36.

Yajiro

Megkönnyebbülést érzek, mikor elélvezek. Jólesik, az öröm is szétterjed bennem, mégis valahogy mennyei nyugalom lesz inkább úrrá rajtam. Egészen addig, amíg a combomhoz nem dörgöli Ichiro a farkát. Utána elkap megint a sürgető akarás, az égető vágy, az esztelen sóvárgás arra, hogy újra kielégüljek, ennek pedig a legjobb módja, ha meglovagolom, hiszen azzal mindketten elélvezünk, s elég fáradtak leszünk, hogy aludjunk is valamennyit. Újabb óvszert hozok, meg papírzsepit, hogy a srác megtörölhesse a kezét, én pedig megdicsérem magam, hogy kibírtam csípős megjegyzés nélkül arra vonatkozóan, hogy akár le is nyalhatta volna, ha annyira ízlett neki múltkor. Megkapom a gyeplőt is, azonban nem esne rosszul egy kis simogatás még, az, ha nyalná, szívná és harapdálná a bőrömet, ezért kiélvezve a helyzetet szelíd dominába váltok és kérve utasítom Ichirot arra, amit szeretnék, irányítom a kezét, mert bár tetszett a pillantása, több ingerre van szükségem a látványnál most. Asszem, bejön neki ez a szitu, még meg is borít a megéledő hevességben, ami nem érint túl kellemesen, de vicces, ezért kuncogok rajta. Jópofa, hogy mennyire be tud indulni rám, ritka az olyan faszi, aki hagyná magát megdugni, aztán utána még húzna, játszana az emberrel, majd letolna egy fordított kört is. Nem lehet panaszom...


A szerelem butít, ezt biztosra veszem, mikor erre a tökkelütöttre pillantok. De esetében a meghülyít is teljesen helytáll. Ettől függetlenül élvezem a vele töltött időt, nem is érzem kényszerűnek, kellemetlennek, fojtogatónak azt, hogy napok óta alig váltunk el egymástól, folyton kefélünk és finom meleg örömöt okoznak a szerelmes baromságai, amit elég ritkán érzek. Megkapaszkodom a vállában és a testéhez simulva-dörgölőzve csókolózom vele, közben abbahagyom magamban a munkálatokat, mert nem bírom tovább, remélem, Ichiro is úgy érzi, hogy meg lett kínozva, én igen és nem akarok tovább várni, ezért amint visszahúzódom, keresni kezdem a gumit. Azt a lepedőn találom meg, kibontom, végül a srác farkára görgetem, teszek rá még síkosítót és magamba vezetve süllyedek Ichiro ölébe. Lassan csinálom, mert bár akarom, azért az éjszaka közepén a mai után már én sem vagyok annyira formában. A srác felnyög és megkapaszkodik az oldalamban, de aztán rögtön simogatni kezd, én meg behunyom a szemem, homlokom a vállának döntöm, kezeimmel egyelőre csupán támaszkodom. Kiélvezem a kedveskedését, amivel teljesen lelazítani próbál, az apró csókokat, simogatást, csiklandozó cirógatást és nyelve játékát, amik idővel arra ösztönöznek, hogy kezeim a hátára kússzanak és gyengéden simogatva kapaszkodjak bele a vállaiba, ezzel átfogva őt és testéhez simulva. Mosolygok magamon, mikor elképzelem, hogy festhetünk, hiszen ő is felcsúsztatja mancsait a hátamra a gerincem vonalát követve és magához ölel. Ha szerelmes nem is vagyok, hálás mindenképp és nem a szexért, vagy bármi ilyenért, hanem az önzetlenségért, azért, mert egyelőre hülye indokok nélkül van velem, nem tekint rám féleszűként, vagy mamlaszként, aki nem tudja megvédeni magát. Ichiron még nem vettem észre, hogy visszás lenne, kedvelne, mégis mustrálná a környezetem, próbálna megóvni másoktól, mint egy naiv, buta kölyköt, akit mindenki csak keményen megbaszni akar.


Finoman megringatom a csípőmet, apránként magamra találok ennek a tökfejnek a karjaiban, így összehangolt mozdulatokkal nekiállok meglovagolni. Nem kapkodok, holnap megint hosszú napom lesz, nem kéne szétcsapnom magam, s Ichiro sem sürget, nem ragadja el tőlem az irányítást, csak simogat, csókol, nyaldos. Lassan elengedem és letámaszkodva folytatom, könnyedén, átadva magam az érzéseknek hallgatom partnerem éledő hangját, kiélvezem kis harapásait. Mikor már kellően megszoktam azt, hogy bennem van, elkezdek rászorítani izmaimmal kicsit a farkára és szándékosan úgy mozgok, hogy az nekem is szinte már kegyetlenül intenzív legyen. Ez felhevíti őt is rendesen, forrón csókol meg, erősebben nyúl hozzám a szenvedélytől és hangosabb lesz, amin egy pillanatra elvigyorodom, hiszen kevés az olyan seme, aki hangosan nyög, miközben dug. Ettől olyanná válik Ichiro szerintem, mint egy bika, ami először valami bizarr képként ugrik be, majd az eltűnik és egyfajta büszkeséggé válik, hiszen ez a bika engem tol, engem akar és ez egy darabig biztosan így is marad. Belegondolva valamit tudnom kell, ha ez a tökfej ennyire odavan értem...


Megszemlélem ezzel a más szemlélettel Ichirot. Tulajdonképpen az első alkalommal felfogtam, hogy remek parti minden szempontból, de nem törődtem vele, úgy gondoltam, megdug, talán két-három ismétlést még bevállal, aztán a nagy szerelemnek annyi, mert már nem plátói, nem érinthetetlen a tárgya, megöli a valóság, miszerint nem gyúrok, tehát puhány vagyok, nincsenek menő cuccaim, tehát nem adok eléggé magamra, nem viszem fel a szobámba és nem kefélek gumi nélkül, ellenben bárhol jó nekem bármikor, ráadásul elég sűrűn, tehát nem bízom meg a másikban, inkább kurvaként viselkedek vele, és a többi. Visszajutottak azok, amiket nem a szemembe mondtak meg a többiek... Nem, azért akkorát nem csattant, mintha egy vizes hallal vágtak volna pofán, de nem is esett valami jól. Ichiro nem ilyen viszont. Elhiszem, hogy előttem másnak nem volt uke, s nem csak azért, mert ez elég nyilvánvaló volt abból, ahogy viselkedett, amiket kérdezett, már ezek előtt is biztosra vettem. Elhiszem, hogy szeret és még nem is csalódtam benne, sőt... Szerintem tiszta idióta, hogy ilyen testtel, egzisztenciális pozícióval beéri velem, de hát ő tudja. Vagy még ő sem, aztán majd koppanunk, ám az élet már csak ilyen, meglepetésekkel teli és a váratlan fordulatainak nem mindig örülünk.


A szemei csukva, az arcán élvezet, a simogatásában vágy és öröm, szinte zavarba ejtően imád engem, hiszen ezzel mindig nehezebben birkóztam meg, mint nyíltan kimondani az őszintét, az igazat. A rajongás, a szerelem, az érzelmek nagyobb gondot jelentenek és azt hiszem, most ismerem fel igazán, hogy későn-e, vagy magamhoz képest korán, nem tudom, csak azt, hogy most... hogy ténylegesen mit jelent ez az egész. Én csak könnyedén kimondtam, hogy járok vele, mintha nem lenne lutri, mintha nem is lenne jelentősége, értéke, mintha csak úgy mondtam volna le a “szabadságomról”, mint egy tollról. Hülye voltam, mert ha nem tudom őt boldoggá tenni, azzal megbántom és elveszíthetem, mint barátot. Ichiro nem Chiaki, neki ez nem csak szex, ő érzelmeket visz bele, érez irántam és nem is keveset. Talán szerelme jelének vehető az ágybéli szerepcsere? Nem vagyok benne biztos, hiszen ennyi erővel korábban mással is megtehette volna, volt ő már szerelmes, abban biztos vagyok. Jó, felfogtam, hogy szeret, hogy szerelmes, hogy akar engem, hogy várt rám másfél hónapot, az előbbiek fényében kijelenthető, hogy türelmesen kivárta, míg én szétmegyek Eirivel, Uechivel, lenyugszom és szerintem várta, mikor lesz vége Chiakival, aztán vagy rájött, hogy sosem, vagy nem bírt tovább várni. A lényegen nem változtat: úgy érzem, megbecsül, tényleg törődik velem és nem néz egy félnótásnak. Mindez már nem a parát hozza rám... már nem ijeszt, bár ijesztőnek tartom, hanem... nem is tudom, talán fáj.


Óvatos, de határozott alám lökései kiszakítanak a gondolataim felhői közül, újra elural a testi vágy, az ösztön, az a vad késztetés és most emiatt vesztem el a fejem, hajszolom a kéjt, a gyönyört, a kielégülést. Meglódulásomra Ichiro megkapaszkodik bennem, határozottan a csípőmre fog és ütemet diktálva, alám lökve viszonozza a hajszolást, amit készségesen elfogadok. Többre szükségem sincs, pár magamhoz képest hangosabb nyögéssel elélvezek, ahogy ő is. Együtt reszketünk, úgy elhagy az erő, hogy még le is döntöm Ichirot a kanapéra, s belezihálunk egymás fülébe, azonban nekem megint az jut el a tudatomig, hogy összekapaszkodtunk. Hiába remeg a keze, szorosan és stabilan tart, így ölel magához, aztán óvatosan végigcirógat a hátamon, nálam meg most törik el a mécses, hiszen úgy fogom őt, mintha menedéket várnék tőle. De tulajdonképpen mit várok és várhatnék én? Fogalmam sincs. Még csak azt sem tudom, miért bőgök, hála az istenek meg Ichironak nem jut eszébe kérdezősködni, csendben megringat és simogat, míg el nem nyugszom, s fel nem nyomom magam, hogy kiengedve a farkát melléfekhessek. Orromról lefutnak a cseppek a művelet közben, de néma maradok, nem tudom, ha megszólalnék, milyen hangom lenne, egyáltalán lenne-e, végül hátat fordítok Ichironak, mégis finoman a testéhez simulok egy kicsit és magzatpózba fekszem. Ez teljesen meg fog nyugtatni, legalábbis remélem. A srác csak átfog, én meg kapcsolok, s mielőtt rendesen át tudna ölelni, vagy magához tudna fogni, kicsit talán hirtelen a takaróért kezdek kapálózni, hiszen meg kéne adni az esélyét annak, hogy ha reggel anyám makacskodik és a segítségem nélkül járkálni kezd, ne lásson minket meztelenül összebújva. Nem mintha zavarna, vagy őt különösebben, de inkább mégse. Talán a mögöttem fekvő is egyetért velem, mert segít és elrendezi rajtunk a takarót, majd mikor átfog, a kezeibe kapaszkodom, mondván, most már úgyis mindegy, s pár perc pityergés után elalszom.


Reggel arra ébredek, hogy valaki megfogja a vállam és finoman megrángatja. Először nem tudom hova tenni, értetlenül felpislantok, aztán kicsit megriadok. Anya, cseszd meg, …!

- Kisfiam - szólít is meg szelíden. - Fel kell kelned a bolt miatt. Mennék én, de nem tudok. Ichiro miatt ne aggódj, nyugodtan alhat, tudok főzni ettől még. - Az ilyenekkel tudja felcseszni nagyon gyorsan az agyam az én drága édesanyám. Kezdjük ott, hogy minek kelt ki az ágyból?! A második, hogy nem gondolhatja komolyan, hogy a konyhában fog gályázni! Maximum úgy, hogy engem, vagy kettőnket ugráltat annak érdekében, hogy valóban legyen mit megebédelnünk, ha már meghívtuk Ichirot, de egyébként...

- Maradj a seggeden, elintézem a boltot és jövök haza! - szólok rá sziszegve, ami meglepi, még hátra is hőköl egy kicsit. - Ichironak kelnie kell, van egy kis munkája még, amit megbeszélt a főnökével, hogy átnyálaznak délelőtt - tájékoztatom némileg visszafogottabban.

- Jól van, akkor én nem is zavarok - dönt így elmosolyodva és felkel mellőlem, mire a frász jön rám, annyira természetellenesen mozog, hogy ne kelljen terhelnie a térdét, ezért kipattanok az ügyvédem mellől és megtámasztom anyámat a válla alá bújva.

- Az istenek áldjanak meg! - mordulok rá. - Megérdemelnéd, hogy valaki a térdére fektessen és jól elgatyázzon! - mondom meg neki őszintén. Ő is mindig ezzel jött nekem anno. Persze anya jót mosolyog rajta, jókedvűnek tűnik, ezért csak a konyhába kísérem.

- Ugyan. Még bírom, ne aggódj - kér, aztán amint leültetem egy székre, gyengéden megpaskolja a fenekem. - Aktív fiú - jegyzi meg őszintén, felcsillanó szemekkel, suttogva és elvigyorodva, szinte elégedetten és perverz örömmel -, tartsd meg. - Tudhattam volna, hogy nem bírja ki, hogy ne szóljon be, mégis elröhögöm magam.

- Ja, de azért neki ne mondj semmit - kérem -, mert menten elsüllyed és sose mer visszajönni ebbe a házba.

- Ilyen szégyenlős? - kérdezi meglepetten anya.

- Tud az is lenni. Meg amúgy sem biztos, hogy szóvá kéne tenned, hogy nem egy néma Bob.

- Kiegyeznék vele, ha korodbeli lennék.

- De nem vagy - közlöm komolyan, cseppet sem együttérzően, ráfogva a vállára. - És ezt légy szíves tartsd is észben - teszem hozzá, s ezzel el is terelem a témát egy biztosabb talajúra, amin biztos nem csúszunk el. - Ne szórakozz, ne legyél könnyelmű azzal, hogy felnyaltad a szőnyeget tegnap, mert bár úgy tűnik, könnyen megúsztad, én meglehetősen kiakadtam, hogy bajod esett, az éjszaka végszójának sírtam is - vallom be, anya pedig szinte megijed, annyira elcsodálkozik.

- Miért?

- Nem tudom, majd rágcsálom a boltban némi kutyakeksz társaságában, most viszont felkeltem Ichirot, mert nem akarom, hogy még több incidense legyen miattam. - Ezzel hátat is fordítok anyámnak és elindulok kifele, ő azonban kuncog rajtam. - Mi van? - kérdem tőle csodálkozva.

- Szép vagy - válaszol szinte nevetve, a pillantásában pedig valami hasonlót látok, bár nem azt a fajta örömöt vagy gyönyörködést, mint amit Ichiroéban, ebben szemernyi vágy vagy szexualitás nincs.

- Szép? - bukik ki belőlem majdnem értetlenül.

- Egy anyának mindig a saját csemetéje a legszebb.

- Ja, vágom, sz'val kicsit elfogult vagy, de nem is nézek ki jól - játszom a sértettet, amin nagyon jót nevet.

- De bolond vagy te! Majd nézd meg jobban magad a tükörben - javasolja komoly képet vágva hozzá -, igazán szép feneked van, nem csodálom, hogy Ichiro rákattant.

- Te már megint azt a kibaszott anyajegyet stírölöd! - fakadok ki, anya meg hangosan röhögni kezd rajtam. Nem is emlékszem apámra, de azt időnként megkapom, hogy volt egy anyajegye pont ott, ahol nekem és azt anyám elmondhatatlanul vonzónak tartotta mindig. És még én vagyok a bolond, mikor ilyeneket tol elő nekem kora reggel. Mennyi lehet az idő, hét óra? Fél hét? Bele se merek gondolni.

- Ichiro látta már? - Oké, most fogom menekülőre, azt hiszem, mert anyám súlyos esetté kezd válni. Nem tudom, hogy az Ichironak szóló öröm, vagy a korai kelés, vagy mi a franc hat rá így, de meredek, na.

- Szerintem még nem volt ideje foglalkozni ilyen apróságokkal, vagy nem a seggemen lévő anyajegy a gyengéje - vetem oda egy félmosollyal.

- Pedig aranyos...

- Anyaa! - szólok rá most már, ő pedig trillázva röhög megint.

- Menj már, te ökör és bújj hozzá! - Ez az én anyám. Imádom.


Széles vigyorral vackolom magam vissza a srác mellé, s a testéhez simulok. Jó forró, ezért nagy fokú élvezettel teszem, s a fülébe is beleharapok. Kuncogni tudok csak rajta, mivel nem ébred fel azonnal, csupán bágyadtan pislog rám, ezért a hátára fordítom, rámászom és nyakát kezdem csókolni, hogy kicsit gyorsabban magához térjen.

- Jó reggelt - köszönök közben neki.

- Jó reggelt - kuncogja el magát. - Szerintem ezt ne csináld - közli játékosan.

- Miért? - kérdezem hozzásimulva és újra a fülébe harapok.

- Mert gondolom, anyukád fenn van és nem tudom, mit szólna, ha most az ágyba döngölnélek - válaszol egy vigyorral, mire felnevetek.

- Nem unod, hogy mindig ezzel takarózz? - kérdezem könnyedén, de leszállok róla és kiugrom az ágyból. - Döntsd el, hogy kellek-e - mondom incselkedve -, vagy megfürdesz utánam. - A fürdő felé veszem az irányt. Hallom, hogy utánam lép, ezért gyorsítok, így csak a fürdőszobában tud elkapni és felkenni a falra. Vigyorgok rajta és kihívóan simulok a hideg felületnek. - Úgy érzem, a vadászösztön jobban hajt, mint a modoroskodás - ugratom évődve.

- Mikor ennyire szép a vad - vigyorogja, aztán végigsimít a testemen. Szép... Hát ez vicces. - Ki tudna ennek ellenállni?

- Hmm... biztos tudnának egyesek... kevésbé elfogult... kevésbé megbolondult emberek...

- Biztos? - kérdezi és gyors mozdulattal elkapja a kezeim, majd a fejem fölé tolja és a nyakamra hajolva csókol meg, majd végignyal rajta és végül az ajkaival is eljátszik bőrömön.

- Találkoztam már olyannal - felelek egyszerűen, s a falnak támaszkodva, hagyva, hogy lefogjon simán csak a lábammal karolom át a combját, hogy közel húzzam magamhoz. Össze akarok simulni vele, felőlem aztán bármit csinálhat, azt hiszem, elnyerte a bizalmam, mármint azt a nagy fokút, nem csak a barátit.

- Akkor bátran vállalom a bolond szerepét - közli mosolyogva és kér egy határozott csókot, mintha nem tudná, hogy ha ő engem nem, én hamarosan úgyis lesmárolom, majd elengedi a kezeim és a nyaka köré vezeti őket.

- Jobban szereted, ha simogatlak? - heccelem finoman a vállába markolva, s végigkövetem felkarját is, a mozdulattal kihangsúlyozva, hogy tetszenek az izmai.

- Valójában így van - ismeri el. - Imádom, mikor érintesz, meg mi a jó abban, ha lefoglak?

- Izgalmas? - válaszolok játékos kérdéssel, de már oldalát bebarangolva.

- Majd egyszer - kuncog fel és megharapdálja a vállamat. - Nálam.

- Még a végén kiderül, hogy a szépen elrendezett kis lakásodban különféle kéjtárgyak, eszközök és fenyítők vannak - ugratom, de néha lepillantok testére, amit bőszen megsimogatok.

- Hm... még jó, hogy csak én tudom, hova rejtettem őket - vigyorog le rám, aztán úgy mozdul, hogy össze tudja dörgölni az ágyékunkat. Nevetek rajta, örülök is annak, hogy sikerül lazítani Ichiron, noha a komolysága is tetszik, az én hülyeségemet remekül ellensúlyozza, vonzóvá is teszi őt, s segítek abban a dörgölőzésben.

- A vágyad viszont ne rejtsd el, inkább szabadítsd rám - kérem incselkedve, s magamhoz is szorítom a srácot.

- Sosem szoktam - válaszol komolyan és végigtapicskol az oldalamon, meg újabb forró csókba von, amit hevesen, továbbra is finoman ingerelve csípőm apró mozdulataival, simogatva a testét viszonzok. Felsóhajt, ám hamarosan lefejti combjáról a lábam és el is húzódik, hogy megfordítson és a falnak nyomjon. Hm...! Egy cseppet sem zavar, hogy irányít, inkább incselkedem tovább vele, mert izgat, amit művel, ezért kis terpeszbe állok és egy kicsit kitolom a hátsóm, ezzel biztosítok számára gyakorlatilag akármilyen lehetőséget.


A válasza simogatással indul, végigköveti gerincem vonalát csókokkal is tarkítva az utat, majd belemarkol a fenekembe. Amint ujjai a partjai közé siklanak, remegek a vágytól, először felé tolom a hátsóm, aztán mikor visszafele is végigsimít a vájatban, már nem bírom ki, sóhajtva dörgölöm a farkam a falnak. Kínoz és veszettül jól csinálja. Hagyom neki, mert elmondhatatlanul élvezem, Ichironak meg kedvére való lehet, ahogy lassanként, ügyes munkával az őrületbe kerget. Elveszteni készülök a fejem, kéjesen vergődöm hol hozzásimulva, testét simogatva-markolva, mikor mi sikerül, hol a falnak préselve magam, ami bár nem akaratlagos, mégis remélem, lehűt annyira, hogy mégis ép ésszel kibírjam. Hiába, a remény hal meg utoljára... mert ő a gyilkos.

- Síkosító? - búgja a fülembe, majd a vállamra csókol megint.

- Mosdó alatti szekrény, jobb fiók - szuszogom reszketve és már most felkészülök, hogy ha nem von magával, talpon bírjak maradni, mert nevetséges lenne lefolyni a falon. Sikerül megállnom a lábaimon, hiszen Ichiro gyorsan visszatér mögém és síkos ujjakkal simogat, ingerel tovább, ám hiába várom, még most sem, meg most sem, de még csak most sem hatol belém, csak játszik velem. Ettől ökölbe szorulnak a kezeim, a reszketésem folyamatossá válik és minden alkalommal, mikor végigsimogat a lyukamon, felsóhajtok. A kéj mozdít egyre nagyobb kitárulkozásra, a lábaim szétcsúsznak, a hátizmaim megfeszülnek, annyira kitolom és megemelem a seggem, míg a képem és a karjaim támasztás, kapaszkodás céljából erősen a csempének nyomom. Édes ez a kínlódás, még nyöszörgésre is rávesz, s mikor már elérném azt a határt, ami után egyszerűen nem bírom tovább, muszáj tennem valamit, nagyon lassan belém tolja a srác egy ujját.

- Kettőt, vagy mindjárt a farkad! - követelem alig hangon, borzongva.

- Türelem - suttogja és kínzóan lassan mozog bennem, ugyanakkor nagyon figyel arra, hogy jó alaposan bejárjon bennem mindent. Még ezzel is csak húzni akar, engem azonban kezd elhagyni az erő, nem fogom tudni így tartani magam, összecsuklom, ha elerőtlenít a kéjjel, amit okoz.

- Nincs...! - nyögöm halkan, sürgetve. - Kérlek...

- Talán nem jó? - kérdezi, s egészen mélyre nyomja az ujját bennem, de átfog és megtart már most. Épp időben. Elhagy a tartás, a karjába omlom, mire kénytelen kirántani belőlem az ujját és a falat segítségül hívni, hogy ne vágódjunk neki, végül leereszt a földre és megcsókol. A remegésem ugyan csillapodik, a szédülésem és az ágyékom lüktetése azonban nem, így kezem a férfiasságomra siklik, s dolgozni kezdek rajta. Ezzel csak nő a szédülés, örömmel hevernék el és kínálnám magam úgy, mert asszem, minden más pózhoz Ichiro remekül elgyengített, bár ha kielégítem magam és újra felhúz, akárhogy folytathatjuk. Nem mintha hagyná, hogy addig dolgozzak magamon, mivel megállít és félretolva a kezem veszi át a helyét az övével. Szusszantva sóhajtok fel, s néhány perc után megadom magam, heves sóhajokkal, megfeszülve, reszketve élvezek a tenyerébe. Válaszul pillanatokon belül szenvedélyes csókot kapok, meg türelmet, hogy lecsillapodjak, melyet Ichironak dőlve, továbbra is csukva tartva a szemem élvezek ki.

- Kaptál választ a kérdésedre? - érdeklődöm, mikor már rendesen kapok levegőt, s elkezdem combját simogatni.

- Teljes mértékben - kuncogja el magát és kapok egy csókot a fejemre is. - Jól vagy?

- Nagyon - búgom vigyorogva. - Ha segítesz, lábra is fogok tudni állni.

- Na gyere! - neveti el magát és segít felállni. Nem eresztem el, inkább átkarolom a nyakát, amin nevet, mégis játékosan megcsókolom. Halk sóhaj tör fel belőle hosszú kalandozásom folytán, ezért simogatni kezdem a testét, de egyelőre nem leszek vele könyörületes, ha nem könyörög érte úgy, ahogy én. Elengedi magát, csak annyit tesz, hogy egy fordulatot követően hátát a falnak veti, erre én röhögök fel.

- Úgy volt, hogy fürdünk, nem?

- És így hagynál? - kérdezi kihívóan.

- Úgy gondoltam, beállunk a víz alá, s míg megdugsz, leázik rólunk minden - röhögöm.

- Hm... azt hiszem, tetszik - állapítja meg és terelni kezd. Tudom én, hogy kell rávenni arra, amit akarok. Beállítom a vizet, utána felteszem a zuhanyrózsát a helyére hátat fordítva, szándékosan kihívóan, a hátsóm kínálva Ichironak. Vigyorba szalad a szám, amint két kézzel fogja marokra, s ahogy masszírozni kezdi, magamat kelletem és ahogy tudok, hozzádörgölőzöm. Én nem csak hiszem, tudom, hogy tetszik neki, amit lát, amit csinálok, ezt pedig azzal erősíti meg, hogy felsimogat az oldalamon és a hátamon, majd visszatér a hátsómra.


Hangos kopogást követően kinyílik a fürdő ajtaja, még mielőtt megszólalhatnék, s Ichiro válla mellett pillantok arra, főleg, mert szegény a pillanatnyi fagyást követően megkapaszkodik bennem.

- A világért nem zavarnálak titeket, srácok - szól be anyám komoly hangon -, de mindkettőtöknek dolga van, ezért harminc perc múlva kiváglak titeket az ajtón még fél kézzel és fél lábbal is. A reggeliteket elcsomagolom - teszi hozzá, azzal becsukja az ajtót, belőlem meg kitör a röhögés.

- Én mondtam, hogy nincs menekvés! - röhögöm fulladozva.

- Fél óra... - gondolkodik el vörös képpel. - Az mondjuk elég sok idő és álló farokkal dolgozni menni, hááát...

- Fél óra után elzárja a melegvizet, ezért ne húzd az időt - fenyegetem röhögve. Imádom anyámat, s már elég jól ismerem, hogy nem válogat az eszközeiben, ha a makacs fia nem hajlandó azt csinálni, amit ő akar. Nem rossz a kényszer, de nem is jó, ám nem különösebben zavarja, hogy velem együtt jelenleg Ichiro is kap a fenyítésből, a kötelesség kötelesség, vonatkozik ez a szabály rá is. Azt is megmondtam, hogy be lesz fogva, ahogy a korábbi komolyabb hangvételű kapcsolataim is be voltak, bár szerintem a “szakítás” ellenére Chiakit ugyanúgy képes lesz bevágni a járomba. Hatásos volt a figyelmeztetőm, mert Ichiro szinte azonnal a síkosítóért megy. - Azt hagyd, óvszerre lesz inkább szükséged - közlöm vele vigyorogva, ezért már akcióra készen, farkával gumival tér vissza hozzám.

- Biztos vagy benne, hogy kész vagy? - kérdez rá, miközben simogatja magát. Nem rossz látvány, csak figyelem a srácot.

- Nagyjából biztos.

- Nagyjából? - kérdez vissza, de kezei áttérnek rám.

- Ennyire nem hosszú fél óra - kuncogom. - Na gyere - invitálom játékosan magamba így, de hagyom, hogy úgy fordítson, ahogy neki tetszik, én mindenhogy szeretem, állva, fekve, ülve, hátulról, szemből, alulról, felülről... Nos, Ichiro ki is találta, hogyan akar megkapni, mert elhúz a csempétől, s arra kér, hogy dőljek előre, amit készségesen teszek meg neki, majd rövid helyezkedést követően belém nyomul. Azon vagyok, hogy laza maradjak, de egyből levegőért kezdek kapkodni a feszítő, kissé fájdalmas érzéstől, és testem is finoman megrándul. Ezt partnerem is érzi, meg is áll, hogy cirógatással, csókokat szórva a hátamra nyugtasson, így várva meg, míg ellazulok annyira, hogy megdughasson. Nem tart sokáig, hiszen akarom az élvezetet, vágyom a mozgást, a hangját hallani, de addig masszívan csillapítom én is magam.


Mikor úgy érzi, már lehet, lassan lök bennem, s mivel halk sóhajt hallhatok, finoman kezd neki a művelethez, amit hálásan fogadok és készségesen segítem őt a munkában, nehogy csak ő dolgozzon kettőnk gyönyörén. Fokozatosan gyorsít, de most nem hajt, még az időkorlát ellenére sem hajszol semmit, csupán kellemes ütemben, izgalmasan gyengéd-erős mozdulatokkal dug az élvezetekig. Egyre hangosabb lesz a kéjtől, de megtartja ezt a tempót, inkább erősebben és mélyebbre lökve bennem férfiasságát tesz magáévá, amivel nagyon hamar a csúcsokig taszít, s én újra fejem vesztve adom át magam az orgazmusnak, majd valamivel később hangos nyögéssel követ Ichiro is.


Erős karjai átfognak, testéhez ölel velük és kihúzódik belőlem, aztán megfordít és így is magához karolva hajtja fejét a nyakamhoz szuszogni. Átölelem, s követve példáját megpihentetem szédülő kobakom a vállán, várom lihegve a nyugalmat, élvezem a víz simogatását, ami lecsillapít, aztán amint hidegre vált, azonnal elzárom és csak kuncogok anyámon.

- Most tényleg elzárta a melegvizet? - kérdez rá Ichiro kuncogva, majd nyom még egy csókot a nyakamba. - Kaphatok egy törölközőt?

- Tényleg - válaszolok vidáman, s elhagyva a fülkét adok neki egy törcsit, majd magamnak is előhalászok a szekrényből és elkezdek megtörölközni.

- Anyukád igazán... drasztikus.

- Aha. Valahogy fülön kellett tudnia fogni mindig.

- Francba, akkor vigyáznom kell rá, hogy mit csinálok.

- Ja, a kötelességeinket nem fogja engedni ellógni. Ha valamit keményen vesz, akkor az a becsületbeli dolgok és egyet is értek vele - mondom őszintén. - Amint tapasztalhatod, alapjáraton tök laza, megértő, de rendesen megkapnám a magamét, ha a gerincem csontját gumira cserélném.

- Ha nekem lett volna ilyen anyám... - mondja egy sóhajjal. - De megnézte a fenekem - neveti el a végét.

- Jól nézel ki, ezen nem kéne csodálkoznod - közlöm vele széles vigyorral. - Elégedett.

- És most hogy fogok a szemébe nézni? Tegnap végighallgatta, ahogy szexelünk, ma megnézte a fenekem. Ajaj... - röhögi.

- Ja, hogy most! - esik le. - Nem nézett be, csak kinyitotta az ajtót, hogy halljuk, amit mond. Azt hittem, máskor rajtakaptad, hogy a hátsód stíröli - nevetem.

- Ez most komoly? - kérdez rá hatalmasra kerekedett szemmel.

- Mi? - nyögöm ki a röhögés közben.

- Hogy esélyes, hogy az anyád a seggem stírölje?

- Az enyémet szokta, meg paskolgatja, vagy ha hülyítem, belecsíp - válaszolom vállat vonva. Nem nagyon értem, ezen miért akad fenn Ichiro, de jópofa. - Egyébként meg szokta nézni azokat, akiket bemutatok neki, de szerintem ez tök normális, neked meg nincs min aggódnod, kifogástalan tomporod van.

- Uh... Kicsit azt hiszem... Biztos, hogy jól mutatkoztam be?

- Mire gondolsz? - kérdezem, de újra bekopog anya.

- Fiúúúk! - szól ránk mélyebb, morgósabb hangon, amit én elég jól ismerek. - Egy órakor lesz legkorábban ebéd, ha pedig a következő fél órában nem mentek a dolgotokra, nem lesz és az estét gályázással tölti Yajiro!

- Felfogtam - mondom neki -, felöltözünk és itt se vagyunk. Télleg kapjuk össze magunkat - kérem csendesebben a srácot -, mert különben hétfőn a boltban találkozunk legközelebb, annyira kicsinál.

- Akkor igyekezzünk, mert nem téged akarlak felmosni, maximum a padlót - jelenti ki befejezve a törölközést. - Megtennéd, hogy ruhát adsz nekem?

- Aha. A kérdést majd útközben megválaszolod - teszem hozzá, azzal a derekam köré csavarom az anyagot, s elhagyom a fürdőt. Elegánsabb farmert kerítek, hozzá nagy vacillálás után olyan pólót, melynek gallérja van, alsónadrágot és zoknit, utána visszamegyek a sráchoz és odaadom neki. - Használható ingem nincs több, ilyesmit nem hordok - vallom be egyszerűen. - Az jó lesz? - kérdezem a pólóra mutatva.

- Jó, csak a főnökhöz megyek, pár óra, azért nem öltözöm ki - mondja meg csendesen. - Szóval nem úgy tűnt, hogy rossz ember vagyok? - kérdezi meg.

- Nem, amúgy tök elégedett veled - válaszolok komolyan. - Bocs, egyelőre csak neked kerestem gúnyát - kérek elnézést, s magára hagyom öltözni, én meg kerítek magamnak is valamit. Anya dacosan néz csak, míg felöltözöm, még a fejére nyomott csók sem enyhíti meg, ezért mint a gyerek, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, megölelem. - Ne haragudj - kérem halkan, őszintén, ő pedig átfon karjaival, ahogy tud.

- Te se, hogy ilyen gorombán viselkedek veletek, csak a bolt... Egyáltalán nem zavarna, ha tudnék menni, tudod jól.

- Sajnálom - mondom ki őszintén, mert ráismerek saját felelőtlenségemre, anya meg csak megsimogatja a hátam.

- Megbeszéljük, most menjetek tényleg - kér szépen. Még homlokon csókolom, elfogadom tőle az elkészített reggelit, aztán megragadok egy jobb pulcsit és beviszem Ichironak. Szerencsére elkészült, így át tudom neki adni. Rám egy számmal nagyobb, szeretek bővebb pulóvert hordani, mint amekkora egyébként kéne, ezért rajta jól fog állni.

- Keresd meg a személyes cuccaid, a ruháidat és a fekhelyet, meg a fürdőt elintézem, ha hazajöttem, de nekem tényleg el kell húznom a boltba.

- Rendben van, nekem sem ártana mennem. Akkor mi legyen délután? Hol találkozunk?

- Ha akarod - kezdem és miután felvette a pulcsit, a kezébe nyomom a neki szánt ételt, azzal a másik mancsát megfogva húzom ki magam után, hiszen nem csak beszélnünk kéne az indulásról, hanem végre meg is tenni -, kimegyek érted megint a bolt elé, de ha idetalálsz, jöhetsz ide is és egyre.

- Szerintem idetalálok, de te kábé mikor végzel ma? - kérdez rá, majd rendesen kézen fog menet cipőhúzás után.

- Délben becsukom a boltot - válaszolom. - Elmentünk, egyre jövünk! - szólok vissza hangosabban anyunak.

- Rendben, várlak titeket!

- Csak óvatosan és hívj fel, ha gond van!

- Meglesz! - ígéri, én meg remélem, tényleg nem lesz baja, azzal elhagyom Ichiroval az épületet. - Miért kérdezted, miért végzek? Bejönnél?

- Ha hamarabb végzek, akkor persze. Vagy ne tegyem?

- Jöhetsz nyugodtan.

- Még segítek is, ha kell.

- Mire odaérsz, már nem igazán lesz mit - mondom neki őszintén. - De kösz.

- Mindenesetre akkor, amint végzek, felhívlak, így jó?

- Aha. Na menj - küldöm el egy gyors simítással a pulcsi alatt.

- Inkább... - kezd bele valamibe, s még magához húz egy csókba. - Na most már mehetek. - Kuncogok rajta, aztán intek neki, s otthagyom.