csendesen.

- Ah, vagy úgy! Még nem említette.

- Még nincs egy hete, hogy így van - vonom meg a vállam.

- Lerúglak, ha kihasználod - közli fenyegetően. Érdekes váltás a sráctól, mivel eddig azt hittem, egy újabb kis ukéval kerültem szembe, de most sokkal másképpen szól belőle a fenyegetés.

- Szeretem. Komolyak a szándékaim az irányába és nem kihasználni akarom. Tulajdonképpen másfél hónapja ezt várom, csak sosem mertem szólni.

- Remélem, csak azért voltál nyúl, mert ez nehéz ügy a számodra, egyébként nem - morogja.

- Sosem beszéltem könnyen az érzelmeimről és próbáltam éreztetni a sráccal. Nem véletlenül ebédeltem folyamatosan vele, vagy kerestem a társaságát. Egyébként meg tudom védeni, hidd el.

- Yajiro nem ért az ilyenhez, észre se nagyon veszi, ahogy azt se, hogy milyen alakok mozognak körülötte.

- Mire gondolsz? - kérdezek vissza azonnal.

- Kedves, vidám, titokzatos srác, aki édesen bárgyú és veszettül vonzó a maga egyszerű, laza és játékos módján. Annak ellenére, hogy öt évvel idősebb nálam, csak a szakmai tekintélye miatt tudok rá felnézni néha, annyira mafla tud lenni. Elmész vele bulizni, az összes kanos állat felfigyel rá, ő meg hót nyugisan enyeleg velük. Csak eltűnni ne hagyd, mert egy kukkot se szól, hogy bevágták a bokorba és megbaszták - ad tanácsot. Kicsit talán gúnyos, ami egy cseppet sem tetszik.

- Tisztában vagyok vele, milyen, kösz - vágok vissza. - Ugyanakkor szerintem ha tetszik neked, akkor korábban kellett volna szólnod neki - teszem hozzá egy félmosollyal.

- Jah, hogy nem avatott be! Hát ezt buktad.

- Most éppen miről is beszélsz?

- Jártam vele - veti oda.

- Még szerencse, hogy mindezt múlt időben - villantok neki egy mosolyt.

- Jiro nem futtat párhuzamosan kapcsolatokat, ha kijelenti, hogy veled, akkor nélküled nem, csak ha vége, kivéve Chiakival, de az egészen más.

- Tisztában vagyok vele. Egyébként miért vagy ennyire ellenséges?

- Frászt vagy tisztában vele, adod itt a nagymenőt.

- Még mindig nem értem, mi a bajod, hacsak nem féltékeny vagy.

- Rád bízom, Sherlock - közli, majd előre veti fejét dacos kis mozdulattal és elhagyja a boltot. Elnevetem magam. Hát még ez a srác sem az a kimondott felnőtt, bár ha lehet, ezt a harcot nem folytatnám vele, mert semmi értelme. Megcsörren a telefonom és végre Yajiro számát jelzi ki, ami valamelyest megnyugtat. Megígéri, hogy visszajön és arra kér, addig segítsek neki, amit nem tagadok meg tőle. Biztos vagyok abban, hogy a mai éjszakát külön töltjük, legalábbis nekem ez lenne a természetes. Legyen csak az anyukájával és vigyázzon rá, nekünk még bőven van időnk egymással. Mikor leteszem a készüléket, a titkárnőm csenget fel, ami cseppet sem tetszik, de felveszem.

- Mondd!

- A főnök keres valami üggyel kapcsolatban - hadarja el.

- Szerintem egy óra múlva benn leszek, megkeresem akkor.

- Azonnal - szól bele a telefonba a főnököm, mire azért nyelek egyet.

- Sajnálom, de nem lehet.

- Legyen rá nagyon jó indokod! - közli ingerülten, mire fújok egyet.

- A párom anyukája balesetet szenvedett, így pedig nem fogok elmenni még. Inkább túlórázom, ha kell, éjszakáig benn vagyok - ajánlom fel, mire csend lesz a vonal túlsó végén.

- Rendben - jön a válasz némi gondolkodási idő után. - Komoly a dolog?

- Nagyon nem, de egyelőre nem tudok innen elszakadni. Egyébként miről van szó?

- Bejössz és megbeszéljük.

- Biztosan nem tudok így segíteni?

- Hagyd, annyira nem fontos. Inkább koncentrálj arra, amire kell.


Nem lepődöm meg, mikor ezzel búcsúzik és le is rak. Etsumi ilyen, ha valakinek baja van, azt megérti, ráadásul ez nem olyan kis dolog, azt hiszem. Ezért cserébe tényleg igyekezni fogok ma behozni magam este, meg befejezni, amit kérni fog. Imádom ezt a nőt, meg azt is, ahogyan változik a hangszíne is, mikor mérges, vagy éppen egy pillanat alatt átkapcsol. Remélem, azért Yajiro hamar befut, mert nem akarom elhúzni a dolgot, de tegye rendbe magát, meg az anyukáját, utána ráérek rohanni.


Még majdnem egy órát várok, mielőtt a srác befut és elég zavartnak tűnik. Liheg, talán sietett, így csak futólag ölelem át.

- Mi a helyzet? - kérdezek rá azonnal. Yajiro kapkod, azt látom, ezért segíteni próbálok neki. A kasszát akarja lezárni, meg a boltot zárni, hogy utána mehessen vissza.

- Gondolom végig, mi a franckarikát csináljak. Még nem csuktam be ilyen pánikszerűen, az állatoknak meg megvan a ritmusuk, abból nem akarom nagyon kirángatni őket, csak hát mindnek más és... Bonyolult.

- Mondd, mit... - De mielőtt befejezhetném a mondatot, megcsörren a mobilja. - Csináljak.

- Így is túlteljesítettél, köszönöm - mondja, miközben előrángatja a zsebéből a mobilját. - Ki a franc...? Ajj, ne már! - mérgelődik. - Te is éppen most... Szia, mondjad - köszön bele némileg kiegyensúlyozottabban. - Ja, tudom, én hagytam itt. … Igen. Mer’? … Na állítsd le magad! - szól rá a másikra. - Nem kértem testőri felügyeletet, majd Raktarinak szólok, ha ilyesmire van szükségem, ő profi! - osztja ki. - Nem, nekem ne dumálj be! Holnap jössz? Most nincs türelmem a hülyeségeidhez. … Akkor bekaphatod. - Azzal kinyomja és dühösen indul el a lépcső felé.

- Ne haragudj, nem akartam gondot - mondom csendesen, de még mindig nem tudom, mit kezdjek magammal. Nem akarom így itt hagyni a srácot.

- Hogy? Jaj, a fenébe! Neked itt sem kéne lenned már! - jut eszébe és visszasiet hozzám. - Kösz mindent, az este miatt még felhívlak, csak most kicsit szét vagyok esve. Na most menj, mielőtt lekapják a fejed a munkahelyeden! És nagyon köszönöm!

- Egy frászt, nem hagylak itt - mondom meg komolyan. - Ha kell, segítek, de amíg vissza nem mész anyukádhoz, nem hagylak egyedül. A fejlekapás meg megvolt. Én a részemről a ma estét sztornóznám, maradj otthon, vigyázz az anyukádra, ápold, figyelj rá. Van időnk mindent bepótolni majd.

- Nem jössz át? Összedobok valami rántottát, vagy mittomén...

- Mármint hova menjek át?

- Hozzánk anyu lakására. Vagy hozzám... vagy nem tudom... - Valahogy muszáj leszek picit életet verni belé, így megállítom, megfogom a kezét és ezzel picit lekötöm.

- Nyugodj meg - kérem komolyan. - Minél jobban kapkodsz, annál tovább fog tartani. Döntsd el, mit szeretnél, ha úgy érzed, átmegyek, de ha zavarok, akkor inkább ne. Nem azért, mert nem szeretnék, csak anyukád legyen most az elsődleges. Túlórázom, szóval hét előtt nem szabadulok, viszont akkor vihetek nektek enni vacsorát, ha szeretnéd. Most pedig, mondd el, hogy itt még mit kell csinálni.

- Az állatokkal nem lesz gond, holnap a nyitást nem kéne elaludnom, mert etetni kell, meg majd takarítanom is a panzióban. A reggel lesz durva, de nekem most rohadtul nincs kedvem felmosni, meg mittomén.

- Hagyd itt a kulcsot, este felviszem. Amit csak te tudsz megcsinálni, azt csináld meg, a többit mondd el és befejezem. Rendben?

- A kassza a legfontosabb, a többi ráér holnap.

- Azzal mi a dolog?

- Csinálom, nyugi. Leszámolni a pénzt, elintézni a papírokat, felírni a címleteket, aztán pá.

- Addig én felseprek és felmosok - kötöm ki, hogy legalább ne ezzel keljen szarakodnia reggel, Yajiro meg elkuncogja magát.

- Jól van, jól van, nyertél. De bazz, ez így nem ér! - rágódik rajta kínosan mosolyogva.

- Mi nem ér? - kérdezek vissza előszedve a cuccot a raktárból.

- Folyton kajáltatsz, nálad alszom, te állsz mindent, most segítesz és megint enni akarsz hozni. Anya ki fogja porolni a nadrágom.

- Nekem ez nem okoz gondot - biztosítom egy bátorító mosollyal. - Majd viszonzod később, meg úgyis hivatalos leszek egy ebédre is, nem?

- Egy a négyszázhoz? Hűha...

- Ha nem ilyen lesz a helyzet, visszahívsz, rendben?

- Nem ilyen? - kérdezi meglepetten.

- Mikor az anyukáddal kell foglalkoznod. Meg... már mondtam neked, hogy a pénz nem számít, szeretek veled lenni. - Közben ténykedem, összehúzom a koszt és lapátra szedem, majd vizet veszek a vödörbe.

- Jó, ezeket én értem, de mivel egyenlő felek vagyunk, ezért ha nem is pénzben, de valahogy egyenlíteni akarok, mert így eltartva érzem magam, amit nem viselek el.

- Akkor ezen majd átrágjuk magunkat, rendben? - kérdezek rá komolyan. - Kitalálunk valami kompromisszumot.

- Rendben. Nekem ez fontos.

- Megértem, nekem is az lenne. Nem az a célom, hogy eltartsalak, hanem hogy együtt legyünk. - Végez a kasszával és a pultnak dőlve figyel engem, mire rámosolygok, de folytatom a felmosást.

- Hogyhogy nem takarítónő gályázik nálad, hanem te csinálod? - kérdezi meg.

- Nem érzem szükségét, az életre nevel az is, ha a saját szükségleteidet ellátod. Meg nem szeretem, ha valaki a cuccomhoz nyúlkál. A másik meg, hogy a saját életemet én akarom kézben tartani, ahogy nekem tetszik.

- Nekem saját takarítónőm van. Anyának hívom és többet árt, mint használ, de azért imádom és nem tiltanám el a munkától végleg - kuncogja.

- Az én anyám ilyet sosem tenne - ismerem be. - Egyébként azért sem akarok, mert rosszak az emlékeim. Nem nagyon szerettem azt a nagy hangú, rikácsoló némbert, aki otthon takarított és mikor véletlenül kiöntöttem a felmosóvizet, megcsapott a rúddal. És még én kaptam a szidást is anyáméktól.

- Nem is állsz annyira közel a szüleidhez, nem igaz?

- Nem igazán. Mondjuk, hogy elfogadták a helyzetet, szeretem őket, de jobban szeretem úgy élni az életem, ahogy én akarom, nem pedig úgy, ahogy megmondják. Meg nem szeretem a fényűzést sem, szóval az arany keretes családi fotó, meg a selyem kárpit a falon sosem jött be, ennek megfelelően választottam a lakást is.

- Remélem, ezzel nem sértettelek meg - mondja kicsit félénkebben. - Nekem mindig szabadság volt hagyva, amíg betartottam a feltételeket, meg mivel nincs egymáson kívül senki, nagyon összetartunk.

- Nem sértettél meg, nagyon csodálom és talán kicsit irigykedem is a kapcsolatodra az anyukáddal - ismerem be őszintén. - Nekem ilyen sosem volt, de talán mindig vágytam rá. Ezért szeretném, ha ma vele maradnál, maximum felugrom tényleg, de most az a dolgod, hogy vele legyél.

- Nem tudnék nálad aludni. Gondoltam rá, de csak forgolódnék, aztán két óra után kitalálnám, hogy inkább hazamegyek hozzá - árulja el. - Anya a legjobb barátom, játszott velem, együtt eszeltünk ki csínyeket, de ugrattuk egymást is, aztán persze leült velem tanulni, meg mosta a fejem a hülyeségeimért, mert mindent meg tudunk és meg is szoktunk beszélni. Nem kell irigykedned, simán lehetsz másodfia - mondja elvigyorodva.

- Én is így gondoltam, hogy úgysem lennél nyugodt mellettem, annak pedig semmi értelme. Ezt az anya-dolgot még megbeszéljük - mosolygok rá. - Egyébként készen vagyok.

- Köszi, rendes tőled - mondja, majd kiönti a vizet és elpakol. - Ha van kedved, gyere nyugodtan, nem baj, hogy hétkor, nyolckor, vagy kilenckor. Aludni csak a kanapén fogunk tudni, de szétnyitható, szóval elférünk rajta, tiszta cuccokat meg kapsz az enyémből, ha megfelel.

- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet maradnom éjszakára?

- Miért ne lenne jó ötlet?

- Nekem tetszik, nem erről van szó, de ki fogjuk bírni egymás mellett?

- Nem foglak kinyírni - neveti. - Jó, tudom, mire gondolsz. Anyát nem zavarja, meg amúgy sem vagyok egy hangos típus.

- Te dög - kuncogom el magam, aztán mellé lépek, átölelem és nyomok egy csókot a szájára. - Már csak azt írd majd meg, pontosan hova menjek, rendben?

- Az egyszerűség kedvéért a bolt előtt találkozunk, kijövök eléd, ha megírod, hogy mikorra érsz ide, aztán elsétálunk. Amúgy két utcával odébb lakik anya.

- Rendben van, akkor ezt megbeszéltük, most viszont vissza kell mennem tényleg. Vigyázz magatokra, rendben?

- Köszönöm tényleg, nagyon sokat segítettél.

- Semmiség, akkor este - búcsúzom és tényleg elhagyom az épületet, hogy visszamenjek az irodába és megoldjam a dolgokat, aztán talán befussak tényleg Yajirohoz.


Viszonylag könnyen megúszom a dolgot a főnöknél, mikor nagyrészt elmondom, mi történt, kihagyva a kínos részleteket, így tényleg csak a munkámat kell befejezni. Eltart egy darabig, elbíbelődöm az esettel, megírok pár nyilatkozatot és kérdéskört, majd késznek nyilvánítom a dolgokat és át is pakolom az egészet a főnöknek, hogy ezzel kezdhessen reggel. Mikor mindent befejezek, leoltom a villanyokat, bezárok és leadom a kulcsokat a portán. Már fél nyolc is elmúlt, így megcsörgetem Yajirot, hogy mi legyen.

- Szia. Most végeztél?

- Igen. Hogy vagytok?

- Jól. Dumálunk, hülyéskedünk, bár már filmet nézünk. Kaját ne hozz, anya segítségével csináltam tésztát. Nem tudom megnevezni, mi ez, de finom. Remélem, a gyomrod bírja este a paradicsomot és a fűszereket. Kicsit ilyen bolognaisra vette a dolog a figurát.

- Jól hangzik - állapítom meg mosolyogva. - Akkor kijössz elém a bolthoz?

- Mennyi idő múlva vagy ott?

- Olyan tíz-tizenöt perc, nem sietek.

- Laza. Jól van, kint leszek.

- Köszi. Akkor addig szia - búcsúzom tőle, majd kinyomom a telefont és tényleg nyugisan sétálok el a boltig. Eltart tizenkét percig a dolog, szóval lehet, Yajiro még nincs itt, de ha kell, türelmesen megvárom. Kicsit talán izgatott is vagyok, bár val'szeg nem kellene. Végül nincs szükség semmire sem, mert a srác ott vár, ráadásul egy kabátot is hozott nekem. Mondtam én, hogy egy tündér. Elveszem tőle és felöltöm a meleg ruhát, aztán magamhoz húzom a srácot és kérek egy puszit.

- Szia. - Csókot kapok, ráadásul a gallérra is ráfog, hogy úgy vonjon magához és forrón játszik el az ajkaimmal. - Hiányoztam? - kérdezem egy csalafinta mosollyal, mikor elválunk.

- Mondhatjuk - kuncogja. - Anya tök izgatott, alig tudtam nyugton tartani. Meg végigtakaríttatta velem a lakást, pedig rendet tart - meséli el vidáman.

- Legalább nem unatkoztál - nevetem el magam. - Én is izgulok kicsit - ismerem be, miközben kézen fogom.

- Nem harap, nyugi és már evett. Bár egy órája, úgyhogy vigyázz, lehet, mégis megkóstol - ugrat.

- Majd én téged - kuncogok fel. - Inkább csak... nem tudom. Furi lesz.

- Fontos, ha kérdez, nem muszáj mindig válaszolnod és ugyanannyira ne vedd mindig komolyan, mint engem - jegyzi meg. - Most akarsz kóstolót? - kérdezi közelebb húzva magához.

- Mikor nem? - kérdezek vissza. - Egyébként szerintem nem lesz gond.

- Biztos vagyok benne. Anyám és köztem kábé két mell, eltérő nemiszerv és kor különbség van. - Közben csókot nyom az államra, mire picit harapok az orrába, aztán megcsókolom.

- Akkor őt is kedvelni fogom.

- Ezt mondom. Miért haraptad meg az orrom? Túl nagy? - kérdezi meg incselkedve.

- Azt mondtad, kaphatok kóstolót, hát vettem.

- Ízlett? - kérdezi, de szájon csókol.

- Volt olyan, hogy nem?

- Gondolom, nem. Bár aki lenyalja a hasamról vett mintát, azon nem kéne csodálkoznom...

- Azóta kaptam belőle sokkal nagyobbat is - simítok végig az arcán.

- Ritka, hogy ellenvetéssel élek, ha szexről van szó... - fenyeget játékosan, s a kabát alatt kapaszkodik fel a hátamra mancsaival.

- Előbb érjünk haza hozzátok - kuncogom el magam. - Lehetőleg ruhában. Egyébként imádom, hogy ilyen vagy.

- Anya kiverné a botrányt, ha csak felvinnélek kufircolni, aztán bealudnánk anélkül, hogy kifaggathatott volna, azt meg tudom értékelni, hogy bírod az étvágyam.

- Tudod, hogy nem szegülök ellen anyukád kérdéseinek - nevetem el magam. - Boldogan válaszolok neki. Aztán meg majd te leszel a jutalom, mivel túlélem - ugratom.

- Ez megfelel szerintem neki is, nekem meg pláne. - Megérkezünk egy hatemeletes házhoz és mikor felérünk a lakásba, egy kicsi előszoba fogad. Most kezdek igazán szorongani, talán valamelyest látszik is kifelé, de hát nincs mit tenni, ez van. A lakás tetszik, pici, de nagyon otthonos, olyan igazi kis nőies. Benn már egészen más kép fogad, a falon képek, komód, a padlón szőnyegek, asztalka, egy szétnyitható kanapé. Igazán hangulatos, de most jövök rá, hogy hirtelen ugrottam én ebbe bele, mert tökre berezelek a dolgoktól, bár már megfutamodni nem fogok. Yajiro lerúgja a cipőjét és aggódva rongyol be még kabátban a házba. - Anya?!

- A fürdőben vagyok, ne aggódj.

- Mondtam, hogy megcsinálom, a jó életbe már! - kiabál vele. - Nem kell a hülyeség, megkötözlek, ha nem maradsz nyugton!

- Te hanyagul teregetsz - közli teljes nyugalommal -, és leültem.

- Azt mondták, pihentetned kell a térded és a csuklód, úgyhogy legyél kedves belém kapaszkodni és kijönni velem innen, leülni a fenekedre a kanapéra, vagy lefeküdni, nekem az is tökéletes, felhoztam Ichirot, kivallathatod.

- Szegényt ott hagytad az ajtóban? - kérdezi elnevetve magát.

- Megtalálja a fogast meg a cipős szekrényt, sőt, be tud lépkedni a saját lábán a nappaliba, remélhetőleg még nem sikerült ráhoznod annyira a frászt, hogy lefagyjon az ajtóban - ugratja félkomolyan az anyját.

- Kellett a kabát - állapítja meg a nő, amint Yajirora támaszkodva előkerül, s rám mosolyog. - Nem vagy éhes? Yajiro ügyeskedett valamit. A bolognaihoz ugyanúgy nincs sok köze, mint a japán ételekhez, de finom lett - ajánlja fel vidáman, a srác meg leülteti a kanapéra, majd vigyorogva csóválja a fejét, miközben visszamegy a fogashoz, hogy felakassza a menet közben levett dzsekit.

- Rémes vagy, anyám.

- Családban marad - vág vissza könnyedén.

- Megköszönném a vacsorát, és valóban megoldottam egyedül a vetkőzés problémáját - válaszolok vigyorogva.

- Ragaszkodsz a konyhához, vagy kiülsz ide hozzám? - kérdezi meg a nő.

- Szerintem jó lesz itt benn, amennyiben nem okoz gondot. Társaságban enni is jobb - válaszolok, bár van bennem némi idegesség.

- Akkor, kisfiam, légy szíves...

- Megyek - szól közbe, mielőtt még végigmondaná a kérést és egy mosoly fut az arcára.

- Ülj le nyugodtan, ahova tetszik, Yajiro majd elintézi a terítéket. Köszönöm szépen a mai helytállásod - mondja aztán apró főhajtással.

- Ez csak természetes - válaszolok mosolyogva és leülök Kasari mellé. A kezein könnyű, jól szellőző géz van, de a bal kezét jobban pihenteti, kíméli. Bal lábát Yajiro alátámasztotta. - Hogy érzed magad?

- Rosszul, mert Yajiro folyton őriz és nem engedi végezni a dolgom - válaszol őszintén.

- Ez a dolga, hagyd neki egy kicsit, inkább élvezd ki a helyzetet - heccelem óvatosan.

- A harminc év alatt megszoktam, hogy mindent magam csinálok és drága kisfiam nem tud olyan szép munkát végezni, mint én.

- Túl pedáns vagy, anyukám, az a te bajod - közli széles vigyorral az alkalmi pincér. Rendes terítést csinál, ráadásul könnyed, de formális mozdulatokkal. A nő csak kuncog azon, amit mondott, utána elégedetten szemléli a tevékenykedését. Biztos vagyok abban, hogy ezeket a dolgokat az anyukájától tanulta Yajiro, ennek ellenére nagyon ügyesen és szépen csinálja.

- Szerintem nincs itt semmi baj - állapítom meg.

- Komoly baj nincs...

- Anya - szól rá a srác, mielőtt a nő belelendülhetne, mire elkuncogom magam. - Kíméld meg Ichirot.

- Tudok esetleg segíteni valamit? - kérdezem meg a srácot egy mosollyal. Yajiro kimegy az ételért, de látom Kasarin, hogy ő is ugrana, csinálna valamit, csak nem akarja mégsem.

- Ja - felel a konyhából visszajövet -, ha megeszed és figyelsz anyámra, amíg kiteregetek. - Kasari felnevet, az én arcomról meg nem lehet letörölni a vigyort.

- Ebben megegyezhetünk - ajánlom fel, aztán megkóstolom, amit csinált. - Ez nagyon finom, köszönöm.

- Kösz. Jó étvágyat. - Biccentek neki, de mielőtt elhagyja a szobát, ráfog az anyukája vállára, mire a nő felpillant rá. Azt hiszem, némán beszélnek meg valamit, amin csak halványan mosolygok.

- Sikerült behoznod magad?

- Sikerült, a főnököm nagyon megértő volt, így tényleg csak be kellett fejeznem a dolgot, beadni neki, aztán jöhettem el.

- Elmondtad neki, mi történt? - kérdezi meglepetten.

- Elmondtam, hogy a párom anyukája megsérült, ezért megkért, hogy vigyázzak a boltra. Ilyeneket simán meg lehet vele osztani, ráadásul nagyon rendes és rögtön megértette. - Kasari arcára meghatott mosoly húzódik, amit igyekszem viszonozni.

- Nő?

- Igen - biccentek.

- Yajiro elmesélte, hogy a munkahelyeden nem titok az identitásod és azt is, hogy elhívtad ott ebédelni - mondja, s a végén elkuncogja magát.

- Már kezdetben is úgy gondoltam, hogy könnyebb, ha nem kell titkolózni és állandóan vetíteni benn. Tudják, akinek nem tetszik, az nem kérdez róla, akit érdekel, annak esetleg mesélek. Tudják, hogy Yajiro van, az egyik munkatársam hamarabb megmondta, hogy bele vagyok esve, minthogy én elismertem volna - vallom be. - Kíváncsiak rá, mert egy hónapja mindig eljárok, szóval úgy gondolják, különleges srác lehet. És teljes mértékben igazuk van.

- Egy anyának nincs jobb érzés, mint mikor valaki ennyire szereti a gyermekét. Én is vártam nagyon, mikor lesz már valami köztetek - árulja el izgatottan.

- Hát... ha nem kapok némi kezdőlökést, akkor nem tudom, mikor mertem volna ezt bepróbálni.

- Kezdőlökést? - kérdezi kuncogva. - Mi vitte el a merszed?

- Azt hittem, Yajiro teljesen semleges az irányomba, mert finoman próbáltam jelezni neki, mi a helyzet, csak sosem vette le. Úgy gondoltam, így pattint le óvatosan. Aztán beszéltem az egyik közös barátunkkal és ő mondta, hogy hívjam el randira.

- De aranyos vagy! - neveti, mire zavartan mosolyodom el. - Melyik volt ez a közös barát?

- Raktari.

- Nem mondod! - szól ki a fürdőből Yajiro. - Bár ő aztán tapasztalt az olyan figyelmetlen hülyékkel, mint én - teszi hozzá nevetve.

- Csak nem Yoshimire gondolsz? - kérdezek vissza kuncogva.

- Kire másra? Raktari három évet várt rá, bakker... Nekem már az egy hónap is rohadt sok, de a három év...

- Nagyon szeretheti azt a fiút... - állapítja meg Kasari.

- Ez így van, akörül jöttek össze, hogy bekerültem a bandába, nem? - kérdezek ki Yajirohoz, mivel ebben ő jobban benne volt.

- Valamivel előtte, ja, de egy helyen dolgoztak, innen az ismeretség, meg azért gondolom, hozzájárult ez a momentum a szerelme ki nem hűléséhez is. Mi a fejünk fogtuk, mikor kiderült, hogy együtt éltek gyakorlatilag, Yoshimi észre se vette, hogy mi van, pedig nem volt viszonzatlan a dolog, csak Raktari olyan ügyesen titkolta, hogy homár, hogy a szöszi heterónak nézte.

- Ráadásul ha jól értettem, Raktari végigkövette Yoshimi mással való kapcsolatát is.

- Elég necces, de ja. Yoshimi Jeremyvel járt egy jó ideig, talán pont a srác robbantotta ki köztük azt, hogy ne bírják tovább cérnával, mert ő ejtve lett, az a két lökött meg azóta is együtt vannak.

- Egyszer összehívhatnátok ide a bandát. Sokat hallottam már a fiúkról és bár nincs sok hely, csak megoldanánk.

- Nyugi, Raktari lakása sem nagyobb ennél, ahol összeülünk nagybeszélgetni - nyugtatja meg könnyedén az anyját, miközben kilépdel a fürdőből.

- Én nagyon kedvelem őket, bár nem indult könnyen a dolog - kuncogom el magam.

- Hogyhogy? - kérdezi meglepetten a nő.

- Kérsz teát, ha befejezted?

- Kérek - nézek fel a srácra hálásan. - Hát az úgy volt... Tulajdonképpen Yoshimit akartam becserkészni. - Közben Yajiro kezébe adom a tányérom és a srác pakolni kezd.

- Mesélj! - kéri izgatottan Kasari.

- Akkor voltam először a Ritsukuban és a haverjaim ajánlották, hogy cetlivel próbáljak pasit fogni. Kinéztem magamnak a szőke srácot, megkapta a cetlit, aztán Raktari hívott vissza. Kicsit sem volt égő, de aztán felajánlotta, hogyha nem vagyok barom, akkor csatlakozzak hozzájuk, szóval legközelebb mikor mondták, hogy mennek, becsatlakoztam. Most meg itt tartunk - mesélem el őszintén.

- Akkor is volt gond Yuuval, igaz? - kérdezi Kasari a fiát.

- Aha. Ichiro felfogta, hogy mi a szitu, Yuu viszont nyomult Yoshira, úgyhogy Raktari elkente a száját. - Meghozza a teát közben és szertartásosan szolgálja fel.

- Én vele talán nem is találkoztam első alkalommal, vagy már nem is emlékszem, csak arra, hogy valahogy nem volt szimpatikus - ismerem be.

- Az a fiú sportot űz abból, hogy párokat szed szét.

- Hagyjuk ezt, jó? - A kérés határozottabb, mint ahogy hangozhatna és a nő sem firtatja a témát, jelzi Yajironak, hogy megértette. - Jeremyt is valamikor azidőtájt ismertük meg. Neccesnek tűnt, hogy Yoshi exét bevegyük, de mivel köztük nem okozott gondot semmi, nekünk meg szimpi volt a srác, bevettük.

- Mi ez a távolságtartás?! - pirít rá, amint leül egy párnára. - Ülj Ichiro mellé, ne szégyenlősködjetek itt nekem!

- Bocs, anya, de nem lehet, a fél méteren belül egyelőre nulla centiben mérhető köztünk és általában vízszintben végződik - közli elvigyorodva, mire a nő jót nevet.

- Egyelőre tényleg jobb így - kuncogok én is velük. - Egyébként Jeremy akkor volt először, mikor én, legalábbis ilyesmit mondott. De engem is meglepett, milyen jól kezelik a dolgot.

- Engem nem zavarna, az viszont furcsa, hogy egyikőtök itt, másik ott - jegyzi meg a nő.

- Na, gyere ide, majd visszafogom magunkat - ajánlom fel rákacsintva Yajirora.
- Hihetetlenek vagytok... - méltatlankodik, de azért felkel és mellém telepszik, mire azonnal magamhoz karolom. - Három hónap hosszú idő, csomó mindent csináltam.

- Én is, például epekedtem pár hetet Jeremy után is - nevetem el magam. - Aztán meg... hát nézd meg.

- Neee! - röhögi Yajiro. - Te buksz a foglalt srácokra! Remek érzéked van kikapni őket, az tuti. Lassan mindenki mindenkivel... - neveti.

- Csak rosszul fogtam embereket, amúgy azt hittem, te is foglalt vagy - teszem hozzá.

- Chiakival csak barátok voltunk, publikus volt, hogy időnként egymást fűtjük, de bőszen külön is eljártunk, nem viselkedtünk egy párként.

- Chiaki úgy szervezi a bandát, mintha ő lenne a főnök.

- Igen, anya, tekintve, hogy bár nem főnök, ő látja át legjobban a dolgokat és érdekeltség nélkül egyezteti az óráinkat. Fontos neki az is, hogy mindenki jól érezze magát, ahogy az is, hogy senki ne fusson kellemetlenségbe. Azért vagyunk ennyi ideje ennyire jól meg, mert ő mindig azon dolgozik, hogy kisimítsa az összefodrozódott idegeket. - Ezután Yajiro beleiszik a teámba, majd mikor visszahúzódik, a keze a derekam aljára csúszik, már szinte a fenekemre, amivel mosolyt csal az arcomra.

- Ha nem haragszotok meg - szólal meg a pillanatnyi csendben Kasari -, elterelném a témát. - Közben Yajiro keze lecsúszik a hátsómra és állát a vállamnak támasztja, mire megcirógatom a combját, és ott is hagyom a tenyerem. - Jobban szeretnék inkább rólad még többet megtudni - ismeri be a nő rám nézve.

- Semmi akadálya - mosolygok rá. - Mire vagy kíváncsi?

- Mivel töltöd szívesen az időd? Mik érdekeltek? Yajiro mondta, hogy a szüleid is ügyvédek, de nélkülük is ezt a pályát választottad volna? - dob fel pár kérdést, de ami kicsit meglep, hogy egy cseppet sem zavarja, hogy összebújunk, hanem még örül is neki.

- Szeretek olvasni, videózni, eljárni valahova, kirándulni, társaságba járni, ilyesmit. Érdekelnek az állatok, Yajirot sokat zaklatom ezzel, ezen kívül szeretem a természetet, szóval minden ilyesmi jöhet. Nem hiszem, hogy most ügyvéd lennék, ha nem lett volna kötelező, de már nem bánom, hogy így alakult. - Közben kapok egy csókot a nyakamba a sráctól, meg hozzám is simul, így teljesen átkarolom, hogy kényelmesebb legyen.

- Mi lettél volna helyette, mire vágytál? Milyen könyvek érdekelnek? Van is valamilyen állatod?

- Nem tudom, hogy mi lettem volna, de ez biztosan nem. Nem tetszett, hogy sosincsen idejük semmire, hogy mindig dolgoznak, csak nekem szerencsém volt és jó helyre kerültem. De ez tényleg csak annak köszönhető, hogy nagyon sokat kerestem munkahelyet. Olvasni sci-fit meg krimit szeretek, utóbbi a szakmai ártalom - kuncogom el magam. - Még nincs állatom, de tervezek beszerezni egyet, Yajiro segít benne - válaszolok készségesen.

- Anyu, elég a kérdésekből, elfogadta hétvégére a meghívást is - jelenti ki elhúzódva tőlem, a nő meg felnevet, de megadóan bólint, csak épp a nevetést nem tudja abbahagyni. - Majd faggatod később, most mindenki menjen lefeküdni, mert holnap mindketten korán megyünk dolgozni.

- Türelmetlen vagy? - kérdezem kuncogva, mire Kasari pukkad a röhögéstől, Yajiro arca viszont tök komoly. - Valamiért nem hiszem, hogy ennyire álmos vagy - teszem hozzá és kap egy puszit az arcára.

- Nem álmos vagyok - közli, majd felkel mellőlem, hogy felsegítse és a szobájába támogathassa az anyját.

- Nem értem, minek ez a kimentőszöveg - ismeri be kuncogva a nő. - Jó éjt nektek.

- Jó éjt - köszönök el a nőtől én is, de még küldök neki egy mosolyt. Yajiro tíz perc után jön vissza ágyneművel a kezében, amit aztán én kapok meg. Félrerakja az asztalkát, alá pakolja ami rajta van, aztán rá a párnákat és kinyitja a kanapét. Nem valami nagy, de el fogunk rajta férni ketten. Nekikezdünk az ágyazásnak is, de aztán átölelem a srácot és mikor még csak a lepedő van fenn, rádöntöm a fekvőalkalmatosságra. Forrón tapad a számra egyik kezével a nyakam karolva, míg a másikkal az oldalamon halad végig, a bal lábával meg már kulcsol is magához. Elkuncogom magam és a mellkasát, hasát kezdem simogatni a pólón keresztül. Yajiro is szenvedélyes, simogat, a keze a hátamra csúszik, az ingem keresztül karmol végig rajtam, mire beleszuszogok a szájába. Elkezdtem feltolni a pólóját, hogy hozzáférjek és egy fél ugrással a hasára tapadok, hogy eldolgozzak rajta. Ettől felkuncogva túr bele a hajamba, mire csikizve, játékosan nyaldosok fel az oldalán. Erre újra felnevet, aztán a hajamba markol és addig húz, míg meg nem tud csókolni. Élvezettel viszonzom, közben tapogatom és simogatom a srácot. Az enyém és ilyenkor tényleg ezt érzem, akarom mindenképpen. Nekiáll kigombolni az ingem, miközben a számat falja. - Anyukád tuti nem akad ki? - kérdezek rá, de már kissé rekedten.

- Szerinted nem vágja, hogy be voltam indulva és azért is lett elküldve lefeküdni, mert a figyelmeztetés ellenére összeültetett minket? Teljes mértékben tisztában van azzal, hogy egészséges fiatalember vagyok, aki imádja a szexet - magyarázza komoly képpel munkálkodva a gombok lukjukból való kiszabadításán.

- Imádom az anyukád - közlöm a nyakára tapadva és óvatosan, gyengéden csócsálom meg a bőrét.

- Ennek örülök. Bírja ő is fejed - teszi hozzá, miközben a nyakamat harapdálja.

- Csodás - döntöm félre a fejem, hogy Jiro hozzáférjen és óvatosan harapdálhassa, meg jobban tudjon simulni. Közben én sem tétlenkedem, ténylegesen megpróbálom lerángatni a pólóját, miközben az államra csúsznak az ajkai. Nem kapom meg a lehetőséget, a srác az ingemet próbálja lehúzni rólam. Hagyom neki és azzal a lendülettel át is fordítom magunkat, hogy most ő kerüljön felülre. Élvezettel helyezkedik el és finoman az enyémhez dörgöli az ágyékát, miközben leveti a pólóját. - Mi lenne, ha most játszhatnál? - kérdezem vigyorogva.

- Milyen játékra gondolsz? - kérdez vissza incselkedve.

- Mondjuk... hagyom, hogy azt tegyél, amit akarsz? Na?

- Te meg a hagyod magad? Mire vagy ennyire kíváncsi? - húz kissé csodálkozva, de közben végigcirógat a testemen.

- Hogy mire vágysz, mit tennél, ha szabad kezet kapnál - ismerem be őszintén.

- Ugyanazt, amit akkor, amikor ellenszegülök a leuralásnak - felel vállat vonva.

- Akkor hajrá - vigyorgok rá. - Ne csak én dolgozzak mindig.

- Megdolgozlak én, ha ez a vágyad - közli rafinált vigyorral, azzal leszáll rólam, s a fürdőbe megy.

- Kíváncsian várom - vigyorgok rá elnyúlva, mikor óvszerrel meg síkosítóval tér vissza. Már útközben a nadrágját bontogatja, aztán ledobja mellém a cuccokat és kihívó képpel folytatja a vetkőzést. Nekem se kell több, kibontom a gatyám, kiszabadítom a farkam és lassú ütemben kényeztetni kezdem magam.

- Amit mondtál, úgy értetted, hogy dugjalak meg? - kérdez azért rá elvigyorodva.

- Kíváncsi vagyok - ismerem el. - Bízom benned, miért ne?

- Szerintem a szex nem a bizalomról, hanem a vágyakról szól - mondja, majd fölém hajol letámaszkodva a kanapéra és csókot nyom a makkomra.

- Nálam is-is - ismerem be, miközben áttúrom a haját. Elkezdi levadászni rólam a maradék ruhámat is, amiben igyekszem segíteni neki. - Egyébként akarod?

- Talán - válaszol játékosan, majd teljesen fölém mászik és forrón csókol meg. Felkúszik a kezem az oldalán, ott cirógatom, míg a másikkal a nyakára csúszom fel. Összesimul velem és hozzám dörgölőzik, majd összefogja a farkunkat és úgy kezd el ingerelni. Tulajdonképpen most tudatosul bennem, hogy mit is mondtam az előbb a srácnak. Komoly kijelentés volt tőlem, még akkor is, ha elvicceltük. Sosem ajánlottam fel ilyet senkinek, még csak eszembe sem jutott és most neki... Azt hiszem, tényleg kurvára bele vagyok esve a srácba. Felsóhajtok és tovább cirógatom a testét, miközben fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből. Yajiro csípője finoman jár, amivel csak tovább ingerel, kedvtelve csókol és játszik el az ajkaimmal. Komolyan gondoltam, hogy övé az irányítás, elengedem magam és hagyom, hogy tegye, ami a kedvére való, csak viszonzom a játékát, simogatom a bőrét és várom, hogy mire készül. Finoman harap rá a számra, majd csókot is kapok, de a nyakamon folytatja a játszadozást. Érzem, hogy hevül a teste, ahogy az enyém is és nagyon kívánom a srácot. Yajiro elengedi a férfiasságainkat és vágytól remegve simogat be a lábaim közé, egészen lenyúlva, ameddig csak bír, majd határozottan tér vissza.


Először megrémít a dolog, de egy percig sem gátol abban, hogy teret engedjek neki magamhoz. Szeretem, bízom benne, ennek megfelelően ha vágyik rám így is, akkor miért tagadjam meg előle? Van bennem egy kis félsz, pláne, hogy mennyire el tudom veszíteni a fejem a srác mellett, de nem tudok neki ellenállni még most sem. Yajiro finoman csíp bele a bőrömbe a fogaival, aztán tüzesen néz fel rám. Játékosan nyal végig a mellkasomon, mire azonnal a fejére siklik a kezem. Betérdel a lábaim közé, befurakszik a combom alá és megemeli a lábaimat, így teljesen kitárulkozom előtte. Lehunyom a szemem, tudom, hogy most zavarban vagyok és valahogy ezen is túl kellene esni.

- Nocsak - ejti ki a szót meglepetten. - Zavarban vagy, vagy kínosan érzed magad? - kérdezi meg ujjaival cirógatva a testem.

- Zavarban vagyok eléggé - ismerem be, de felnézek rá és végigsimítok az arcán. A srác elvigyorodik és szenvedélyesen smárol le, amit legalább akkora hévvel igyekszem viszonozni neki. Fél kézzel támaszkodik mellettem, míg a másikkal szorgalmasan járja be a testem. Alaposan eldolgozik rajtam, a férfiasságom, a lábaim közöttii részt és a fenekemet is érinti, miközben ajkaival a nyakamra vándorol, feltüzelve nyal, szív és harap a bőrömbe. Jólesően szuszogok, kapaszkodom belé és várom, hogy mivel rukkol elő még nekem. Megőrjít teljesen, amikor a keze olyan helyre téved, borzongom és nem tudom visszafogni magam. Azt hiszem, újabb foltokat ejt rajtam, szóval majd reggel ki kell találnom valamit, ugyanakkor most ez érdekel a legkevésbé, sokkal inkább izgat, hogy a férfiasságom tövét és a heréimet masszírozza, amivel halk sóhajokat, apró nyögéseket vált ki belőlem. Fél kézzel a haját túrom, a másikkal az oldalán kalandozok végig, neki pedig lejjebb csúszik a keze és határozottan akaszt be nekem, mire kicsit megrándulok. Nem nyomul belém, csak nyomást fejt ki, ugyanakkor nem tudnám megmondani, hogy ez tetszik vagy sem. Vigyor fut át a srác arcán és megcsókol, ugyanakkor hallom, ahogy a síkosítóval babrál. Nem tudom, pontosan mire készül, fordított helyzetben semmi gondom nem lenne, most viszont mintha azt is elfelejtettem volna, én mit szoktam csinálni ilyenkor.


Yajiro a sarkaira ül le, kézbe veszi a farkam és játszani kezd vele, miközben cirógat. Most már egyre többször érzem meg a fenekem partjai között, vagy a heréimen a kezét, ez pedig egyszerre izgat nagyon és hoz zavarba. Meglepett mosollyal figyel, mire csak egy félmosolyra futja tőlem, meg érzem, hogy vörös lesz az arcom. Ez nem szokásom, így nagyot fújtatok.

- Azt még értem, hogy más nem, de te se csináltál magadnak ilyet? - kérdezi meg játékosan.

- Nem, általában másképpen oldottam meg a problémámat - ismerem el.

- Hogyan? - kíváncsiskodik.

- Kivertem magamnak és ennyi.

- Én is így értettem. Kicsit olyan képet vágsz, mintha még sosem garázdálkodtak volna el rendesen rajtad - közli elvigyorodva.

- Általában nem rajtam szoktak dolgozni, hanem én máson - ismerem be, miközben felsóhajtok az élvezettől. Folyamatosan jár a keze a merevedésemen és simogatással ingerli az altestem és a fenekem. A srác elkuncogja magát, mire én is elmosolyodom. - Nehezen engedem át az irányítást.

- Észrevettem. Pedig úgy látom, élvezed, amit művelek veled - jegyzi meg elégedett képpel.

- Kurva jó - szalad ki a számon válaszként, aztán felnevetek, de picit a kezébe is lököm magam.

- Hmm... - Lassan belém tolja az ujját, mire kicsit hangosabb nyögés hagyja el a torkom. Egyszerre édes, mert közben a farkamon dolgozik, furcsa, mert valami van bennem és talán vágykeltő is az érzés. Ugyanilyen lassan húzza ki, majd tolja újra belém az ujját, én meg csak nyögni tudok és kifeküdni teljesen. - Jól csinálod - csúszik ki a száján, mire felnézek rá, de csak a tetszést látom az arcán.

- Mit? - kérdezek vissza egy huncut mosollyal, amit egy újabb sóhajtás követ.

- Élvezed és ez tök jó. - Lassan dolgozik rajtam és bennem, semmit sem kapkod el, közben élvezettel szemlél. Őszintén és lazán beszél, mint mindig.

- Ez nagyon jó, furcsa, de jó - ismerem el. Fura azt átélni, amit én szoktam másnak adni, mégis érdekel, hogy mi következik.

- Ja - ért egyet. - Sima ügy, ha az ember akarja és bele tud lazulni.

- Furcsa - kuncogom el magam megint, de picit még széjjelebb pakolom a lábaimat.

- Inkább a mellkasomra vagy a vállamra pakold fel őket - javasolja kicsit közelebb csúszva hozzám. Megteszem, amit mond és a lábaim a vállán landolnak, miközben újra visszalazítok.

- Fog ez fájni?

- Nem leszek durva, szóval nem. Feszíteni fog, furcsa lesz, az elején kicsit kellemetlen, de figyeld - kéri, majd mélyre tolja az ujját bennem és szelíd mozdulatokkal megsimogat egy pontot, ami finoman szólva is rohadt jó érzést biztosít, mire felnyögök. Azt a rohadt! Ezután visszavonul, kihúzza ujját és nagy műgonddal tesz még rá síkosítót. Tulajdonképpen alig várom, hogy folytassa, így már meg sem rezdülök, mikor egy ujjal tér vissza. Még párszor belém tolja, aztán kettővel folytatja. Most megszívom egy kicsit a fogam, de inkább csak feszít és kellemetlen, ami gyorsan múlik, ahogy ellazítom az izmaimat. - A legjobb, ha meg sem feszülsz, csak engeded, hogy beléd csússzanak az ujjaim.

- Neked sosincs ingered arra, hogy azonnal összezárj? - kérdezek rá, de már sokkal könnyebben véve az akadályokat.

- Nem, én szeretem, ahogy belém nyomulnak, a legtöbb esetben totál elnyugszom tőle, ha lassú és síkos - válaszol a művelet közben. - Ha a partner siet, az más, de nem feltétlen rossz, van, hogy kifejezetten azt akarom, hogy azonnal hatoljon belém és keféljen meg.

- Az miért jó? - érdeklődöm meg két nyögés között. Időnként elfog a késztetés, aminek végül engedek is és hagyom, hogy picit ívbe hajoljak, meg a fejem is hátracsapom, majd újra visszaengedem magam a lepedőre.

- A nyers, kapkodó, esetenként durva szex szerintem olyan, mint az élet; édes kínszenvedés, melytől szabadulnál, de annyira ragaszkodsz hozzá, hogy igazából nem is akarsz, csak többet belőle, élvezni.

- Mit jelent neked az a helyzet, amiben vagy? - kérdezek rá, miközben akaratlanul is végigsimítok a saját testemen fél kézzel. Azt hiszem, tetszik a srácnak, mert éhesen figyeli a mancsom útját, így nem is állok meg vele. Jólesik és ha őt sem zavarja...

- Most épp?

- Igen.

- Nem is tudom... Élvezetet. Azt mindenképp. De mást nem igazán kötök hozzá.

- Nem érzel hatalmat? - kérdezem meg óvatosan, s megnyalom az ujjam, majd a mellbimbómmal kezdek játszani.

- Nem. Engem keféltek meg úgy, hogy hatalmaskodtak felettem és nem volt annyira jó érzés... Nem szoktam szégyellni, hogy engedem megdugni magam, de ha valaki azt érezteti veled közben, hogy csak egy engedelmes segglyuk vagy, amit megtöcskölhet, az elveszi az élvezetízét a szexnek - magyarázza el őszintén. - Amúgy sem érzem fontosnak, hogy ledomináljam a másikat. Az egész bolt és panzió, anyám függ tőlem, az életük van anyu esetében kis túlzással a kezemben és nem részegít meg, inkább óvatosságra, figyelemre és fegyelemre int. Amikor meg kell ölnöm egy állatot, hogy ne szenvedjen, különösen ezt érzem... dilemma, hogy gyilkosnak lenni, vagy végignézni a haláltusáját kevésbé gonosz-e - magyaráz, miközben lassul kicsit mindkét keze. - Amikor seme vagyok, ehhez hasonló érzést érzek... nem akarom bántani a másikat, inkább azt szeretném, ha neki jó lenne, ahhoz pedig nem méltó, hogy belebasszam a lepedőbe szó szerint.

- Ennek örülök - ismerem el, s újabb jóleső remegés fut végig rajtam. - Nem értettem sosem, hogy miért kedvelik ezt, de már kezdem kapizsgálni.

- Szerintem csak jó partner kell és ahogy látom, neked én jó vagyok. - A mondat második felénél elvigyorodik, majd határozottabb tempót kezd fokozatosan diktálni a bennem lévő kezével.

- Sosem engedtem senkinek sem ilyet, de... nem bántam meg - ismerem be vágyakozva nézve fel rá.

- Ezt majd szeretném pihegés közben is hallani - jegyzi meg. Felkuncogok, de megadom magam és hagyom, hogy rendesen megujjazzon a srác. Élvezet vele lenni, és most már egyre jobban vágyom, meg a kíváncsiság is hajt előre. Lelassít, aztán még egy síkos ujjat kapok, mire most ténylegesen megfeszülök. Erre nem számítottam, levegőért kapok és lassan próbálok visszanyugodni. Kihúzza az ujjait belőlem és csak a farkammal foglalkozik, miközben egy bocsánatkérő mosoly fut át az arcán. Elnyugtatom magam, aztán megint felnézek rá.

- Próbáld meg még egyszer - kérem csendesen.

- Szólnom kellett volna? - kérdezi meg szégyenlős mosollyal, de csak egy ujjal tolakszik vissza a srác a testembe.

- Nem, csak szokni kell az érzést. Folytasd rendesen, szeretném, ha már... - bökök az ágyékára.

- Én is... - suttogja játékosan, s visszaengedi a farkam a testemre, hogy megtámaszkodhasson, mikor fölém emelkedik. - Nagyon... - mondja ki őszintén a szemembe nézve, s még egy ujjal csúszik belém a következő mozdulatnál. Felé nyúlok, hogy csókba tudjam húzni, mert akarom, nagyon akarom.

- Gyere - suttogom az ajkaira kérlelve őt.

- Jól van - egyezik bele, s míg csókolózunk, óvszert húz. Furcsa érzés, hogy én fekszem alul, mégis felengedve, vágyfűtve csókolom tovább és próbálok úgy helyezkedni, hogy neki is könnyebb legyen velem. Segít is benne, a lábaimat a vállának támasztja és lassan picit összébb göngyöl, majd közelebb csúszik és elhelyezkedik. Fogalmam sincs, hogy ez milyen lesz, hogy mit fogok érezni, mégis vágyom rá, hogy megtegye a srác. Simogatom és kapaszkodom benne, miközben várom, hogy mozduljon. - Legyél laza - kéri, miközben férfiasságát irányítva cirógatja a hátsóm partjai közét. Igyekszem teljesíteni a kérését, miközben síkosítót tesz még magára, ami rajtam is végigfolyik. Lassan, óvatosan nyomul belém, milliméterenként haladva előre és nagyon figyelve rám. Megkapaszkodom a lepedőben, de nem azért, mert annyira fáj, hanem mert érdekes és egyelőre szoknom kell az érzést, ami végigönt rajtam. Még csak azt sem tudom mondani, hogy kellemetlen, pláne, hogy egy cseppet sem szorítok rá a srácra, hanem kontrollálom magam és elnyúlok teljesen. - Fantasztikus vagy! - dicsér lelkesen, izgatottan. Halványan felmosolygok rá, de halkan nyögök fel, mikor visszavonul, aztán lassan újra előrenyomul. Most már élvezni is tudom, figyelek magamra is, az érzésekre, a mozdulatokra és hagyom magam a srácnak, engedem, hogy ő vezessen, nem veszek át tőle semmit sem, majd szól, ha valami nem oké így. - Erre szükséged van? - kérdezi a farkam kézbe véve és mozdulva rajta párat, mialatt finoman jár bennem.

- Azt hiszem, így rohadt hamar végem lenne - ismerem be egy jóleső sóhaj után. Egy elégedett és széles vigyort kapok válaszul, meg elengedi a férfiasságom és nagyobb mozdulatokkal dug tovább. Még mindig nem hiszek abban, hogy nekem ez a szerep fekszik igazán, de most élvezem, amit Yajiro csinál és talán újra akarni fogom. Időnként nyögök, meg lassan zihálni kezdek és elkap a hév is, picit vergődöm talán. A keze a csípőmre és a fenekemre csúszik, ő is szuszog már és bár határozottan, de figyelmesen dug tovább. - El tudod érni azt, amit az ujjaddal? - kérdezem kicsit talán bénán.

- Persze. - Kicsit helyezkedik, feljebb emelkedik és csípőjét mozgatva találja el finoman azt a pontot, amitől azonnal végigrobog rajtam a remegés. Felnyögök és megint sikerül megkapaszkodni a lepedőben. - Édes... szomszédok is vannak - mondja csendesen, élvezettel teli mosollyal. - Nem mintha zavarna akárki, de ha téged igen... - Zavaromban fülig vörösödöm.

- Hogy bírod ki annyira halkan? - kérdezem zihálva, miközben igyekszem ösztönözni pici mozgással.

- Nem tudok kiabálni - válaszol és elfogadja az ösztönzést is.

- Én meg azt hiszem, csendben maradni - kuncogom el magam, miközben igyekszem mégis halk maradni.

- Jólesik, csak nyugodtan - jelenti ki engedékenyen, izgatottan. Azt hiszem, egyre inkább eluralkodik rajta is a szenvedély, hevesebb lesz, de még így is nagyon figyel, hogy ne okozzon fájdalmat.

- Anyukád - nyögöm ki.

- Vagy már durmol, vagy vigyorog, mint a bolondgomba.

- Akkor nem akad ki, ha... - Szemléltetem egy újabb hangosabbra sikerült nyögéssel, hogy mégis mire akarok kérdezni.

- Anya arra akad ki, ha valami bajom van, vagy hülyeséget csinálok - válaszol egy pár pillanatra lehunyva a szemét. - Élvezd, ahogy jólesik - kéri végül sóhajtva. Elengedem magam, mivel nagyon úgysem tudnék parancsolni most ennek. Teljesen új élmény, így lehunyom a szemem és hagyom, hogy teljesen átjárjon az érzés, hagyom, hogy a hangok szabadon távozzanak belőlem, miközben zihálva kapkodok levegő után. Yajiro is rákapcsol, ezzel még intenzívebbé téve számomra ezt az együttlétet, de belőle csak apró, halk hangok törnek ki, persze ez is bőven elég nekem.

- Erősebben - kérem, bár nem tudom, miért, de ezt akarom, erre vágyom. Megteszi, amit kérek, így felpillantok rá és egy nagyon elégedett mosolyt látok az arcán. Élvezettel nyögök fel újra és picit megfeszülök, majd végigremegek, ahogy egyre közelebb érek az orgazmushoz. Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet. Egyre erőteljesebben és jobban érzem azt a valamit, ami elkezdődött bennem, egyre közelebb érek hozzá. Folyamatos remegésbe vált a dolog, talán a nyögések is gyakrabban törnek fel belőlem. - Yajiro - nyögöm, talán kérve, hogy csinálja ezt még, mert annyira közel, annyira itt van már az a kapu, amit át kéne lépnem és szinte érzem, ahogy perzseli a bőröm a tűz, ami belülről is felemészt. Élvezem, kimondhatatlanul és olyan mértékben, amit nem tudok kifejezni. Yajiro szenvedélyesen dug meg, gyorsabban, erősebben és mégis vigyázva rám. Folyamatossá válik a nyögdécselésem, míg a végén nem bírom tovább, és beszívva a levegőt ívbe hajlít az orgazmus, ami végigrázza a testemet. Pár percig tart az egész, mire zihálva esek szinte vissza az ágyra.


Yajiro szemei csukva vannak, rángatózik és hangosabban sóhajtozik, meg ahogy látom, szédül is, de kapaszkodik bennem. Felnyúlok és nagyon óvatosan húzni kezdem lefelé magamhoz, hogy elfektessem. Hagyja és rám fekszik, így átkarolom és nyomok egy csókot az arcára.

- Rohadtul nem bántam meg - suttogom rekedten neki, ahogy előtte kérte.

- Éreztem... - neveti fáradtan.

- Imádlak - suttogom, és igyekszem takarót húzni magunkra. Elkuncogja magát, de kihúzódik belőlem és megszabadul az óvszertől is, majd lefekszik és segít a takarózásban is. Van egy furcsa lüktetés bennem, így csak a sráchoz bújok, simulok és átkarolom a testét.

- Hát ez remek volt - sóhajtja.

- Egyet kell értenem - kuncogok fel halkan. - Köszönöm - suttogom őszintén, boldogan.

- Hagyd már! - szól rám mosolyogva. - Mindkettőnknek jó volt, ezt nem kell megköszönni.

- Nagyon gáz, ha a zuhanyt reggelre tolom? - kérdezem egy puszit nyomva a bőrére.

- Dehogy. - Kicsit még jobban magára húz, s végigsimogat a karomon. A fejem a vállára hajtom és szorosabban karolom magamhoz.

- Ennél jobb altatót... - heccelem játékosan.

- Mi? - bukik ki belőle értetlenül, de elneveti magát.

- Sosem érzed azt szex után, hogy mennyire jó lenne aludni? - kérdezem kuncogva.

- Dehogynem. Bár van, amikor inkább tolnék még egy kört - ismeri be játékosan.

- Mint most? - kockáztatom meg felnevetve, amin ő is kuncog.

- Ja. Semének lenni fárasztóbb - közli vidáman.

- Én nem éreztem különbséget - ismerem el. - Bár a túlóra is rátesz.

- Az első mindig kivétel, meg ja, a túlóra és az ijedtség kiveheti az erőt az emberből. Azért beszélsz még? - kérdezi játékosan ugratva.

- Miről? - harapok bele óvatosan a vállába.

- Akármiről. A kicsik szokták azt, hogy hiába fáradtak, dumálnak.

- Maximum a mondat második fele lemarad - vigyorodom el. - Holnapra mi a terved?

- Egyelőre nincs, a holnap még messze van.

- Szerencsére - bújok még közelebb, félig ráfekve a srácra, de figyelek, nehogy összenyomjam. - Anyukád fog kelteni minket?

- Ha nem ő, akkor a telefonom, amit majd meg kell keresnem. Neked van terved?

- Akkor elalszunk, szombaton úgyis csend van benn - kuncogom. - Este meg buli.

- Te dolgozni akarsz menni?!

- Nem akarok, de kell. Délelőtt mindenképpen.

- Ne mááár! Az oké, hogy a boltot ki kéne nyitni, de hogy még te is dolgozni mész...

- Amit ma befejeztem, még átnézi a főnök, aztán megbeszéljük, mi legyen és eljövök. Maximum két óra.

- Rendben. Ettől függetlenül is nyolcra mész?

- Attól függ, mikor kelünk, nem vagyok időhöz kötve.

- Én kilenckor nyitok, de előtte jóval be kell mennem, hogy helyzetbe hozzam a boltot.

- Kelek veled, aztán meglátjuk, rendben? - kérdezem meg mosolyogva. - Igyekezni fogok és megyek a boltba utánad.

- Nem bírsz elszakadni tőlem, mi?

- Nem igazán - ismerem be. - Legszívesebben tapadnék hozzád. - Ezen Yajiro hosszan kuncog.

- Nem is értem, miért élvezed ennyire, hogy velem lehetsz - mondja őszintén. - Azért ennyire nem vagyok érdekes.

- Dehogynem, az vagy minden téren - válaszolok komolyan. - Kedvelem a vidámságod, azt, ahogy ugratsz, heccelsz, feldob, ha melletted vagyok, imádom az éhséged és azt, hogy vagy.

- Kívülről nézve azért ijesztő a szerelem... - jegyzi meg nevetgélve.

- Miért? - kérdezek vissza.

- Cseppet elfogult vagy, nem?

- És ez baj? - csókolok rá megint a vállára.

- Nem, csak nekem furcsa, mert évek óta nem voltam oda senkiért igazán.

- Az nem számít.

- Akkor jó. - Picit helyezkedik, de átkarol.

- Egyébként meddig marad meg ez a lüktetés? - A kérdést hallva Yajiro elneveti magát.

- Hát... passz. Holnapra derékfájásra módosul, meg lehet, hogy fura lesz leülni, aztán ha megszokod, utána már nem lesz gond.

- Jó kilátások - kuncogom. - Lesz még ilyen?

- Ha rajtam múlik, akkor biztos. De nem csak rajtam múlik.

- Ha szeretnéd, nem fogok nemet mondani, mert... ez jó.

- Felőlem. De inkább uke szeretek lenni - jegyzi meg.

- Én meg seme - vonom meg a vállam. - Pláne benned - cukkolom, mire játékosan rám morog és picit megharapja a vállam. - Ne mondd, hogy neked nem tetszik!

- Dehogynem és ha felhúzol, kénytelen leszel valahogy dolgozni ma még rajtam - figyelmeztet elnevetve magát.

- Erre gondolsz? - kérdezem, miközben végigcirógatok a testén fél kézzel, majd átmasszírozom az oldalát.

- Nagyon elemedben vagy ma - jegyzi meg törleszkedve.

- Melletted? Mindig. - Mire csak felnevet és végigsimogat az oldalamon. - Szóval hogyan is van az a szexmánia? - kérdezem csintalanul, megharapdálva a vállát.

- Nem értem a kérdést, de tudtommal nem fertőző, ellenben az enyém, köszöni, aktív - válaszol és a kezem lecsúsztatja az ágyékára, s a markomba nyomja éledező férfiasságát.

- Megkérdőjelezem, hogy nem fertőző - ismerem el. - Ugyanis egy hét alatt annyit szexeltem veled, mint máskor egy hónapban - kezdek el dolgozni rajta finoman.

- Az, hogy élvezed a velem töltött időt, nem ugyanaz, mint a szexmánia.

- Ez így van, de nem is baj - kezdem el falni a bőrét is, bár csak óvatosan.

- Vágysz kielégülésre is, vagy csak engem akarsz elsütni? - kérdezi lassan simogatva engem.

- Neked akarok örömet szerezni - ismerem be.

- Tiszta bolond vagy - neveti -, de lehet... nekem könnyen - teszi hozzá vidáman, majd felhúz megcsókolni, amit élvezettel meg is teszek.

- Elképzelhető - kuncogom el magam, miközben kicsit hevesebben, de még mindig gyengéden jár rajta a kezem. A srác élvezkedik, mire dolgozni kezdem nyakának bőrén is, hogy még intenzívebbé tegyem, amit csinálok. Kitapogatom a síkosítós dobozt is, majd a gélből tolva a tenyerembe folytatom a kényeztetését. Sóhajtozik és simogat, de nem állít le, így élvezettel nyalom és falom a testét is. - Ezt is ugyanannyira szereted?

- Aha - válaszol, mire felkuncogok és még erősebben folytatom az ostromot ellene. Megremeg, ami nagyon jólesik és boldogan harapdálom meg a bőrét. Yajiro is beindul, csókolja és harapja a bőröm, ha hozzáfér, simogatja és markolja az izmaimat. Hát... lehet, hogy én sem úszom meg mégsem. Mindenesetre folytatom a versenyt vele és addig izgatom, míg meg-megremeg, majd egy megkönnyebbült és élvezettel teli sóhajjal sül el. Felnevetek halkan és szenvedélyes, forró csókba vonom, mielőtt elengedném.

- Kaphatok egy papírzsepit?

- Mindjárt keresek, egy kis türelmet kérek.

- Csak élvezd ki - suttogom és kap még pár csókot.

- Az megvan, ne aggódj - biztosítja játékosan. - Na? Rákívántál?

- Hmmm..? - dörgölőzöm Yajiro combjához az ágyékommal.

- Holnap te rohadtul nem fogsz nyolcra bemenni - kuncogja, azzal végigsimogat a férfiasságomon, utána kikel az ágyból és kerít zsebkendőt, meg újabb óvszerrel tér vissza.

- Talán nem is bánom annyira - kuncogom el magam és kényelmesen elhelyezkedem. - Mire készülsz?

- Visszavéve az irányítást meglovagollak - közli, miközben odaadja a zsepiket, ő pedig lábát átvetve rajtam ül a combjaimra. Megtörölgetem a kezem, majd vigyorogva nézek fel rá.

- Nem is hangzik olyan rosszul.

- Olyan rosszul? - kérdez rá csodálkozva, de incselkedve.

- Azt hittem, kínzol előtte egy darabig - ismerem be ugratva.

- Áh, azt most nem. Vagy nem lesz elég kínzás végignézni, ahogy előkészítem magam, vagy míg előkészítesz? - teszi hozzá széles vigyorral. Már a kezébe is veszi a síkosítót, de az eldöntendő kérdésre a választ megvárja azért.

- Azt mondtad, tiéd az irányítás - kacsintok rá. Ami azt illeti, megnézném, ahogy a srác megteszi, amit beígért.

- Hát jó - fogadja el a feleletet könnyedén, s kicsit előre dől, tesz az ujjaira a gélből, majd elmorzsolva rajtuk vezeti hátra a kezét. Letámaszkodik a csípőmre és lassan kezdi előkészíteni magát. Felnyúlok és simogatni kezdem a testét, miközben figyelem.

- Azt hiszem, tényleg nem kelünk fel reggel - értek végül egyet a korábbi kijelentésével.

- Én tutira felkelek, anya teljes nyugalommal fog fél lábbal is elrugdalni melózni - jelenti ki elvigyorodva.

- Majd szépen nézek rá és nem engedlek ki a karjaimból, na?

- Akkor közli veled, hogy jöhetsz velem, segíthetsz nekem, de hogy a bolt ma is kinyit legalább egy fél napra, az holtbiztos - neveti. - Így hamar a másodfia leszel - jegyzi meg -, még be se mutatkoztál rendesen, de már azon kapod magad, hogy a te fejed is leszedi a rendbontásért.

- Nincs is rendbontás, csak alvás - kuncogom őt figyelve. - Egyébként nagyon jó alvókám van. - Nagyon finoman mozdul a teste, teljesen lazán és nyugodtan csinálja a dolgokat, a farkára is ráfog, játszani kezd vele, hogy újra vérrel teljen meg. Nem szégyellős, egy pillanatra sem hagyja abba és közben nézi a rajta kalandozó kezeimet, meg időnként lehunyja a szemeit. - Hihetetlen izgató vagy így - ismerem el.

- Beillik kínzásnak, mi? - kérdi játékosan.

- A durva, hogy be, mert lüktet a farkam irántad - búgom.

- Ha nem akarsz kínlódni, ülj fel és játssz velem jobban, hogy minél előbb bennem lehessen a farkad - válaszol viszonozva a búgást. Franc! Hát lehet ennek ellenállni? Felülök és arrébb tolva a kezét átveszem a férfiasságán való játékot, meg úgy mozdulok, hogy meg tudjam csókolni. Egy elégedett vigyor után viszonozza a csókom, a kezem a testén vezeti a csípőjétől a mellkasáig, miközben finoman a tenyerem alá tolja magát. Elvigyorodom és élvezettel folytatom tovább a játékot vele.

- Így gondoltad?

- Aha. Használd a szád is - kéri. Felkuncogok és előre hajolva végignyalok a nyakán, majd rá is harapdálok óvatosan. Ha ezt akarja, megkaphatja, nincs ellenemre. Kéjesen incselkedik és kelleti magát, előre tolja a mellkasát és úgy figyelem engem, mire lehunyom a szemem és bejárom a testét. Apró harapások, nyalások és csókok kerülnek a bőrére, a kezem meg lecsúszik a combjára és belemarkolok. Megint a kezem után nyúl, hogy a fenekére csúsztassa azt, majd finoman rászorít, így belé markolok, utána végig is simítok rajta, majd újra marokra fogom és így próbálom közelebb húzni magamhoz. Megbillen ettől, s hirtelen belém kapaszkodik, meg apró fojtott, meglepett nyögés is kiszalad a száján. Elmosolyodom, de elengedem a farkát és segítek visszatérni az egyensúlyi helyzetében. Felkuncog kicsit, amit aztán forró csókban fojt el. Élvezettel csókolom, simogatom és izgatom újra. Ujjaival cirógat végig a férfiasságomon, aztán a hasamon indul felfelé, alig érintve a bőrömet, egészen a mellkasomig simogatva. Rámosolygok és magamhoz húzom egy újabb csókba, mire hevesen simul, törleszkedik, de előtte megkapaszkodik a vállamban.


Édes és kellemes a sráccal lenni. Ma olyat kapott tőlem, amit eddig senki más és valahol már várom, mikor rukkol elő vele megint. Imádom megdugni, csókolni, simogatni és ezt ki is mutatom felé. Még nincs egy hete velem, mégis a bolondja lettem és megőrülök érte. Mindenestül akarom és imádom.