37.

Ichiro

Amint elválunk Yajiroval, már veszem is az irányt az irodába. Ha már hanyagolnom kell, lehetőleg minél kevesebb időre következzen be a dolog. Azt hiszem, már messziről látható rólam, hogy mennyire jó éjszakám volt, a főnökasszony meg is jegyzi, hogy kicsattanok a boldogságtól. Nem tudok mást tenni, mint egy vigyorral válaszolni erre. Ennek megfelelően telik el a munka is. Szeretem a munkám, ez látszik is, teljes erővel azon vagyok, hogy gyorsan, mégis alaposan végezzük a dolgunkkat. Az ügy tökéletesen elő van készítve és még van egy hónapom, mire érdemi lépés is történik az ügyben, így ráérek mindent megoldani, de azért fontos az alap is.


A végén már csak ugratjuk egymást és húzzuk az agyát a másiknak, ennek megfelelően persze előkészítettük a terepet arra, hogy kérdezzen is. Nem lepődöm meg, mikor a titkos srác iránt érdeklődik, így valamennyit mesélek Yajiroról. Nem mondom a nevét, sem azt, hogy mit dolgozik, semmit, csak hogy mennyire aranyos és kedves, meg hogy mit szeretek rajta. A nő mosolyogva hallgat, aztán az utamra bocsát, mondván, hogy várnak. Tizenegyre végeztünk is mindennel együtt, így elköszönök a főnöktől és már lépek is le, hogy betérjek Yajirohoz a boltba. A séta alatt szerzek némi csokit, mert most azt ennék és így nyitok be a sráchoz.

- Szia! Mizujs? - kérdezek rá vigyorogva, bár szét sem nézek igazán, azonban mikor végül meglátom a srácot, felnevetek, mert az asztalra borulva szunyál. Nem keltem fel, csak leülök az asztal mellé és figyelem Yajirot.

- Szia... - morog, s megemeli a fejét, a nyaka alól pedig Yashino kukucskál ki álmos pofival.

- Édesek vagytok - válaszolok egy újabb mosollyal. - Hosszú volt az éjszaka?

- Aha - válaszol halványan elmosolyodva. - Mennyi az idő?

- Tizenegy múlt. Kérsz csokit? - kínálom meg az édességből.

- Igen - felel, azzal teljesen felemelkedik, a degu meg méltatlankodva kezd mocorogni, majd megrázza magát. Yajiro megdörgöli a szemét, utána megsimogatja a kisállatot.

- Mi nem tetszik neki? - kérdezem nevetve és tényleg megkínálom csokival a srácot.

- Hogy a kis meleg vacka eltűnt fölüle - válaszol, majd vesz belőle és a szájába teszi, a degut meg a vállára, noha az nagy érdeklődést mutat az édesség iránt. - Sose adj semmilyen állatnak csokoládét, mert nem tudják megemészteni - jut eszébe, s megvakargatja a rágcsáló kobakját.

- Olyankor adod neki azt a rózsaszínt?

- Aha. Hogy ment a munka?

- Jól, megbeszéltünk mindent, átrágtuk a papírokat, minden rendben. Tárgyalás a következő hónapban.

- Olyan sokára? - kérdezi meglepetten. - Hány ügyed van?

- Most három. Ez egy olyan, amit egy hét múlva tárgyalunk, de az már elő van készítve és egy, ami már több, mint egy éve húzódik.

- Nem tűnik vészesnek. Kapok még csokit?

- Kapsz - kuncogok fel és megint nyújtok neki belőle, amit be is kap.

- Köff. Mindjárt jövök, csak a helyére teszem a kishölgyet. - Azzal felnyalábolja Yashinot és felviszi a szobájába, majd vissza is jön.

- Milyen napotok volt?

- Dolgos és csendes. Járt bent pár vevő, nem lesz üres a kassza, de nem az igazi.

- Ezek a fránya szombatok. Talán majd hétfőn, nem?

- A szombat jó szokott lenni, ilyenkor érnek rá a legtöbben. Holnap déltől kettőig is bent leszek, anya ragaszkodott hozzá, hogy a tíztől délig terjedő időszak az övé legyen - teszi hozzá.

- Buli után is tudsz koncentrálni ilyenkor? - kérdezem kíváncsian.

- Igen. Néha kicsit zúg a fejem, de anya rendbe rak.

- Hogy tervezed az estét?

- Szerintem... - kezd bele, ám betéved egy idősebb nő. - Szép jó napot! Nézzen körül nyugodtan, ha bármiben tudok segíteni, szóljon bátran! - szólítja meg, mire egy futó mosolyt kap, a vásárló pedig teljesíti a kérést, s rögtön elkezd körülnézni. - Szóval szerintem ebéd anyánál, elvagyunk ott, amíg jólesik, aztán vagy ott, vagy eszünk máshol, utána ha még áll, elmegyünk inni, s irány a Ritsuku. Ellenvetés, más ötlet, kívánság? - kérdezi kicsit incselkedőn.

- Eddig tetszik és utána?

- Alhatnánk nálad, aztán én délre a boltban kell legyek.

- Rendben, az megoldható. Maximum behozlak. Úgy jó?

- Nekem, de a kocsid ott áll - mutat ki a bolt elé.

- Elnézést - szólítja meg távolról a nő.

- Igen? - kérdez azonnal udvariasan Yajiro, s egy bocsánatkérő pillantással hagy ott, míg a vásárlóval foglalkozik. Ez csak természetes. Rövid beszélgetést követően a nő végül sértetten távozik, a srác meg felemelt szemöldökökkel, a fejét csóválva tér vissza hozzám. - Bocs. Hol is hagytuk abba?

- Hogy a kocsi itt áll a bolt előtt. Csak nem ártana hazamennem valami göncért úgyis, szóval majd hazaviszem. Mi volt a nővel?

- Belekötött valami összetételbe, amit egyébként a gyártónak a felelőssége helyesen feltüntetni és nem bírta megérteni, hogy azt nem én írtam rá, nincs jogom átcímkézni és nem is fogom.

- Ebből ugye nem lehet baj?

- Nem - válaszol a fejét is megrázva.

- Helyes, bár ha ügyvéd kell... - nevetek fel.

- Még nem láthattalak olyan elszántnak, mi? - ugrat elnevetve magát.

- Általában, ha olyan a munka, akkor eléggé elszánt tudok lenni és nagyon küzdeni.

- Hűű... - mondja játékosan, lenyűgözöttséget imitálva. - Megnyugtatlak, vagy el kell keserítselek, ebből nem lesz per.

- Hát... Most mondhatnám, hogy mennyire sajnálom, de annyira azért mégsem. Jobb a békesség.

- Valahogy úgy. Nem mutatna jól sem az önéletrajzomban, sem pedig a bolt hírei közt, hogy bírósági ügyem volt. Egyet megúsztam, több nem kéne.

- Hogyhogy egyet megúsztál? - kérdezem meglepetten.

- Belénk kötöttek anno, ami utcai verekedéssé nőtte ki magát. Anyám majdnem letépte a fejem, miután a rendőrség elment, mivel hazaszállítottak. Nem lett a dologból semmi, mert másnap reggel egy Raktari jelent meg annál a srácnál, aki belénk kötött. Hogy ott mi történt, az legenda, a lényeg, hogy nem lett az egészből semmi.

- Uh... ez elég durván hangzik, de a lényeg, hogy túljutottatok ezen - válaszolok csendesen, elgondolkodva. - Raktari hihetetlen, meg az is, ahogy mindannyiótokat ismer és szeret és tesz is értetek.

- Testőr, az a dolga, hogy ismerje és védje, akit kell, vagy akit akar - mondja könnyedén. - Meg ezt most úgy mondtad, mintha te nem lennél a barátja és nem tartoznál azok közé, akik adott esetben felhívhatnák Yoshival együtt, hogy kéne két erős kéz meg egy morcos pillantás. Mindketten segítőkészek, a bandát meg mindenki azzal támogatja, amivel tudta.

- Néha... szóval nem mindig tudom, hogy mennyire számítok a társaságban, vagy a többieknek - ismerem el. - Sosem hagytak cserben, de azért időnként úgy érzem, hogy talán hibázom, ha teljesen megbízom mindenkiben. Szúrtak már hátba és ez egy kicsit megváltoztatta a hozzáállásom.

- Nekem a banda ilyen második dolog. Mindig számíthattam a srácokra és köbö akármiben. Három hónapja jársz közénk nagyjából, Raktari kéróján is foglalt helyed van, ezért nem tudom, miért gondolod, hogy nem számítasz a társaságnak. Nem az számít, hátba szúrtak-e már, mert egy emberrel nem jellemezhetsz mindenkit, hanem az, hogy te ezzel mit kezdesz.

- Nagyon szeretlek titeket - ismerem be. - Jó veletek lenni és bízom bennetek, csak időnként kattan be nálam valami, amitől feladnám és menekülnék. Aztán meg minden visszaáll a régibe.

- Ijesztő lehet.

- Eléggé az - ismerem el. - De változik folyamatosan és szilárdul minden. - Csak egy biztató mosolyt kapok a sráctól, amit hasonlóan viszonzok, majd felállok és picit körbesétálom a boltot. Néha szoktam ilyet csinálni, hogy lássam a kis dögöket és... talán meneküljek.

- Ha kéred valamelyiket, szólj nyugodtan - ajánlja fel.

- Hm? - fordulok felé a gondolataimból kibontakozva.

- Mi az? - kérdez vissza meglepetten.

- Hogy mit kérek? - Hozzám lépked Yajiro és kapok egy apró csókot a számra, mire átkarolom és szorosan magamhoz húzom őt. A fejét a vállamra fekteti, kezeivel átfogja a derekamat, szóval én is szorosabbra fonom körülötte a kezeim. - Valami nem oké?

- Ezt én is kérdezhetném tőled.

- Csak gondolkodtam - mondom csendesen. - De minden rendben.

- Én... semmiről sem foglak kérdezni, nem szokásom... Nem azért, mert nem érdekel, csak nem akarok belemenni olyasmibe, amibe más nem akarna. Viszont... én nem igazán beszélek... - ismeri be csendesen.

- De ez így jó lesz? Úgy értem, ha kérdezek, akkor sem nagyon fogsz?

- A kérdésekre szoktam válaszolni.

- Akkor elmondod, miért sírtál tegnap?

- Hát... nehéz megmagyarázni... de próbálom. Ehhez... el kell mondanom pár dolgot magamról... régebbről.

- De csak ha tényleg akarod.

- Természetesen. Őszintén szólva... úgy mondtam neked, hogy járok veled, hogy azt gondoltam, hamar csalódsz vagy visszakozni kezdesz, és bár ezekben nem lehetek biztos, az én hozzáállásom megváltozott - vallja be. - Én nem igazán szoktam elmesélni, kivel hogy jártam, ha nem volt jó és akad a múltamból ilyen bőven. Mivel hiperintenzívnek nevezhető a szexuális vágyam, volt egy pár partnerem, adódtak komoly problémáim is, a szex nem sokat jelent számomra, de szükségem van rá, éppen ezért kevés normális kapcsolatot tudhatok magaménak, vagy kevésről tudok beszámolni - mondja el halk hangon, de komolyan, őszintén. - Daykinak igaza volt, én nem igazán tudok különbséget tenni az emberek között. Nem tudom megállapítani mások szándékát, számomra minden ember alapvetően jó és egy bizonyos szintű bizalmat senkinek nem tudok megszavazni anyámon kívül. Általában könnyelmű vagyok, gyorsan belemegyek egy szexuális helyzetbe, noha odafigyelek, hogy ne szedhessek össze semmit. Ezért nem becsülnek meg, sokan használnak, ami a legtöbb esetben hidegen hagy, hiszen a gyors szex során egy idegennel nincs szükségem másra a kielégülésen túl - mondja ki nyíltan. - Én... nem igazán fogok sokat és részletesen mesélni a Taoval való kapcsolatomról - kezdi nehézkesebben. - A srácok sem tudják, hogy nekem igazából mennyit jelentett az a kapcsolat... Azelőtt nem ismertek, Tao mutatott be Chiakinak, Raktarinak, Miyunak és Yuunak, nekem pedig le voltak kötve a szexmániás dolgaim, nem is beszéltem róla, ezért nem tudták, hogy nekem ilyen van - meséli lassan. - Yuu addig hajtott, míg meg nem kapta, amit akart... amit én is akartam, csak ellenálltam, míg bírtam. Utána én voltam a szar szemét, aki összetörte a kis Tao szívét, Yuu meg egy gátlástalan fasz, ami valahol talán igaz volt, deee... míg Tao tovább lépett, nekem ez sosem ment. Ő megbecsült és imádtam őt... - Ahogy ezt kimondja, a hangja is elcsuklik és nagyot nyel. - Tisztában vagyok vele... hogy a banda már tudja, hogy szexmániás vagyok. Nem beszélünk róla, mert senki sem akar, maradt nyílt titok, ami miatt Dayki sajnál, Raktari követ az óvó pillantásával, Chiaki pedig azért volt velem évek óta úgy, hogy bármikor ágyba tesz. Yoshimi és Jeremy nem tudom, tudja-e, nem is figyeltem, hogy néz rám, és ez veled is így volt. Tudod... amikor azt mondtam, járjunk, nem igazán gondoltam végig semmit - vallja be. - Aztán megijedtem, hogy tényleg odavagy értem, szerelmes vagy belém, hiszen én azóta, hogy Taoval vége lett, nem voltam szerelmes, nem is igazán tudok rajongani másért. Vágyat érzek, kívánalmat, mást nem. Tegnap éjjel... felismertem, hogy megbecsülsz és nem tekintesz rám sem félnótásként, sem szerencsétlenként, sem olyanként, akiben nem lehet megbízni, azért sírtam. - Magamhoz ölelem, szorosan fogom át a testét.

- Fontos vagy nekem és sosem gondoltam, hogy szerencsétlen vagy félnótás lennél. Szerintem a többiek sem gondolják így és mindenki kedvel a történtek ellenére is. Tao pedig... csodálom, hogy egyáltalán olyan sokáig bírtad, mert... a szexmánia nem egyszerű dolog. Szerintem te bocsáss meg most már magadnak.

- Nem megy. - Elsírja magát, így simogatni kezdem, de talán most kéne feszegetni még egy kicsit. Ölelem, próbálom kifejezni, hogy szeretem.

- Miért? - kérdezem csendesen.

- Minden tökéletesen jó volt... életemben nem voltam annyira boldog, mint akkor... és mindent elszúrtam. Talán normálissá válhattam volna...

- Yajiro, te most is teljesen normális vagy, vágyakkal, szeretetéhséggel és becsületességgel. Hidd el, nincs veled semmi probléma, de ezt el kell fogadnod és együtt élni vele. - A srác nem mond semmit, csak kapaszkodik belém, én pedig megtartom, nehogy baja essen. Lassan nyugszik el, én pedig simogatom, hátha segít valamelyest. Végül megdörgöli a szemeit, aztán a nyakamba csókol és hozzám simul. Továbbra is ölelem, majd mikor forrón csókol meg, hagyom, hogy a kezei a pólóm alá csússzanak. Elmosolyodom, de én csak ruhán keresztül viszonzom ezt. Ujjai a bőrömbe mélyednek, heves a csókja, az érintése, ahogy markolja a bőröm és masszírozza az izmaimat. Nem tudom, mit tegyek, hogy ettől jobb lesz-e, de az asztal felé terelem a srácot, miközben a fenekébe markolok nadrágon keresztül. Készségesen ül fel rá, de folyamatosan kapaszkodik belém. A lábaival is átkarol, miközben hevesen smárol le újra és a keze már a nadrágomon dolgozik. Nem tudom, hogy ez most menekülés, vagy gyógyír, de nem tudom megtagadni tőle, amit szeretne. Simogatom, és csókolom, ahogy az ő keze is a hasamon meg az alhasom dolgozik, aztán a markába veszi a férfiasságomat. Szuszogva csókol végig a nyakamon, feltúrja a pólómat, hogy a mellkasomra tapadjon és közben felkészítsen. Sóhajtva nyögök fel, de már halad is tovább, lekerülnek a ruhadarabok róla is, majd a nadrágtól is megszabadul. Persze közben néhány csókot is kapok az államra meg a számra. Sürgeti a vágy, nekem meg kicsit furcsa ez az egész, de közben élvezem is, meg kell hagyni.


Elfektetem az asztalon letolva rá, majd csókolom a mellkasát, meg simogatom és picit lassítani próbálom a srácot. Óvszert és síkosítót kutat elő a fiókból, amit aztán elveszek tőle és egy ujjamat, amint lehet, belé is tolom. Megkönnyebbült, de hangosabb sóhaj szabadul fel belőle, a kezei pedig lesiklanak a testén, majd egyikkel a farkát, másikkal a heréit kezdi el ingerelni. Hihetetlen megnyerő látvány, így viszonylag gyorsan készítem elő a következő ujjamra, majd így tágítom tovább. Szemét lecsukja, szemöldökeit ráncolja, ajkai szétnyílnak az élvezettől és liheg, megremeg. Élvezet nézni is, miközben azért akarom is a magaménak, így a kezét lassan megfogom, hogy legyen kicsit türelemmel. Teljesen be van indulva, hátratámaszkodik és kicsit felnyomja magát, hogy szájon csókolhasson. Hevesen smárolok vele és alig várom a folytatást, mert ez csupa jót ígér csak. Óvatosan csúszik lejjebb az asztalon, majd a lábait a vállaihoz fogja, mire elmosolyodom és még egy picit gyötröm így. Szuszog, és végre szinte teljesen ellazul, ezért fölé hajolok, hogy kaphassak még egy csókot tőle. Közben óvszert bontok és magamra húzom. Édes és heves a csókja, szinte elengedni sem akar, mindig a szám után kap, így nem szakadok el, hanem közelebb húzva magamhoz belé nyomulok. Kéjes mozdulattal ráng meg, majd fel is nyög és kicsit megkapaszkodik bennem. Lassan simogatom és várom, hogy kicsit megnyugodjon, aztán mozdulni kezdek benne fél kézzel az asztalon támaszkodva. Folyamatosan rajtam kalandoznak Yajiro kezei, a lábait pedig az oldalamon támasztja meg, de mintha még ezzel is simulni akarna. Picit liheg, de amint úgy mozdulok, hogy a közelébe kerüljek, már az ajkait is beveti a támadásba. Hihetetlen a srác, újabb bolondóra ez nekem és ellenállni képtelen vagyok neki. Mélyebbre lököm magam, bár nem csak kefélni akarok vele, sokkal inkább megmutatni, hogy mit jelent az, ha mindez számít is valahogy, figyelni rá, vele lenni, szeretni és mindezt így is kiélni. Már csak rajta múlik, hogy ezt is érzi-e, vagy még valahogy tanítanom kéne rá. Apró nyögéseket hallat, meg reszketni kezd, ezért maradok ennél a mozgásformánál, Yajiro kezei kalandoznak a testemen továbbra is, amitől időnként megborzongom és azt érzem, hogy mennyire birtokolni akarom, de most visszafogom ezt magamban, elpakolom hátra, mert nem ez a célom vele. A sarkait keresztezi a derekamon, ezzel még mélyebb és erősebb lökéseket kezdeményez, amit örömmel adok meg neki. Határozottan húzódom kijjebb belőle, majd lököm előre magam, fenntartva egy folyamatos ütemet, miközben megered a hangom és eluralkodnak rajtam az ösztönök.


Yajiro vonaglik alattam, gyönyörű és csodálatos a srác, imádom és teljesen elveszi az eszem, így most már gyorsítok is, hogy minél hamarabb a gyönyörbe taszítsam magunkat. Annyira érdekes ez a kettősség, ahogy még nyújtanék rajta és amennyire vágyom, hogy vége legyen, hogy elérjen az orgazmus és lássam a srácot is élvezni. Yajiro is hangosabb, mint lenni szokott, bár csak halk kiáltásokkal élvez el. A kéj meg-megrángatja a testét, a gyönyör kiül az arcára, amivel tovább sarkall és pár pillanat és lökés után, felkiáltva követem az élvezetbe. Előre bukom és a vállára fektetem a fejem, majd nyomok pár apró puszit is a bőrére, ő zihálva ölel magához kézzel és lábbal is. Bújok és simulok, de kihúzódom belőle és kicsit még közelebb mozdulok, hogy teljesen össze tudjunk érni. Lassan nyugszik meg alattam Jiro, csak ölel magához, feje a vállamon fekszik, én meg csak picit simogatni tudom, mert nem igazán akarom feszegetni, de jó lenne tudni, hogy mire gondol éppen. Talán majd megkérdezem tőle. Nekem is kell idő, míg megáll a zihálás és picit hűl a bőröm, lejjebb hagy a szívverésem. Picit elemelkedem és nagyon óvatosan gyengéd csókot nyomok az ajkaira, megpróbálva elmélyíteni. Viszonozza és engedi nekem, hogy csókoljam, a keze felsiklik a vállamra, felkaromra, míg a másik a hátamon kalandozik végig. Jólesően borzongom bele, aztán boldogan, csodálattal nézek le rá és megsimogatom az arcát. Annyira mondanék valamit, annyira ott van a nyelvem hegyén, de végül nem teszem, hanem visszahajolva adok még egy csókot neki, kifejezve, hogy szeretem és csak ő kell nekem. Yajiro odaadóan csókol, aztán amikor végre elszakadunk egymástól, lassan ülésbe húzom és úgy fogom szorosan magamhoz. Bújik és ölel, ami nekem bőven elég. Simogatom, beletúrok a hajába és így tartom meg a karjaimban, boldogan és valami igazán érdekes nyugalommal.

- Jobban vagy? - kérdezem halkan.

- Abszolút - felel alig hangon, kicsit berekedve.

- Örülök. - Nyomok egy csókot a buksijára. - Szeretlek - mondom ki végül, amin annyi ideje rágódom.

- Köszönöm.

- Nincs mit, tényleg, én köszönöm, hogy kaptam tőled egy esélyt. - Szégyenlősen mosolyodik el, mire elhúzódom, hogy a szemébe nézzek. - Csodálatos vagy - mondom ki őszintén. - A legjobb, ami történhetett velem. - Azt hiszem, nem tud ezzel mit kezdeni, mert egy kétkedő mosollyal csóválja meg a fejét és lop egy csókot tőlem. Nem tudok mit tenni most, majd bebizonyítom neki, hogy így van és megtanítom becsülni és szeretni önmagát, ahogy én szeretem őt, így megint csak magamhoz szorítom, hogy még egy kicsit a karjaimban tarthassam.

- Bolond vagy, Ichiro - jelenti ki örömmel hangjában, viszonozva a szorongatást.

- Én? - kérdezek vissza kuncogva. - Remélem, ez nálad a zseni szinonimája - ugratom.

- Nem éppen. Pont az, aminek hangzik - jelenti ki elnevetve magát.

- Hát... mondjuk, hogy bóknak veszem - kuncogok, mire újabb csókot nyom az ajkaimra, ezért a hajába túrok és úgy mélyítem el megint. Végigsimogat a hátamon, majd finoman belemarkol a fenekembe, mire kap egy apró harapást az ajkába. - Nem fog anyukád izgulni miattunk?

- Miért tenné, tudja, hogy nem veszünk el és hogy ha kimaradunk, akkor csak egymásba feledkeztünk - felel játékosan.

- Értem, akkor jó - csókolom meg újra. - Akkor nem küldi ránk a rendőrséget, mi?

- Előbb felhív - neveti el magát.

- Helyes - cirógatok végig az oldalán újra. - Még mindig nem nézhetem meg a szobád?

- Miért vagy a kupira te ennyire kíváncsi?

- Én a ágyadat szeretném látni.

- Tele van ruhával - neveti.

- Azt viszonylag egyszerű földre rakni.

- Ott is sok van - kuncogja.

- Teljesen mindegy, szeretnék az ágyadban szeretkezni veled - ismerem el.

- Miért ennyire fontos neked, hogy az ágyamban tehesd meg? - kérdezi kíváncsian.

- Nem tudom... csak szeretném. Te is jártál már nálam.

- Na jó - mondja, azzal lecsúszik hozzám simulva az asztalról, leveszi a farkamról az óvszert és könnyedén a kukába dobja elindulva a lépcső felé. - Életed horrorja most kezdődik, ugye tudod? - kérdezi széles vigyorral.

- Miért kezdődne? - kérdezem felkuncogva. - Van, amiért le tudok mondani a tisztaságról.

- Na gyere! - invitál inkább maga után. Követem addig, amíg fel nem érünk egy olyan szobához, aminek hajdan lehetett ajtaja, de most már nincs. Elvigyorodom és megfogom a srác kezét, mielőtt még eljön a beígért pokol. Tényleg nagy a rendetlenség, mindenhol ruhák, újságok, meg látok egy laptopot is a polcon. Hm... elég... rendetlen, de talán elfelejthetjük jelenleg ezt. Átkarolom a srác hasát és így szemlélem tovább a csatateret. Tulajdonképpen még kellemes is lehetne, egy kis rendrakással, csak minimálissal. Azért néhány képet látok az anyukájáról meg a csapatról, de ennél többet nem látok át. - Ha kigyönyörködted magad - szól hátra a válla felett -, húzhatod a futócipőt, vagy... - Sejtelmesen befejezetlenül hagyja a mondatot, s kibontakozik a karjaimból, majd félrekotor mindent az ágyán. Lehuppan rá, utána alóla előrángat egy kisebb ládát a lábai közé, felnyitja és elterül, ezzel felkínálva magát. Megrázom a fejem, de utána lépkedek és leülök mellé, majd végigsimogatok rajta.

- Ez lenne a kincsesládád? - kérdezem felnevetve, mikor megnézem, mi van a dobozban. Egy csomó szexuális apróság... Hm... - Ezeket használtad már?

- Persze! - válaszol teljesen természetesen.

- De ugye nem fog zavarni, ha nekem csak egy óvszer kell? - kérdezem kuncogva, lenyúlva és kicsit túrva.

- Nem. A doboz tetejében lévő zsebek közül a legjobboldalibban van. - Kikeresem, amit mond, aztán bezárom és visszatolom az ágy alá a ládikót, majd előre hajolok és élvezettel, vágyakozva csókolom meg a srácot, miközben megint végigsimogatok rajta. A kezeit a feje felett tartja, nem mozdul, de odaadóan csókol. Mikor végignézek rajta, kihívóan figyel, ezért rámosolygok és újra eljátszom rajta a kezemmel.

- Mire vágysz? - kérdezem meg azért csendesen.

- Egyelőre inkább elvagyok azzal, hogy még nem akadtál ki - válaszol vidáman.

- Most ha felrobbanok, sem lesz rend - nevetem el magam. - Ellenben te sokkal jobban lekötöd a figyelmemet.

- Egyébként se. Nincs időm és nincs helyem elég, hogy rendet csináljak. Egyébként ehhez - mondja az alsó ajkamon végigsimogatva - lenne kedvem.

- Hmmm? - kuncogom el magam. - Kifejtenéd bővebben? - búgom húzva őt.

- Persze. Kérek csókot ide - mutat a szájára, mire felröhögök, de előre hajolok és élvezettel teljesítem a kérését. - Aztán ide - folytatja a nyakára mutatva. Követem a vonalat, lecsúszom a nyakára, és finoman, de azért meggyötröm a bőrét, csókolva, picit szívva azt.

- Így gondolod? - morgom a bőrére.

- Igen - sóhajtja elégedetten. - Itt is - kéri ujját a mellkasára csúsztatva, áthaladva mellbimbóján. Nem teketóriázom, kicsit még játszom a nyakán, aztán már haladok is tovább, egészen le a mutatott területre, ahol azonnal kezelésbe veszem a kis kitüremkedő csomót és boldogan csókolom, szívom. Yajiro libabőrös lesz és összerándul az élvezettől, meg apró sóhaj is kitör belőle. Elvigyorodom és még intenzívebben dolgozom rajta ezekért a hangokért. Szuszog és remeg, a kezem pedig lecsúszik és a combjai között kezdek simogatni. Ujja a hasán csúszik végig, át a köldökén, majd a férfiasságán. Elmosolyodom és azonnal elindulok lefelé, lassan, óvatosan falva a bőrét, majd belenyalok a köldökébe. Tovább csúszkálok lefelé, majd végignyalok a farkán és apró csókokkal szórom meg. A srác reszketve szuszog újra, így nem gondolkodom tovább, egyszerűen torokra engedem és lassan kényeztetni kezdem. Ettől megkapaszkodik a lepedőben és élvezi a munkám, ebben biztos vagyok. A zsebemhez nyúlnék automatikusan és szinte elröhögöm magam, mivel hát persze, hogy nincs rajtam semmi sem. Nem gáz... áááá! Még jó, hogy Yajiro ebből nem vett észre semmit sem. Picit kiengedem a számból és benyálazva az ujjaimat kettőt belé is tolok, miközben tovább dolgozom rajta. Összerándulva nyög fel a srác, a lábai az ágyra kerülnek, amivel kitárulkozik előttem. Folytatom tovább a kettős támadást intenzív élményt próbálva okozni Yajironak. Vergődik a kéjtől, kapkodja a levegőt és reszket a teste, ami kéjes élvezettel tölt el. Tovább kínzom, a végletekig akarom húzni és cukkolni, míg végül átráng rajta az élvezet. Meg-megfeszül és apró, halk nyögéseket hallat, majd a számba élvez. Mosolyogva nyelek, aztán forrón csókolok végig felfelé a testén, amíg a szájára nem tudok tapadni. Liheg, így elfekszem mellette és cirógatom a testét, körözöm a mellbimbói körül, meg bekalandozom minden izmát. Rám fordul, mire átölelem a derekát, és felmosolygok rá. Piheg még, lecsukja a szemeit, miután rendesen hozzám bújt. Ölelem magamhoz, végigsimogatok a hátán is és finoman ringatom. - Nem megdugni akartál amúgy?

- De - mondom elkuncogva magam. - De ez sokkal jobban tetszett most.

- Mit szeretsz benne?

- Gyönyörű vagy és élvezed, ez pedig bőven elég. Örülök az örömödnek és minél gyakrabban szeretném látni, érezni, kiváltani.

- Szerintem engem könnyű boldoggá tenni és elég hamar lehet ismételni - jelenti ki.

- Néha nem is bírom felvenni veled a tempót - értek egyet csókot nyomva a nyakába.

- Addig örülj - kuncogja.

- Miért is? - kérdezek rá meglepetten.

- Nem tudom... de nem igazán jó az, ami nekem van - ismeri be.

- Nem értem teljes mértékben, mi ez, mert sosem éltem át, de szerintem egészen jól kezeled.

- Tulajdonképpen valami mentális zavar, ami azt okozza, hogy kényszeresen hajszolom az orgazmust. Voltak olyan időszakaim, amikor igazából nem élveztem, de mint egy függő, folyton kielégítettem magam, míg már fájt, vagy elnyomott a fáradtság. Ha nem csináltam, az sokkal rosszabb volt, mint mikor a fájdalomig műveltem, járt rendes elvonási tünetekkel, akkor kaptam is rá gyógyszert, de végül leálltam a szedésével és jelenleg nincs is rá szükségem.

- De megváltozott valami közben? - kérdezek rá erre, mivel nagyon normálisan beszél erről.

- Hát... asszem, elfogadtam, vagy megtanultam vele élni... de olyan dolgokkal áll összefüggésben, mint a stressz, a depresszió... Nálam legalábbis. Mint mondtam, a kielégülés megnyugtat, ki is rángat érzelmileg abból a helyzetből, amiben voltam, ezért egyfajta eszköz, így amikor lelkileg szarul vagyok, az élvezeti érték csökken, a függőség, késztetési erősség nő.

- Szóval ha nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb az életed, akkor könnyebben tudod kezelni?

- Aha. Meg a nagyon jó időszakokban gyakorlatilag megszűnik, mint probléma, marad folytonos vágy, amivel abszolút könnyen együtt lehet élni.

- Most milyen időszakban vagy? - kérdezek rá, miközben megint végigcirógatok a hátán.

- Egész jóban.

- Ennek örülök és majd próbáljuk még jobbá tenni, mit szólsz?

- Nem rajtad múlik.

- Hát... talán a nyugalomban tudok segíteni, meg ha mást nem, akkor támogatni.

- Nekem jó az, ahogy eddig csináltad.

- Akkor folytatom így.

- Elég jól haladsz - ismeri be csendesen.

- És így mi lesz később? Úgy értem, jobb lesz?

- Nem, sajnos azzal együtt kell élned, hogy folyton kívánlak - neveti. - Az érhető el, hogy nem érzem majd szükségét mindig kufircolni vagy hogy ki legyen verve - mondja kicsit komolyabban.

- Azt hiszem, együtt tudok élni vele - válaszolok csendesen. - Mi történik, ha elutasítalak?

- Semmi, legrosszabb esetben félrevonulok elintézni magam.

- Nem fogsz neheztelni, vagy nem esik rosszul?

- Nem.

- Van még olyan, amit tisztázni kéne, szerinted? - kérdezem meg óvatosan.

- Mire gondolsz?

- Olyasmi, amit jobb ha kerülök, vagy amivel megbánthatlak, ilyesmi.

- A Taoval való kapcsolatom egyfajta tabu, más nem igazán van. A kötelességeim fontosak, anyámnak a rendelkezésére állok, de nem hiszem, hogy ez téged nagyon zavarna. Részedről?

- Egyetlen tortúrának szeretnélek majd egyszer kitenni. Bemutatni a szüleimnek, ami nem lesz könnyű és val'szeg kellemes sem, de azért szeretném - vallom be.

- Miért akarsz nekik bemutatni? És mint a srácot, akivel jársz?

- Természetesen, mint a páromat - válaszolok komolyan, bár nem éreztem az ellenkezést benne. - És mert... szeretném, ha ismernék azt, akiért odavagyok, hátha... megváltozik a véleményük.

- Ne áltasd magad, nem fog, de ha ez neked fontos, alávetem magam, csak ne várd el, hogy szeppenten mosolygok, ha kapom az ívet - kéri.

- Nem várom el, csak... nem fogom hagyni, hogy bántsanak, én is megvédelek velük szemben, csak... nehéz.

- Bántani nem tudnak, bántani csak azok tudnak, akiket szeretek, mások dolgai leperegnek rólam.

- Akkor sem akarom, hogy téged szapuljanak, vagy ilyesmi. Ezt elkerülném, ha lehet. Meg... mindenből azt hozzák ki, hogy nem vagy elég jó, mert az csak egy nő lehetne.

- Az ilyenekkel velem nagyon rá lehet faragni - mondja elvigyorodva.

- Miért?

- Nézzük csak. Melyik nő ismeri jobban egy férfi igényeit? - kezdi. - Szerintem semelyik sem, de akivel kiegyezem, hogy már valamit sejt, az a kurva. Most komolyan összeadnának egy kurvával? És mi van, ha összeszedsz tőle valami betegséget és pár év múlva meghalsz? Ugye, hogy jobb vagyok, mint egy kurva? Papírom van róla, hogy semmi bajom sincs, testi és lelki szükségleteid ugyanúgy megértem, nem nyavalygok rajtuk, társnak az azonos nem miatt jobb vagyok. Ezzel nyitnék ilyen esetén - árulja el vidáman. - Mire végigérnénk a betervezett kis köreiken, már vagy rohadtul utálnának, vagy megbillennének saját elképzeléseikben - neveti.

- Igazán meggyőző tudsz lenni - nevetem el magam és hevesen csókolom meg. - Büszke lennék rád.

- Valld be, hogy szívózni akarsz a szüleiddel! - ugrat.

- Én nem merek igazán fellépni ellenük - vallom be. - De nem szívózni akarok velük igazán, csak megmutatni, hogy nekem ez a jó, így vagyok boldog.

- Vagy úgy. Tippelek. Igazából nem álltál ki nagyon magadért és most meg kívánod mutatni, hogy tévesen ítélték meg a dolgot.

- Valahogy úgy. Ez baj?

- Nem, csak ne legyenek ábrándjaid. Én letojom, hogy mocskosnak, undorítónak, aberráltnak titulálnak, mert imádom az análszexet és ezt férfivel kívánom művelni, nevezhetnek betegesnek is, nem érdekel, nem hat meg. De azzal legyél tisztában, hogy aki így vélekedik, azt nem fogod tudni megváltoztatni - jelenti ki komolyan. - Tök mindegy, hogy a legnagyobb happyt látja, az összhangot vagy a levegőpattogzást a vágytól, az olyan embernek, aki számára visszataszító vagy, mert a saját nemed gerjeszt be, a szerelmed és a vágyaid is azok maradnak, azzal meg magadon adsz támadási felületet, ha megmutatod. Mondom, rajtam a szüleid nem találnak fogást, hidegen hagy, mit gondolnak, de ennek akkor van értelme, ha utána neked sem fog fájni, ha befürdesz.

- Nem tudom... őszintén nem, csak... ha a te anyukád képes ezt elfogadni, akkor az én szüleim miért nem?

- Lehet, más lenne a helyzet, ha apám élne, de mivel anyámnak csak én vagyok, nem volt kérdéses. Val'szeg anno azt gondolta, kinövöm, mostanra meg már megszokta.

- Az lehetséges, de kicsit rossz érzés, hogy ugyan elviselnek és segítenek, ha kell, de sosem fogadnak el igazán.

- Van, amit nem megy. Biztos van olyan, amibe te sem tudsz beletörődni.

- Van, de a gyerekemet elfogadnám, akármi is történik.

- Honnan tudod? - kérdezi egyszerűen.

- Mert az én vérem és szeretnem kell.

- És ha nem tudod szeretni?

- Olyan nem lehet, ahhoz valami nagyon durvát kellene tennie. Talán az egyetlen, amit nem tudnék elviselni, ha ölne.

- Miért, és ha drogos lenne? - veti fel.

- Akkor megpróbálnék neki segíteni, kihúzni belőle, megmutatni, hogy anélkül is lehet élni. De ha egy másik ember életét venné el, az sok.

- Egy drogost nem tudsz lebeszélni, hiszen a drog függőséget okoz, pszichés és fizikai függőséget egyaránt, ha nem jut szerhez, kiborul és fájdalmai vannak, szenved, mint akit kínoznak, ha meg cuccolja magát, épül le. Pont ezért hoztam fel, mert a kell rohadt nagy úr, én is tudom, abban a nagyon húzós időszakomban, mikor gyógyszerrel kezeltek, nem bírtam leállni, pedig akartam - magyarázza komolyan. - Megölni valakit nem is nagy dolog, bár mihez képest.

- Szerintem senkinek nincs joga más ember életét elrabolni ezzel. Bár ez valószínűleg abból ered, hogy volt már olyan esetem és tudom, hogy lelkileg mennyire megterhelő mindenkinek. A függőség meg... te is jobban lettél, ahogy alakultak a dolgok. Van elvonó, lehet célt és lehetőséget adni valaki kezébe megint és ezen lennék.

- A függőségek nem múlnak el - jelenti ki csendesen. - Lehet, hogy épp nem csinálod, de elcsábulhatsz és elég egy rosszabb időszak, vagy egy erősebb vágy azután, amitől függsz és kezdhetsz mindent elölről. Ez szerintem megterhelőbb, mint a halál, mint megölni valakit. Asszed, a gyilkos nem vezekel? Nem csak a börtönről van szó, hanem minden embernek van egy kis lelkiismerete.

- Tudom... csak... Csak szerintem az, ami vagyok, az nem akkora probléma.

- Neked nem, anyádék viszont ugyanúgy nem tudják elfogadni, ahogy te egy gyilkost.

- Mindegy - hagyom annyiban és elnyúlok teljesen.

- Menekülsz - világít rá játékosan és teljesen rám mászik. - Sem drogos, sem gyilkos nem vagyok, anyádékkal meg ráérünk később foglalkozni. Ha akarod, bemutatkozom nekik, csak csodát ne várj, ne legyenek ábrándjaid, a többi annyira nem fontos.

- Menekülök - ismerem el. - Akkor erre még később visszatérünk, jó?

- Jó. Hogy van a hátsód? - kérdezi meg elvigyorodva.

- Egész tűrhetően - kuncogom. - Érzem, de nem vészes. Miért?

- Kíváncsi voltam csak. - De azért csak megsimogat, amennyire tud.

- Biztos? - kérdezem incselkedve.

- Tuti. - Hogy biztos lehessek benne, a kezeimet a fenekére pakolja, mire felkuncogok és jó alaposan meggyúrom partjait.

- Azt hiszem, imádom a segged - ismerem be nevetve.

- Ennek igazán örülök.

- Helyes - megemelkedik felettem, majd szájon csókol, de már bukik is a nyakamra és csókolgatva azt simogatja a testemet. - Imádlak - morgom egy elfojtott sóhajtás leplezésére.

- Csak nem kitaláltam, mire vágysz? - kérdezi huncut mosollyal felpillantva.

- Elképzelhető, hogy igen - vigyorodom el és erőteljesebben markolom végig a testét. Kínálja is nekem, ugyanakkor simogat és izgatóan cirógat hozzá. - Akarlak - közlöm tárgyilagosan.

- Csalódott lennék ellenkező esetben - válaszol rá incselkedő mozgással, aminek a végén úgy mozdul a csípőmön, hogy azzal tovább izgasson. Felszuszogok és végigmancsolom a hátát, meg tovább próbálok dörgölőzni hozzá, mert ez igazán vágykeltő és nem tudom, meddig bírom most, hogy húz. Simulunk, dörgöljük össze a testrészeinket, majd félredöntöm a fejem és hagyom, hogy a nyakamat meg a vállamat csókolja. Simogatom a bőrét, aztán jelzésképpen piciket alálökök, hátha haladunk tovább. Válaszul kézbe veszi a farkam és röviden játszik el vele, aztán leszáll rólam és a síkosítót nyomja a kezembe. Szándékosan hátat fordít nekem, majd egyik lábát átveti felettem és úgy keresi az óvszert a dobozban, hogy behajol előttem. Az ágyon térdel és kifejezetten nekem tolja ki a fenekét, aminek nem tudok ellenállni, azonnal végigsimogatok rajta, majd lassan belé tolom az ujjaimat megint. Felszusszan és az ágyra engedi magát, én pedig lassan, kiélvezve a látványt és a srácot ujjazom meg, míg a másik kezemmel a fenekét simogatom, kitérek a combjára is, majd a lábai között előre nyúlva eljátszom a heréivel meg a farkával. A hangjából és a sóhajaiból ítélve eléggé élvezi, a bőre is libabőrös lesz, így folytatom tovább az izgatását, miközben a csípőjére fogok rá. Egyre intenzívebben akarom és kívánom őt, így ha talán egy kicsit szemét dolog, de kihúzom belőle az ujjaimat, és határozottan arra irányítom, hogy végre benne lehessek. Hátranyújtja az óvszert nekem, ami pillanatok alatt a farkamon van, majd készségesen ül rá és kéjesen kezd el meglovagolni. Nyögök alatta, kezem az oldalát és a csípőjét markolja, aztán ráfogok és irányítani kezdem.


Lehunyt szemmel élvezem most a srácot, sokkal intenzívebben, mint eddig bármikor. Alá lökök és egyre többet kívánok tőle, még kapni belőle és falni vele az élvezeteket. Nem ellenkezik, még erősebben is tolja magát a lökéseimbe, liheg és reszket. Átvillan rajtam valami, így határozott mozdulattal állítom meg a srácot és arra kérem, hogy szálljon ki az ölemből, majd térdeljen elém. Nem tudok beszélni, csak jelezni neki, mivel lihegek és érzem, hogy be vagyok rekedve, csak éppen nem érdekel. Azt hiszem, nem érti, mi van, én sem tudom, hogy miért akarom most ezt, de mögé helyezkedem és egy határozott lökéssel merülök vissza belé, hogy így tegyem a magamévá hasonló tempóban, mint az előbb. Kicsit felnyög, de hagy tovább mozogni, ugyanolyan laza marad, így birtokba veszem és határozottan, mélyen, viszonylag gyors tempóban és erőteljesen mozgom benne. Zihál és halkan nyögdécsel, amit én megtoldok a saját nyögéseimmel, miközben markolom, tapogatom és simogatom a testét. Remegek és forr a vérem, ahogy egyre feljebb hág bennem a kéj, de figyelek Yajirora is és nem hagyom, hogy ő ne élvezze, amit művelünk, úgy mozdulok, hogy az neki is intenzív és lehetőleg kellemes legyen. A felsőteste az ágyra hanyatlik és amíg tudja, tolja magát a lökéseimre, de aztán vonaglásba megy át a mozgása. Megtartom a csípőjét és élvezettel folytatom a műveletet. Élvezésig akarom kefélni, ebből nem engedek és jól haladok felé, remélem. Különlegesen jól érzem magam, hogy beengedett ide és megint az enyém. Csak az enyém. Ennek megfelelően igyekszem vigyázni rá, ugyanakkor megadni az élményt mindkettőnknek. A teste reszket és egyre hangosabbá válik, majd apró megfeszülések törnek rá, végül nem bírja tovább és szinte összerándulva, majd picit rángva, nyögve élvez el. Ebben a pillanatban tolom magam olyan mélyre, amennyire csak tudom és felkiáltva jár át engem is a gyönyör. Rábukom a hátára, a homlokom ott támasztom meg és zihálva, levegőért kapkodva várom, hogy le tudjak nyugodni, ne remegjen a testem tovább.


Yajiro nincs igazán magánál, csak hever alattam és hangosan liheg, meg remeg a teste. Elmosolyodom és amint mozdulni tudok, kihúzódom belőle, majd alá nyúlva addig mozgatom, míg meg nem tudom tartani, majd elfekszem és magamra húzom a srácot, hogy át tudjam ölelni. Erőtlenül hanyatlik le és kicsit megkapaszkodik bennem, azonban megkordul a gyomra, mire elnevetem magam és cirógatni kezdem a testét. Ettől is csak hever rajtam, tök mozdulatlanul élvezi ki a helyzetet, amit hagyok neki, de cirógatom tovább a bőrét és próbálok valami agyat pumpálni a saját fejembe is. Imádom ezt a srácot és mindennél jobban vágyom rá, megbolondított és magába habarított teljesen, ilyenkor érzem ezt igazán és teljesen. Kicsit talán be is alszik, majd hirtelen kapja fel a fejét. Elmosolyodom és megcirógatom az arcát.

- Mi a baj?

- Csak felriadtam - válaszol szuszogva. - Kéne menni anyához.

- Valóban, mielőtt még tényleg kerestetni kezd minket.

- Pedig neked nem lenne jó, ha a rendőrségen lenne aktád - ugrat. Óvatosan mozogva, körülményesen száll le rólam és igyekszik lekeveredni az ágyról, amiben segíteni próbálom.

- Hát nagyon nem kéne. Azt hiszem, az előmenetelemnek nem tenne jót.

- Na ja - ért egyet kurtán, s mikor talpra áll, nyom egy csókot a vállamra. - Húsz perc szünet - jelenti be, ezzel azt kérve, hogy hagyjam egyedül. Biccentek és lemegyek a boltba, hogy előkerítsem a ruháimat, meg valami öltözködésfélét rendezzek. Gondolom, nem meztelenül akarunk átvágni a két utca távolságon. Mikor befejeztem az öltözködést, meg rendbe szedtem magam, felülök az asztalra és ott várom meg a srácot. Majd’ fél óra telik el és kicsit esetlen járással, de végül lelépdel a lépcsőn. Felmosolygok rá és elé lépkedek, hogy magamhoz tudjam ölelni. Halvány félmosollyal hagyja magát, én meg óvatosan csókot nyomok az arcára.

- Minden rendben? Mehetünk?

- Igen. - Nem sietünk, normál tempóban haladunk az utcán, bár Yajiro is koncentrál, hogy ne látszódjon rajta semmi sem.

- Anyukád ki fog nyírni engem.

- Miért? - kuncogja.

- Mert tönkreteszem az egyetlen kicsi fiát - simogatom meg a hátát.

- Tönkreteszel? - kérdezi meglepetten.

- Alig tudsz járni.

- Hát mert ilyenkor legjobb aludni egyet, vagy heverészni, nem sétálgatni - neveti.

- Ebben egyetértek, én is ilyenkor alszom a legjobbat - kuncogom el magam. - Így el tudsz jönni bulizni?

- Mindenképpen elmegyek, legrosszabb esetben egész végig üldögélni fogok, esetleg a lassú számokat bevállalom veled. - Elmosolyodom, és magamhoz karolom.

- Szuperül hangzik - állapítom meg, aztán megcsörren a telefon. - Szia! - köszönök bele, miután láttam, hogy Raktari neve villog a kijelzőn.

- Szia. Yoshi nem jött rendbe, ezért mi nem megyünk ma, de nektek jó szórakozást. Mi újság?

- Sajnálom, de akkor majd legközelebb. Minden rendben, épp Yajiroval vagyok - újságolom. - Dolgozgatunk, elvagyunk, meg akkor ma bulizunk, de ennyi.

- Ki az? - kíváncsiskodik a srác.

- Raktari - vigyorodom el. - Beszélsz vele?

- Hangosítsd ki - kéri. Megteszem és magunk elé tartom a mobilt.

- Na most, hogy ilyen sokan összejöttünk, azért jól vagytok? - kérdezek rá a srácnál.

- Ez azt jelenti, hogy nem jöttök? - kérdezi kissé csalódottan Yajiro.

- Azt, sajnos. Úgy egyébként jól vagyunk, csak Yoshi úgy érzi, ezt most jobb lenne kihagyni.

- Nélküle már nem is jössz?

- Úgy semmiképp, hogy őt itt hagyom így.

- Jól van, értem és rendes tőled, hogy bevállalod az ápolását. A munkahelyeden ez nem para?

- Nem, mindig ápoltuk egymást szobán belül, meg így van, aki kijavítsa a jelentéseimet - válaszol a végét elnevetve.

- Összekötni a kellemest a hasznossal nem is annyira rossz - nevetek fel. - És egy nyugisabb találkozó valamikor?

- Úgy érted, egy összejövetel a lakásomon? - kérdez vissza vidáman, Yajiro meg bólogat.

- Naná, már ha lenne rá lehetőség és idő valamikor. De jöhettek hozzám is kivételesen.

- Kivételesen?

- Nem félted a rendet? - ugrat Yajiro.

- Nálam még sosem voltatok és nem féltem a rendet.

- Lehet róla szó, nem ragaszkodom hozzá, hogy mindenképp nálam legyünk - mondja Raktari.

- És mikorra időzítsünk?

- A közeljövőre.

- Mikor értek rá?

- A műszakom általában változó és nem gond, ha egy vagy két alkalmat kihagyok, vagy cserélek, hétvégente is megvariálom a dolgokat, ha kell, szóval én gyakorlatilag bármikor ráérek és Yoshimi is.

- Akkor megkérdezzük a többieket, hogy mit szólnának mondjuk péntek estéhez. Az akkor jó lenne?

- Nekem valószínűleg és szerintem Yoshi is rendbe jön addigra.

- Akkor szuper, megdumáljuk a srácokkal is - nézek fel Yajirora azért.

- Ja - válaszol pár bólintással.

- Akkor megbeszéltük?

- Részemről meg.

- Rendben, azért addig még jelentkezem majd.

- Ez természetes. Ti jól vagytok?

- Szuperül, legalábbis én.

- Én is, anyám viszont zakózott egyet.

- Szegény. Hogy van?

- Nem súlyos, de persze nem bír megülni a seggén.

- Most ketten mentek oda hozzá?

- Aha, ebédre vagyunk hivatalosak, bár tegnap már ott aludtunk.

- És milyen volt? - kérdezi kuncogva a testőr.

- Szerintem jól sikerült éjszaka volt - válaszolok huncut mosollyal. - Bár azt hiszem, Yajiro anyukája komoly ízelítőt kapott belőlünk. - Raktari erre zavartan kuncog rajtunk.

- Engem már ismer egy jó ideje, szóval max belőled - vág vissza a srác.

- Akkor belőlem, a lényegen nem változtat - nevetek fel. - De egyébként nagyjából tapadunk egymáshoz egyelőre.

- Nos... nem igazán erre voltam kíváncsi - árulja el, de a vidámságából semmit sem veszít. - De örülök, hogy jól megvagytok - teszi hozzá újra elkuncogva magát.

- Akkor mire? - érdeklődöm meg mosolyogva.

- Inkább, hogy Yajiro anyukája és te hogy jöttetek ki egymással.

- Szerintem jól. Elég sokat beszélgettünk, meg nekem nagyon szimpatikus és jó vele lenni, kellemes társaság.

- Komázza Ichirot. Tetszik is neki, meg ugye egy jó ideje járkál be hozzám ebédelni és anya már alig várta, hogy legyen valami - meséli, Raktari meg felnevet. - Elégedett.

- Ennek igazán örülök, főleg, ha ti is jól megvagytok.

- Szerintem azzal sincsen probléma - nyomok egy puszit Yajiro arcára. - Eddig minden jól ment.

- Ez remek. Jól van, srácok, jó bulizást, üdvözöljük a többieket, anyukádnak meg mihamarabbi jobbulást - búcsúzik.

- Köszi.

- Vigyázzatok magatokra és egymásra. Szia! - köszönök el, aztán kinyomom a telefont. - Egyébként visszatérve, miért lepődtél meg azon, hogy Raktaritól kértem támogatást?

- Nem tudom, de tényleg meglepő volt - mondja már a lépcsőn ügyeskedve. - Nem gondoltam, hogy Raktari kerítősködik.

- Csak annyit mondott, hogy próbáljam meg, nincs mit veszítenem - támogatom meg óvatosan a srácot, mire átkarolja a derekam, így nekem is könnyebb segíteni.

- Ja, igaza volt, bár nem tudom, miért kellett támogatás, de komolyan.

- Mert Chiakival jártál össze, nem tudtam, mit érzel iránta és ott volt még az, hogy egy hónapja jártam be hozzád, te meg nem igazán mutattál érdeklődést úgy.

- A barátok tabuk, nem kell a balhé. Chiakival azért alakult máshogy, mert fülön fogott, elrángatott a lakására, aztán egymásnak estünk és mivel jó volt, maradtunk úgy. Szerintem nyilvánvaló volt, hogy nem is vettem észre, hogy nem pusztán baráti szeretetből járkálsz be hozzám és az még inkább, hogy Chiaki iránt se éreztem többet, mint más iránt - magyarázza könnyedén.

- Értem, csak ez meg nekem nem tűnt fel - kuncogom el magam. - Én sem akartam balhét csapaton belül, a legkésőbb kerültem be, meg ilyenek, szóval másképpen alakulhatott volna, ha gáz van.

- Nem csináltam volna ügyet belőle semmiképp sem, Chiaki se az a balhés típus. Daykival nem kell szórakozni, a többiekkel könnyebb, bár Raktari ugye néhány dolgot nagyon komolyan tud venni.

- Nem tudom... ilyenkor előjön a nyúl énem és csak távolról figyelek, miközben próbálom kihámozni, hogy van-e értelme bárminek is. Szóval próbálkoztam... volna - vallok a srácnak. - Mondjuk egy év múlva, ha addig semmi sem változik. - Ezen Yajiro csak nevet, aztán benyit az anyja lakására.

- Megjöttünk! - szólal meg hangosabban.

- Sziasztok! - A nő a konyhából kerül elő, ahonnan fenséges illatok terjengenek. - Látom, komolyan vettétek, hogy egynél előbb haza sem jöhettek - mondja kuncogva.

- Csak némileg feltartottuk egymást - ismerem el mosolyogva. - Nagyon finom illata van, bármi is lesz.

- Csontleves és egy saját recept alapján készült második fogás - árulja el, miközben vidáman figyel kettőnket, főleg fia esetlen, ügyeskedő mozdulatait. - Mielőtt leülnénk ebédelni, kiteregetnél? - kérdezi meg tőle.

- Persze. Kezed és lábad?

- Jól vagyok, ne aggódj. - Yajiro nem lett meggyőzve, látom rajta, hogy továbbra is aggódik, amin egy cseppet sem csodálkozok.

- Tudok valamit segíteni? - ajánlom fel, mivel olyan furcsán érzem magam.

- A teregetésben Yajironak - válaszol így a nő. A srác elindul a fürdőbe, de útközben anyukája elkapja és egy huncut mosollyal, finoman megpaskolja a fenekét, mire a srác egy morgással válaszol. Megcsóválom a fejem, de csak mosolygok rajtuk, pláne, hogy a fürdőben már Jiro is vigyorog egyet. Nekem még mindig furcsa látni, hogy ennyire összetartanak, hogy ennyire együtt vannak és szeretik egymást. Kellemes érzés tudni, hogy a srácomat teljesen elfogadják, van helye és segítsége, ahogy ő is nagyon vigyáz az anyukájára. Ezt nem nehéz elfogadni, teljes mértékben együtt tudok élni ezzel.

- Rémes - mondja csendesen, miközben kosárba szedi a gépből a ruhákat.

- Csak figyelmes - vigyorodom el. - Látszik, hogy mennyire ismer.

- Ennyi volt a válasza arra, hogy állításod szerint tönkreteszel. Tetszett neki - neveti.

- De nem félt téged ilyen téren? - kérdezek rá, miközben azon agyalok, hogy ki kéne venni a kezéből a munkát, bár férfiasan tűr, ráadásul a szárítót is elkezdi felpakolni.

- Áh, ez semmi. Voltak durva eseteim, de valahogy azokon is túlvagyok, meg anya azért tájékozott dolgokban, elmeséltem neki ezt-azt.

- És hogyhogy nem zavarja, ha itthon vagy együtt valakivel? - kérdezek rá óvatosan.

- Miért zavarná? - kérdezi csodálkozva. - Neki nem igazán volt ideje pasizni egy gyerek, a bolt és az élet egyéb dolgai mellett, de ettől még nem kell nekem is leszorítkoznom semmire. Ha minden éjjel minket kéne hallgatnia, lehet, hogy két hét múlva szólna, hogy kicsit halkabbak is lehetnénk, de szerintem kitalálna valamit, hogy ne kelljen szólnia és ő is nyugodtan tudjon aludni.

- Csak neked is van lakásod, meg nekem is, így furcsa, hogy egyáltalán nem zavartatja magát ettől. Bár ehhez val'szeg én nem vagyok szokva, igaz? - Meglepődöm, mert a kupacból az én cuccaim is előkerülnek, amitől olyan meleg borzongás fut végig rajtam. Ez annyira furcsa érzés a számomra.

- Tisztában van vele, hogy ha még nem is szexeltük be a lakásainkat, dolgozunk az ügyön, ahogy azzal is, hogy a férfiak alapból kanosak állandóan, én meg duplán.

- Hihetetlen anyukád van - közlöm egyszerűen.

- Szerintem csak normális és imádja a fiatalokat, meg persze engem - neveti el a végét. - Jót állsz? - kérdezi ugratva.

- Mentális támogatást nyújtok - vigyorodom el, de azért elkezdem a ruhákat felpakolni a szárítóra. - Hogyhogy nekem is mosott? - kérdezem meg kicsit félénken.

- Ez tök természetes - tájékoztat.

- Értem. Azért jólesik - ismerem el a srácnak.

- A vendéggel is jól szoktunk bánni, de a kapcsolataim kicsit többnek számítanak a vendégnél. - Nem igazán tudok erre mit mondani, inkább a következő ruhadarab előtt magamhoz vonom a srácot, hogy egy apró csókot lopjak tőle, mielőtt folytatjuk a munkát.

- Végül akkor kik jönnek este? - érdeklődöm meg némi szünet után.

- Chiaki tuti, Daykit nem tudom, Tao val'szeg, Jeremy lehet

- Elég bensőséges lesz - kuncogom el magam. - Mit veszel fel?

- Szerintem atlétát, bő farmert, cipő marad, meg zselével megpróbálom formába rendezni a hajam. Te mit tervezel?

- A szokásos farmer, ing, sportcipő alakítást.

- Akkor megint a segged fogják bámulni - állapítja meg röhögve.

- Hogy mi? - kérdezek vissza. - Mindenki a fenekemet szereti?

- Az ing túl sokat takar, ezért a hátsód bámulják - közli egyszerűen. - Nem mintha nagyon kéne sajnálni, hogy azt bámulhatják - teszi hozzá egy apró rácsapással kísérve.

- Hééé! - kuncogom el magam. - Jelenleg az is a tiéd, szóval maximum neked szabad - heccelem.

- Nézni akárkinek lehet, nem vagyok féltékeny, irigykedjenek csak, hogy fogni csak én foghatom - jelenti ki vidáman, s bele is markol a fenekembe.

- Teeee - nyúlok ki és fogom magamhoz azzal a lendülettel. Ártatlan pillantás és egy ezzel teljesen ellentétes széles vigyor a válasz, és most már két kézzel markolássza a hátsóm. - Ennek nem lesz jó vége - közlöm kuncogva.

- Szerintem csak jó vége lehetne - válaszol, de kibontakozik a karjaimból, hogy folytassa a teregetést.

- Ez attól függ, honnan nézzük - mosolygok rá, de segítek neki, hogy gyorsabban készen legyünk. - Azt hiszem, egyre biztosabban érzem magam itt.

- Ezt hogy érted? - kérdezi kicsit értetlenül.

- Már nincs bennem a menekülésérzés, hogy el fognak fogyasztani a következő étkezés alakalmával - fejtem ki jobban.

- Ja - kuncogja. - Jó élményeid lehetnek korábbról, ha ilyen parás vagy - jegyzi meg játékosan, aztán elneveti magát egy rossz mozdulatot követően és a derekára fog.

- Jól vagy? - ugrom azonnal, hogy megtámasszam.

- Add a kezed! - kéri a kezeim után nyúlva, de hátat fordítva nekem. Megteszem és várom, hogy mit akar csinálni, rábízom a mozdulatokat, mert nem akarom, hogy baja essen. A derekára vezeti őket. - Kicsit masszírozz meg - kéri hátrapillantva rám, s előre dől, de megtámaszkodik. Óvatos mozdulatokkal, de határozottan teszem meg, amit kér.

- Ez gyakran fordul elő? Mitől van?

- A szextől és attól függ, van-e állandó partnerem, vagy nem - válaszol vidáman.

- Jobban kell vigyáznom rád - állapítom meg a fejem csóválva.

- Áh! Elég, ha ápolgatsz - közli játékosan.

- Ezt is megbeszélhetjük - egyezem bele. - De ha lehet, bajod azért ne essen.

- Azt én sem akarom - mondja őszintén. - Nem buli fájdalmaktól kínlódva nyomni az ágyat vagy két hétig, meg a többi.

- Hogyan kerülhetjük el a derékfájásod?

- Ez nem vészes - válaszol felemelkedve és hozzám simul, mire magamhoz fogom -, egy adott póz is kiválthatja, szóval tényleg semmiség. Akkor kell visszavenni, ha a seggem fáj, mert a túlzásba vitt szexuális élet okozhat egészségügyi problémákat.

- Akkor erre ügyelni fogunk - mondom meg komolyan. - Semmi esetre sem akarom, hogy bármi bajod essen.

- Azt én se. Na folytassuk, mert már rohadtul kajás vagyok - javasolja.

- Te pihensz, én teregetek - közlöm és már folytatom is tovább. - Kíméled a derekad. - A srác röhögve ül le a vécére és csak néz, miközben végzem a munkát. - Onnan jó a kilátás? - kérdezek rá, mikor rávigyorogok.

- Ümm, ja, egész jó, kellemesen feszül a nadrág a fenekeden, a mozgás valamennyire segít elképzelni az ing alatt húzódó izmaidat, amihez nagy segítséget nyújtanak az emlékek, egyébként meg mókás, hogy anyámnál teregetsz - válaszol csevegő hangon, szavaiban tele incselkedéssel.

- Miért lenne mókás? - kérdezem, de gondolkodás nélkül megriszálom a fenekem, hogy csak azért se legyen egyszerű az esete.

- Mert nézem. Az nem ritka, hogy a kapcsolatom be van fogva a házimunka végzésébe, de hogy én csak nézzem, míg dolgozik, az nem gyakori - neveti. - Jó éjszakánk lesz... bár nem biztos, hogy addig bírok magammal, ha izgatsz - figyelmeztet játékosan.

- A Ritsukuban van egy csomó lehetőségünk, vagy ha úgy érzed... - nevetem el magam -, akkor talán tarthatunk előjátékot is nálam.

- Ezt most úgy képzeltem el, hogy felhúzzuk egymást, de a kielégüléssel várunk. Elég gyorsan meggárgyulnánk - neveti.

- Szerintem nem bírnánk ki - közölöm komolyan. - Ha felhúzzuk egymást, akkor úgysem tudunk leállni.

- Tuti - ért egyet még mindig röhögve.

- Szóval akkor frissítő kufirc? - kérdezek be vigyorogva.

- Előbb kaja - dönt így. - Közben esetleg játszhatsz a farkammal - teszi hozzá gáláns engedélyét.

- Közben? - kérdezek rá hatalmas szemekkel.

- Evés közben, aha - válaszol teljesen természetesen.

- És anyukád? - kérdezek rá veszettül meglepetten.

- Ha elunja, ránk szól - felel vállat vonva.

- Hányszor... csináltál ilyet?

- Kísérleteim voltak, anyu mindig ránk szólt - neveti.

- Akkor szerintem ezt hanyagolni kéne - állapítom meg, mire megvonja a vállát. - Csak nem szeretnéd, ha anyukád kiporolna... engem? - érdeklődöm meg, mire nem csak Yajiro nevet jót, hanem Kasari is, aki valószínűleg bekukkantott ránk. Rákvörös lesz a képem és elkuncogom magam zavaromban.

- Te miért csak ücsörögsz? - kérdez rá fiára.

- Ő kérte - mutogat gyerekesen rám, mire megcsóválom a fejem.

- Most már gyertek enni. A tűzhelyről át kellene emelni a fazekat - ismeri be.

- Jól van, anya, pár perc és eszünk - ígéri Yajiro és felkel a helyéről, majd elindul kifele.

- Te nem emelgetsz - szólok utána és kiterítem az utolsó darabokat is, mielőtt elindulnék utánuk. A konyhába érve figyelem a terítéket, aminek a közepéről már csak a fazék hiányzik. Yajiro engedelmesen hagyja, hogy átpakoljam, majd leül, mire kuncogást kap az anyukájától, hiszen elég óvatoskodva teszi ezt meg. Én is helyet foglalok, aztán várok, mivel nem tudom, itt mik a szokások. Yajiro felállva szed, bár azt hiszem, ezt Kasari tenné meg, csak a srác leinti a pillantásával. Először én kapok egy adagot, aztán az anyukája és végül magát szolgálja ki, majd leül és jó étvágyat kívánnak, amit viszonzok, majd nekikezdünk enni. Nagyon finom és jólesik az étel, nem is tudom, mikor volt már olyan, hogy nem éttermi kajával tömtem a fejem, így most nagyon kellemes. - Ez nagyon finom - állapítom meg Kasarira mosolyogva.

- Örülök, hogy ízlik. Egyél csak, amennyi beléd fér, el kell fogynia - válaszol a nő pajkosan.

- Aztán este meg sem tudunk majd mozdulni - nevetem el magam, de azért rendíthetetlenül kanalazom befelé az ételt.

- Yajiro amúgy se - neveti ki őt az anyja, a srác meg csak vigyorog rajta.

- Ugyan... majd kap némi segítséget - mosolygok a srácra angyalian, mire Kasari meglepődik, de inkább nem kérdez rá, Yajiro meg jót röhög rajta. Inkább hallgatok és folytatom a kajálást.

- Azért csak ésszel - kér mindkettőnket valamivel később a nő.

- Ígérem, hogy vigyázok rá - mondom meg komolyan és őszintén Kasarinak. Egy apró mosolyt kapok tőle cserébe, és amint végzünk az első fogással, Yajiro már pakolja is át a következőt. Rizsgombócok kerülnek az asztalra, meg szószos párolt zöldségek és apró, kisütött húsfalatkák. Remekül néz ki, de megint megvárom, hogy hogyan szokás itt. Ilyenkor vendégnek érzem magam, de este hagytam, hogy a srác az anyja füle hallatára feküdjön le velem.... Kicsit érdekesen viselkedem. Persze a másik két személy teljesen természetesen viselkedik, Yajiro megint nekem szed először, mindig megkérdezve, hogy mennyit kérek, szedjen-e még és mindezt ízlésesen rendezi el a tányéron, majd továbbhalad az anyukájára és végül magának is pakol az ételből. Nekilátok, hiszen nagyon finomnak tűnik már illat alapján is, de az íze nyer meg teljesen. Isteni, így kicsit gyorsabban, bár még nem kapkodva fogyasztom. Yajiro is hasonlóan lelkes örömmel lapátolja az ételt, Kasari pedig büszkén figyel minket. - Ez hihetetlenül finom - állapítom meg. - Nagyon jól főzöl.

- Örülök, hogy ízlik - mondja szerényen. - Nem bonyolult pedig.

- Nagyon apró dolgokat én is meg tudok csinálni, de idáig azért még hosszú lenne az út - vallom be. - De nagyon ízlik.

- Legalább az egyikőtök tudjon főzni - neveti jóízűen a nő, amin Yajiro csak mosolyog egyet.

- Majd megtanulunk együtt - kacsintok a srácra.

- Oké - egyezik bele, mire biccentek és tömöm tovább a fejem. Nem is nagyon állok le, míg be nem termelem az egészet.

- Köszönöm szépen, nagyon finom volt - mosolyodom el, majd hátradőlök és élvezem a teltségérzetet. Yajiroék csendben fejezik be az evést, a srác rögtön pakolni kezd, míg az anyukája összeszedi a tányérokat. Igyekszem segíteni, amennyire tudok, már megint az a furcsa érzésem van, megfogalmazni is nehéz, de az alapja, hogy ennyire egyszerűen megy ez náluk, és most annyira érdekes, mégis jóleső ez a szituáció.

- Kérsz kávét vagy teát, esetleg mást? - kérdezi Kasari.

- Egy teát elfogadnék - ismerem be mosolyogva.

- Milyet szeretnél, gyógynövényeset, fehéret, zöldet, feketét vagy gyümölcsöset?

- Ha lehet, feketét.

- Ne szerénykedj! - szól rám huncut mosollyal a nő. - Te?

- Jó lesz nekem is a fekete tea. Megcsinálom, ülj le inkább - kéri anyját, aztán tényleg nekiáll elkészíteni a teát.

- Mikor találkozunk ma a többiekkel? - kérdezek rá Yajirotól.

- Attól függ, mikorra érünk a Ritsukuba. Sietünk? Mert akkor megyünk hatra vagy hétre. Ha nem, elég nyolc-kilenc felé beesnünk.

- Én nem sietek sehova. De előtte mindenképpen haza kell ugranom.

- Az alatt én is hazaugrom - jelenti ki a srác.

- Akkor érted megyek majd, így jó?

- Úgy volt, hogy iszunk - figyelmeztet Yajiro.

- Tényleg, akkor viszont mi lenne, ha előbb elmennénk hozzád, utána hozzám? Van egy csendes kis hely a környéken, ahova beülhetnénk.

- Jó, de mikor és hogy szedem rendbe magam? Borotválkoznom kéne, meg ilyesmi.

- Azt nálam is tudsz, ha hozol cuccot - közlöm egyszerűen. - Ugyanezeket fogom én is.

- Nem - utasítja vissza egyszerűen. - Szépen elmész haza, én is, aztán találkozunk valahol. Kell egy kis egészséges különlét - jelenti ki komolyan, Kasari pillantása meg ide-oda jár köztünk.

- Rendben van - egyezek bele egy mosollyal. - Így is tökéletes lesz. - Yajiro elkészíti a teákat és lepakolja őket az asztalra elénk. - Köszönöm.

- Szívesen. Kérsz hozzá valamit? - kérdezi meg, anyjának pedig tejszínt és cukrot tesz a csésze mellé.

- Cukrot - válaszolok egyszerűen. Kapok kanalat, a srác pedig szintén tejszínt és cukrot pakol bele, noha sokkal többet, mint az anyukája. Kasari csendben teázgat, míg Yajiro agyal valamin. Most nem kérdezek rá, csak figyelem és várom, hogy a gondolatmenet végére jusson. Amikor végez, egy szó nélkül áll neki a mosogatásnak, ami láthatóan meglepi Kasarit. Otthonosan rak rendet és gyakorlottan dolgozik, mégis van valami, ami nem stimmelhet, így kérdően nézek a nőre. Mosolyogva csóválja meg a fejét, de azt hiszem, örül és szórakoztatónak tartja Yajiro viselkedését.

- Milyen házias lettél hirtelen - ugratja fiát a nő.

- Eleget erőltetted a kezed, ha nem tetszik, ahogy csinálom, feküdj le a kanapéra - vág vissza a srác egy vigyorral fűszerezve.

- Akartam kérni, hogy majd állítsd fel.

- Ja! - neveti. - Oké, bocsi, hogy rendetlenséget hagytunk.

- Én raktalak ki titeket, különben sosem indultok el.

- Addig én összerakom - ajánlom fel.

- Rendben - egyezik bele Yajiro. - Ha nem bírsz vele, hagyd, megmutatom, hogy kell és egyben megcsinálom.

- Látom, sokat feltételezel rólam - kuncogom el magam, de kimegyek megszemlélni az alkalmi ágyunkat és rendbe is tenni a szobát.

- Akkora hülye vagy - neveti a srác. - Most nem mondod komolyan, hogy ezt a lelkedre vetted? Csak jófej akartam lenni.

- De, most irdatlanul megsértődtem - nevetem el magam.

- Kiengesztelhető vagy? - kérdezi játékosan.

- Ez attól függ - kuncogom. - Esetleg.

- Mitől?

- Hogy mivel próbálkozol.

- Mivel próbálkozzak? - kíváncsiskodik.

- Kezdetnek egy csók megteszi. - Még jó, hogy nem látom Kasari arcát, hiszen átüvöltjük a lakást, szóval... vicces azért.

- Most azonnal kéred, vagy ráér, ha befejeztem a mosogatást? - incselkedik.

- Ráér, csak akkor kamat is jön rá - válaszolok húzva az agyát.

- Hűha... Mégpedig? - kérdezi kuncogva, s már a nő is csatlakozik hozzá.

- Azt még addig kitalálom - válaszolok somolyogva az orrom alatt. Nem sokkal később megérkezik hozzám a srác, hátulról fog át és belecsókol a nyakamba. - Hm... - kuncogom el magam és jobban simulok hozzá.

- Egy csók megvan, azt nem mondtad, hova kéred - jelenti ki nagy büszkén.

- És a kamat? - kérdezem kuncogva.

- Még nem mondtad meg, mit akarsz kamatként - incselkedik.

- Mondjuk egy ilyet a számra is? - kérdezem vigyorogva.

- Fordulj ide. - Már teljesítem is a kérését, majd kapom is azt a csókot. Miután elválnak az ajkaink, máris elvigyorodom. - Mi tetszik?

- Te? - kérdezek vissza kissé kihívóan. Yajiro kuncogva szorít rá kicsit az ölelésre és játékosan megringat a karjaiban, majd újabb csókot nyom a nyakamba. Óvatosan megfordulok, hogy én is át tudjam karolni és picit hozzábújni, mire a vállamhoz hajtja a fejét és bújik az ölelésben, én pedig elmosolyodom és kap egy csókot a vállára. Ezt is szeretem, a bújós, kissé visszafogott Yajirot. Kedveskedve simogatom meg a hátát és fogom magamhoz szorosan. Bepillantok a konyhába és Kasarit látom mosolyogni, mire egy hasonlóan apró jelet neki is küldök, aztán újra lecsukom a szemem. Még egy kicsit így maradunk a sráccal, aztán kibontakozik az ölelésből és visszamegy a konyhába eltörölgetni és elpakolni. Én is befejezem a kanapé összepakolását és visszabattyogok, majd leülök az egyik székre és szeretetteljesen figyelem a srácot meg az anyukáját, akin tiszta örömöt látok. Ez igazán szép és... talán irigylem, hogy náluk ekkora a harmónia és a megértés. Yajiro aztán elhagyja a konyhát.

- Rég láttam bújni valakihez - mondja suttogva a nő.

- Imádom, mikor ilyen - ismerem be csendesen. - Annyira aranyos és szeretetreméltó.

- A korábbi fiúkhoz nem bújt, akkor simult hozzájuk, ha félre akarta őket vonni szexelni.

- Igazából... még nem tudom, ez mit jelent. Bár szeretném, ha megváltozna a magáról alkotott véleménye, ha elhinné, hogy értékes és úgy jó, ahogy van, nincs vele baj.

- Azt jelenti, hogy érzelmileg is szüksége van rád, nem csupán a testiség miatt - mondja meg komolyan. - Remélem, sikerrel jársz.

- Szeretnék. Azt hiszem, sikerült eltalálni néhány fájó pontot, megbolygatni pár részét a lelkének, kezdek dolgokat érteni és szeretnék segíteni neki - mondom meg őszintén Kasarinak. - Szeretem, tényleg.

- Látom és ő is tudja. Sok fájó pontja van, de nem hagyja mások számára érinteni, bolygatni.

- Remélem, velem kivételt tesz.

- Már megtette.

- Egyáltalán nem félted?

- Egy anya mindig félti a gyerekét, Yajirot van is miért félteni, de látom, hogy szereted és vigyázol rá, ahogy tudsz.

- Igyekszem, próbálom csak szeretni.

- Ezt hogy érted?

- Mert nem akarom, hogy azt érezze, hogy túlságosan vigyázni akarok rá, hogy nem bízom meg abban, hogy meg tudja védeni magát, vagy ilyesmi.

- Nem igazán veszi észre, hogy kitől vagy mitől kéne megvédenie magát, de igazad van.

- Nem mondom, hogy nem is védeném meg, de csak finoman, kicsit talán a háttérből, de ha kell, közbe fogok lépni. - Yajiro most jön vissza, így felmosolygok rá, és felé nyúlok, hogy kicsit magamhoz húzzam. A srác némileg szórakozott, mert meglepve konstatálja, hogy az ölembe került, de sebaj, már nem szabadul. - Minden rendben?

- Persze. Csak gondolkodom, mit vegyek fel estére, ilyenek.

- Akkor azért vagy ennyire elvarázsolva - nevetem el magam beszéd közben.

- Igen, gondolom végig, hogy mi mennyi időt vesz igénybe, mikor kell lelépnem készülni, hol kéne találkoznunk. Utóbbira van tipped?

- A bolt előtt? Ott szívesen és gond nélkül hagyom a kocsit, ha az van.

- Te meg kocsizol egy kört?

- Hát hazaugrani muszáj, ha nem leszek lemaradva, akkor szerintem sétálok.

- Lassan indulnod kell, hogy legyen időd rendesen előkészülni az estére.

- Tehát ki vagyok dobva - állapítom meg röhögve.

- Nem, dehogy! - neveti a srác túlharsogva az anyját. - Felőlem maradhatsz anyuval romantikázni.

- Nem mintha ez nem lenne hívogató, de tényleg kéne készülődnöm nekem is.

- Megtisztelő, ám én is azt mondom, hogy lesz még alkalmunk beszélgetni - kuncogja Kasari.

- Akkor ha kapok még egy csókot, indulhatunk. - Kapok, bár Yajiro marad az ölemben, mire felnevetek. - Mégis maradunk?

- Ha akarsz... - hagyja rám, de még mindig ül.

- Föld hívja Yajirot, Yajiro, jelentkezz. - Játékból morgolódva kel fel, mire utána lépek és átölelem. Halvány mosoly fut a szájára, így kap egy csókot is a nyakába.

- Mégis maradunk? - kérdezi utánozva a korábbi hangsúlyomat, ahogy feltettem ezt a kérdést.

- Rajtam nem múlik a dolog - kuncogom el magam és elindulok vele így kifelé, picit tolva csak.

- Anyunak azért adnék egy puszit, mielőtt elrabolsz - mondja, Kasari meg elneveti magát.

- Hm... engedélyezem - engedem el és hagyom, hogy visszamenjen az anyukájához. A nő megkapja a beígért puszit, aztán elköszön tőlünk. Yajiro a liftben kap el egy szeleburdi csókkal. Viszonzom és picit magamhoz fogom, majd elkuncogom magam. - Bolond.

- Na mer’? - kérdezi játékosan és kihívóan.

- Csak - felelek dacos kölyköt utánozva. Hozzám simul, amiből megérzem, hogy vágyik rám, hogy be van zsongva, de valami más is van ebben a mozdulatban. Mosolyogva fogom át és hajtom a fejem a vállára. - Minden rendben?

- Izgatott vagyok - árulja el.

- Azt érzem - kuncogom. - Kellemes este lesz szerintem.

- Szerintem is. - Lent csodálkozó pillantásokat kapunk, mikor kinyílik a földszinten a lift, de Yajiro nem törődik a többi lakóval, elenged és elhagyja velem a liftet. - Mikorra jössz vissza akkor a bolthoz?

- Mikorra jöjjek?

- Menjünk a Ritsukuba kilencre és akkor gyere... hatra. Az jó úgy?

- Tökéletes. Igyekezni fogok visszaérni pontosan, ha nem, akkor csörgök.

- Rendben - egyezik bele.

- Akkor megszerzem a kocsim és már itt sem vagyok - kuncogom el magam, de Yajiro keze után nyúlok. Nem tiltakozik, így együtt tesszük meg azt a pár utcát a boltig, aztán magammal vonom a kocsihoz is és teljesen átölelem. - Vigyázz magadra addig és légy rendes - heccelem picit.

- Szentimentális barom - morogja játékosan a fülembe, majd belecsókol a nyakamba. - Na menj, hogy minél előbb visszajöhess! - küld el. Rámosolygok, lopok még egy apró csókot tőle, mivel búcsúpuszi nélkül nincs utazás, csak ezután ülök autóba és hajtok el.


Otthon azzal kezdem, hogy áthúzom az ágyat, mert mégiscsak jön a srác este és így érzem jónak, aztán bevetem magam a fürdőbe. Míg fürdök és borotválkozom, Yajiron agyalok. Tényleg imádnivaló a srác és az sem zavar igazán, hogy most össze vagyunk ragadva. Ez az állapot úgyis elmúlik majd, bár azért remélem, maradunk ennyire közel egymáshoz. Igyekszem mindent megadni neki, szeretni és védeni a magam módján, de csak úgy, hogy azt ne érezze túl soknak, vagy a lebecsülésének. Erről szó sincsen, csak nem akarom, hogy baja essen. Ma azért annyira mégsem lesz egyszerű, kíváncsi vagyok, Chiaki meg a többiek hogyan reagálnak erre. Nem mintha annyit számítana, csak azt nem akarom, hogy ilyen kinézzük egymást dolog legyen. Válogatok a szekrényben, aztán olyan nadrágot választok, ami elég szűk, de felülre egy sötétkék ing kerül. Nem szeretek annyira lazára öltözni, mint a többiek, de ez nem jelenti azt, hogy nem élvezem a bulikat, csak azért kell nekem némi biztonság. Végül bedobok még egy kávét, hogy ébren tudjak maradni rendesen. Még van egy kis időm, addig rendet rakok mindenhol, kis kölnit felkenek, aztán zárok és visszavezetek a bolthoz. Mikor odaérek, megcsörgetem a srácot, hogy jelezzem, vagyok, ám visszahív, mire megcsóválom a fejem, de felveszem.

- Hello! Hogy állsz?

- Már nem állok - válaszol elnevetve magát. - Hol vagy?

- A bolt előtt. Hogyhogy nem állsz? - kérdezem játékosan.

- Gyere a boltba - kéri.

- Rendben. - Kinyomom, majd kiszállok és a bolthoz megyek. Yajiro ajtót nyit előttem, és tényleg egy atléta meg farmer van rajta. Tetszik, így elmosolyodom. A farmer a fenekére simul, bár a szárai bőek és sokzsebesek, míg az atléta a teste vonalát követi, meg azon egy cipzáros pulcsi van szétnyitva. Beljebb lépek, majd magamhoz vonom. - Hűűű! De szexi valaki! - közlöm kuncogva, mire a srác meglepetten nevet fel. Eddig bírom és az ajkaira tapadok, hogy csókot követeljek tőle. Heves viszonzásra találok, simul hozzám és magához fog, nekem meg eszem ágában sincsen elhúzódni, vagy kicsit is megszakítani a pillanatot, egyszerűen csak viszonzom a csókját és hagyom, hogy ő irányítson. Elszakad tőlem végül és hátrálva kezd húzni a lépcső felé. Nem akarok ellenkezni, nem is lennék rá képes, így követem, akármire is készül. Felvisz a szobájába és az ágyra dőlve húz magára. Képtelen vagyok ellenállni neki, végigsimítok rajta és újabb csókba vonom. Legalább olyan heves, mint én és máris nekiáll szétgombolni az ingemet. Ennyit a vasalt ruhákról és a tökéletes kinézetről, bár ami azt illeti nem nagyon izgat ez most. Levadászom róla a pulcsit és már landol is a földön, majd amint kész van, az ingem is követi.


A srác leküzdi magáról az atlétát, így a felszabadult terültet rögtön kezelésbe veszem, és csókokkal borítom be, a kezeim végigkalandoznak rajta. Nem adom most könnyen meg, amit akar, picit kínzom, hogy utána édesebb legyen az élmény. Yajiro simogat és markolássza a testem, beleharapdál a vállamba, végigcsókol a nyakamon, amivel teljesen feltüzel. Bújok, dörgölőzöm és falom a bőrét, ahogy senki másnak eddig. Teljesen elveszi az eszemet és ezt nem is titkolom előle. Nekiáll kibontani a nadrágból is, mire úgy mozdulok, hogy segíthessek neki, majd hasonlóan járok el az övével is. Előszedi a farkam és kényeztetni kezd, de közben folyamatosan harapdál és csókol. Halkan sóhajtok fel és kiélvezem a helyzetet, igyekszem mindent viszonozni, de egyelőre nem nyúlok a merevedéséhez, az még ráér, nem kell ennyire kapkodni. Yajiro persze nem lassít, hevesen szívja és csókolja a bőrömet, miközben a keze a férfiasságomon dolgozik rendíthetetlenül. Ez így nem lesz egy hosszú menet, ezért picit ráfogok a kezére, mert még nem szeretném, ha vége lenne. Jiro egy vigyor keretében áll neki lejjebb tornázni rajtam a nadrágot, majd megmarkolászni a fenekem. Felnyögök és cserébe egy szívásfoltot pakolok a vállára. Egymást kínozni annyira jó, én kifejezetten élvezem. Felsimogat a testemen és némi cirógatás után megcsavargatja a mellbimbómat. A bőrébe nyögök és az oldalába markolok, majd megint hozzá dörgölőzöm, erre újra a farkamra fog és kényeztetni kezd, miközben a nyakam csókolja, harapja és szívja. Most már én is megkegyelmezek neki és kiszabadítom a merevedését, hogy hasonló intenzitással kezdjek dolgozni rajta. Megkönnyebbülten sóhajt fel és remegés fut végig rajta, de ő is folytatja a munkálkodást. Nem ellenkezem, inkább kiélvezem a helyzetet, elfekszem rajta, csak csókolom és szívom a bőrét, meg dolgozom a farkán, ahogy ő az enyémen. Kellemes és igazán tetszik.


Most már egyikünk sem akar leállni, persze megint Yajiro nyer és hangosan nyögve élvezek a kezébe. Ennek ellenére nem állok le, addig polírozom a farkát, míg ő is követ a beteljesülésbe. Vigyorogva, lihegve hanyatlik vissza az ágyra, mire a fejem a vállára hajtom és levegőért kapkodva igyekszem valami agyhoz jutni. Zombivá tesz a srác, az biztos. Egy darabig csak így fekszünk, aztán kapok papírzsepit, hogy letisztogassuk magunkat. Megtörlöm a kezem, aztán segítek leszedni az élvezetünket a hasáról. Imádnivaló srác, de ha tényleg akarunk inni is, akkor el kéne indulni. Nem mintha annyira fontos lenne ez most jelenleg.

- Már értem, miért kilencre megyünk - nevetek fel.

- Nem értem - adja az ártatlant.

- Ha kétszer-háromszor kell öltözni, akkor nem csodálom, hogy eltart egy ideig.

- Például - kuncogja. - De legalább segíthetsz egy másik pólót választani - teszi hozzá elvigyorodva. - Ja, és Jeremy nem tud jönni, nem ér rá.

- Akkor majd legközelebb - vonom meg a vállam. - Nem tetszett a pólód?

- Egy olyan testen, mint a tiéd, jobban mutatna - válaszol könnyedén.

- Megnézhetjük - kuncogom el magam. Azt hiszem, elnyerte az ötletem a tetszését, mert keríti is elő nekem az atlétát és fel is veszem. - Na? - kérdezem kényelmesen elhelyezkedve.

- Egyértelműen jobban mutat rajtad - állapítja meg elégedetten, majd közel hajol hozzám és a nyakamra csókol.

- Tartsam meg mára? - kérdezem vigyorogva.

- Igeeeen! - ujjong fel. - Én meg vegyem fel az inged? - kérdezi kuncogva.

- Uh... A fiúk nagyot néznének.

- És?

- Tök vicces lenne.

- Szerintem is - ismeri el vidáman. - Szerintem még nem is láttak ingben - teszi hozzá, s felveszi az ingemet, meg rendbe teszi a farkát és a nadrágját.

- Pedig jól nézel ki így is - állapítom meg követve a példáját. - Ami azt illeti akinek egy van és azt is valahonnan a föld mélyéről kell előásni... - húzom a srácot.

- Már egy se, ha nem kapom vissza - röhögi el magát. - Azért tartottam meg, hogy ha valahova muszáj felvenni ilyesmit, ne újonnan vettet kelljen. A gardróbban panzióztatás folyik - teszi hozzá vállat vonva.

- Amint leszek annyit otthon, hogy be tudjak tenni egy mosást, visszakapod - nevetek fel. - Nem gáz, annyira... - heccelem még egy kicsit. - De szerintem ez is jól áll neked.

- Ja, ápol és eltakar - kuncogja. Nem tűri be az inget és a legfelső gombot sem gombolja be, amolyan lezserül hordja az ujját is szétgombolva.

- Bolond - nevetek fel és magamhoz vonom egy újabb csókba. Hozzám simulva adja meg, ilyesmivel nem fukarkodik, s közben megfogja a vállaimat. Csak ölelem és boldogan tartom a karjaimban. - Indulnunk kéne, nem?

- Ja, csak kerítek egy pulcsit - felel, majd mikor elengedem, tényleg elkezdi újratúrni az ágyon lévő kupacot, ám ott nem talál megfelelő darabot, ezért kinyitja a szekrényt, amiből épp csak nem dől a fejére egy nagy doboz, de gyakorlottan és felkészülten akadályozza meg a katasztrófát. Röhögve tartja meg, aztán előhúz egy elegánsabb pulóvert, s visszacsukja a szekrényajtókat.

- Neked minden cuccod ilyen gyilkos? - érdeklődöm meg röhögve. - Mi lenne, ha rend lenne inkább?

- Ha beteszel még két szekrényt, el tudom rakni a ruháim és az állatos holmijaimat külön, de akkor nem jutsz be a szobámba. Volt egy kisebb gardróbunk, addig nem is volt gond, míg az megvolt, de míg nem tudom elköltöztetni a panziót és rendbe rakni a lakást, esélytelen, hogy rend legyen. Menjünk - javasolja, de a fürdőbe rongyol kicsit rendbe tenni a haját.

- Felőlem - kuncogok fel. Tulajdonképpen igaza van a srácnak, tényleg nem nagyon fér el semmi sem nála, ahhoz kicsi a szoba, meg a lakás is. De gondolom, ha elköltözik a panzió, akkor könnyebb lesz és majd szépen rendbe pakolunk mindent. Nem tököl sokat a hajával, mikor pedig végez, akkor leugrál a lépcsőn és cipőbe bújik. Követem lefelé, de már csak az ajtóban érem utol. - Hova megyünk?

- Te mondtad, hogy tudsz egy jó ivót - passzolja vissza könnyedén a labdát.

- Jaaaa... hogy oda megyünk! - Kézen fogom Yajirot és elindulok a kis kocsma felé. - Hangulatos hely, szeretem. És el tudunk bújni kisebb sarokba, vagy boxszerűségbe.

- Mennyire akarsz leitatni? - kérdezi kuncogva.

- Mintha így nem lennél tökéletes - vigyorgok rá. - Én nem szeretek sokat inni, de beszélhetünk róla.

- Várjál, ha berúgsz, hozzám megyünk haza, ha oda eltalálok részegen, merthogy hozzád nem valószínű, hogy menne még józanul se - neveti.

- Egyetlen dologban jó vagyok, a hazateleportban - közlöm vidáman.

- És ha elhagysz út közben? - kérdezi ijedtséget tettetve.

- Ugyan, kincsekre vigyázunk. - Bizarr mosollyal és szemöldökmegemeléssel reagál, aztán csak kuncog, mire nyomok egy puszit az arcára. - Nekem az vagy.

- És a másik énednek is? - heccel.

- A másik hétnek is.

- Hogy vagytok ti nyolcan?!

- Én meg az egóim. Mivel túl nagy volt, fel kellett darabolni őket, hogy elférjenek. - Ezen Yajiro jót nevet, majd a fejét csóválja. - Nem hiszel nekem? - kérdezem játékosan.

- Nem tartalak egoistának - válaszol őszintén.

- Régen hihetetlenül az voltam, aztán végül sikerült leküzdeni - árulom el komolyan. - Még az egyetem alatt, hát... nem igazán az voltam, mint most.

- Mesélj - kéri elvigyorodva.

- Csak viszonylag könnyen vettem az akadályokat másokhoz képest és ez a fejembe szállt. Úgy gondoltam, én vagyok a nagy és okos Ichiro, akit senki nem állíthat meg és aki ilyen-olyan szuper. Aztán persze hozta az élet a pofont, ami helyre pakolt.

- Ne is kérdezzek rá? - kérdezi meg visszafogottabban.

- Mire? - érdeklődöm meg.

- Hogy milyen pofon volt ez.

- Az első elvesztett perem, ami egy pitiáner dolog volt, de nem készültem fel eléggé, mivel nekem ez zsigerből megy. Hát... nem.

- Nagyot bukott rajta az, akinek az ügyvédje voltál?

- Aha és elég rendesen le lett rajtam verve a dolog, mert egy cég fejese volt. De megtanultam a leckét.

- Az a lényeg.

- Tulajdonképpen igen. Egyébként végül fellebbeztünk és sikerült megnyerni a pert, de akár ott letörhetett volna a karrierem. Ez pedig éppen elég volt.

- Az a jó, ha tanulsz egy esetből és jó, ha fontos a karriered. Érdekes lehet ügyvédnek lenni.

- Ez attól függ. Próbáltam olyan ügyeket, amikor gyilkosok, rablók, erőszaktevők voltak az ügyfelek, de az nagyon megviselt. Jó, hogyha valaki ártatlan, akkor ki kell menteni, de mikor tudod, hogy az ügyfeled bűnös... Mostanában inkább céges perekben, vállalati vitákban, állami ügyekben veszek részt, mert abban kevesebb a lelki nyomás. Meg persze megválogatom az ügyfeleket, ahogy az iroda is.

- Nem volt benned para, mikor gyilkosnak vagy erőszaktevőnek a pártfogója voltál?

- Para nem, inkább szégyenféle. Apám és anyám is ilyen védőügyvéd és mikor rájöttem, hogy mit is csinálnak valójában, az... lehangoló volt. Nekem ez a fertő nem kellett, és nem akarok hozzájárulni, hogy egy olyan járhasson az utcán, aki megtett valamit, ráadásul tisztában vagyok azzal, hogy megtette.

- Nem akarsz olyat védeni, aki ilyesmiket művelt, értem. Szerintem jó, ahogy hozzáállsz.

- Szerintem ez így helyes. Attól még, hogy ügyvéd vagyok, kell lennie igazi értékrendemnek és erkölcsömnek - Közben megérkezünk a kocsmához, így ajtót nyitok Yajiro előtt és beengedem. - Mit kérsz? - mosolygok rá kérdés közben.

- Egyetértek veled. Passz. Te mit iszol vagy mit ajánlasz inni?

- Én általában sörrel nyitok - ismerem be nevetve a pult felé lépdelve. - Ezt kedvelem, bár tudom, hogy árt.

- Árt? - kérdezi értetlenül. - Lehet, hogy én valami erősebbel nyitnék.

- Mivel ázsiaiak vagyunk, a szervezetünk kevésbé tolerálja az alkoholt, szóval minden árt. Ha megmondod, mit kérsz, akkor azt rendelek.

- Milyen tudományos - kuncogja, miután jól kinevetett a tényközlésért. - Mandulalikőrt kérek.

- Rendben. - Azzal kikérek egy korsó sört és mandulalikőrt, majd mikor megkapom, az egyik asztalhoz sétálok, ami a helyiség hátsó felében van. - Ez jó lesz?

- Nekem jó - fogadja el, s kihúz nekem egy széket, ő pedig leül egy másikra. - Kösz.

- Nincs mit, egészségedre - kortyolok is bele az italba, miután helyet foglaltam. - A többieket nem fogja zavarni, hogy így megyünk?

- Úgy csinálsz, mintha nem ismernéd őket - válaszol kuncogva, s belenyal az italába. Elégedetten fintorog rajta, aztán újabbat kortyol belőle. - Egyébként is most már rohadt mindegy, nem? - neveti.

- Nekem de... - vigyorogok rá. - Akárhogy is, de élvezni fogom.

- Arról gondoskodom - közli magabiztosan. - Sajnálom, hogy kevesen leszünk - ismeri be.

- Majd tartunk nagyobb körű bulit is, mit szólsz?

- Nem rajtunk múlik, de természetesen benne vagyok.

- Tudom, de majd addig szervezünk, míg össze nem jön - kuncogom el magam. - Kicsit sem tartasz ettől?

- De, egy kicsit. Ahogy látom, te viszont nagyon, ezért rád is fér a szíverősítő - teszi hozzá halvány vigyorral.

- Eléggé - ismerem el. - Főleg attól, hogyan fogják fogadni a helyzetet.

- Ezen miért aggódsz ennyit? - kérdezi meg értetlenül.

- Nem tudom, csak kicsit ideges vagyok. Olyan... lámpalázas talán, mint mikor először mentem veletek.

- Szerintem én vagyok az egyedüli, akinek nem esett le, hogy hajtasz rám, ezért nem hiszem, hogy nagy meglepi lesz minket együtt látni. Vagy te másképp gondolod? - kérdezi meg, miután újabb kortyot vett magához az italból.

- Ez attól függ, hogy feltételezték-e, hogy lépni fogok.

- Vagy hogy rám nem jön rám a kangörcs, mikor ott vagy - neveti el magát.

- Hogy mi?

- Bár nem szoktam csak úgy letámadni senkit - teszi hozzá folytatva a gondolatmenetet.

- Váááárj! Hogy jön ez ide?

- Két módon szoktak összejönni az emberek. Vagy az egyik, vagy a másik kezdeményez. Nem? Na. Én nem vagyok túlzottan kezdeményező típus, de ez nem jelenti, hogy sose teszem meg.

- Ezt értem, de hogy jött ide a rád nem jön a kangörcs dolog?

- Akkor kezdeményezek én, amikor rám jön a kangörcs - válaszol egyszerűen, vállat vonva.

- Értem. - A keze után nyúlok. - Ettől még szerintem ez jó volt így. - Nem ellenkezik, elfogadja a kézfogást, sőt, egy csókot próbál lopni, mire már hajolok is, hogy megadhassam neki. Persze ebből is forró smárolás lesz, ezért még jó, hogy azok közül a helyek közül választottam, ahol az asztal le van választva egy fallal, így csak akkor lehet belátni, ha valaki közvetlenül idejön.

- Nem finom a söröd - jegyzi meg megállapítva ezt, de már tapad is vissza a számra, húzódik közelebb és közelebb hozzám.

- Mit innál helyette? - kérdezem kicsit elhúzódva, de nem állok igazán ellen neki, pláne, hogy pár perc múlva a keze már az atlétám alatt van, sőt, a nadrágom ellen is támadást indít. Nem tudom, mennyire jó ötlet ez, de nem biztos, hogy annyira okos dolog lenne. - Ne itt - kérem csendesen. Vigyorogva, finom harapdálásokkal csipkedi meg az ajkaimat, de nem vonul vissza, csak megáll, mire halkan felsóhajtok. - Nagyon csendben kell lennünk - suttogom, mire elkuncogja magát.

- Ügyvéd úr, tájékoztatnom kell róla, hogy én nagyon csendes tudok lenni - neveti halkan a számra, s már lopja is a következő csókot tőlem. Igazán jól játszik a tűzzel, pláne, hogy már lazít is a nadrágomon és a keze a farkamra fog. Belenyögök a szájába és kinyúlok valamennyire, hogy hozzám férjen. Megint kuncog rajtam, aztán a fogai között morzsolja meg az alsó ajkam, majd végignyal rajta és újra megcsókol, hogy oda engedhessem a nyögéseimet. Teljesen fel tud húzni és most vagyok olyan szemét, hogy csak magammal foglalkozom. Yajiro szenvedélyesen csókol, miközben továbbra is a farkamon dolgozik, én meg a szájába nyögdécselek. Megvan ebben az adrenalin is, amitől még élvezetesebbé válik a művelet a számomra. Csak játszik velem, egyre jobban felizgatva, így egyre sűrűbben nyögök az ajkai közé egészen addig folytatja, míg már irtó közel jutok az élvezéshez. Megszakítja a smárolást, mutatóujja pedig a számon landol egy vigyor kíséretében. - Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja - suttogja játékosan, majd lekúszik az asztal alá. Ez a srác egy ördögfióka, de tényleg, ugyanakkor nagyon élvezem a helyzetet, ám a kezemet a számra szorítom. Megérzem a srác kezét újra, amit aztán az ajkai is követnek. A makkomon nyal végig, apró csókokat helyez el rajta, miközben a kezével is dolgozik a farkamon. Nagyon nem fogom ezt már bírni, pláne, mikor a makkom feléig a szájába enged. Nekem végem, így a másik kezem is a szám elé kapom, hogy elfojtva egy hangos nyögést Yajiro szájába élvezek. Nem veszem el a tenyerem az arcom elől, oda lihegek, mint egy hülye, mégis tudom, hogy köd ül a tekintetemen és marhára nem érdekel már az sem, hogy hol vagyunk.


Végül a srác is előkerül, bár már megtörölte a száját és megint mellém húzódik, hogy lopjon egy újabb csókot, de valami nem stimmel, mert eltűnt a magabiztossága. Mindenesetre boldogan és hálásan adom meg neki a csókját, majd magam mellé húzom a székét, hogy oda ülhessen le.

- Baj van? - kérdezem csendesen.

- Nem - felel elmosolyodva, s iszik egy kortyot a mandulalikőréből. - Egészen halk voltál - dicsér széles vigyorral, incselkedve, mire egészen az ajkaira hajolok.

- Legközelebb nem úszod meg... kiáltozni is tudok ám - kuncogom el magam, majd újabb forró csókot kérek. Ő is felnevet, de aztán élvezettel viszonozza a nyelvjátékot. - Ugye tudod, hogy ezt maximum előjátéknak fogadom el? - érdeklődöm meg, miután sikerül levegőhöz jutnom.

- Akkor megkeressük a mosdót és bekiáltozod? - kérdezi elröhögve magát.

- Amennyiben hajlandó vagy ezt használni - simogatom végig az ajkait. Meglepett kis nevetés bukik ki belőle, mire felvonom a szemöldököm. Na ez mi volt?

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen lazán igent mondasz - közli elvigyorodva, majd kiissza a poharát és feláll az asztaltól.

- Kulcsra zárható a mellékhelyiség és hangszigetelt az ajtó. Szerinted? - kacsintok rá.

- Nem értem, mit keresünk még itt - válaszolja kacér mosollyal, azzal megkapaszkodik a pulcsimban, hogy felhúzzon a székről, de még mielőtt indulnánk, rendbe teszem magam és a ruházatomat is, majd előre megyek. Kézen ragadom és határozottan, se jobbra, se balra nem nézve ténylegesen bevetem magam a mellékhelyiségek felé vezető folyosóra.

- Egy a szabály, ha zárva van, akkor van benn valaki. Mivel hangszigetelt, a kopogással körülbelül semmit nem érsz.

- Vágom. Vicces vagy - kuncogja. - Valld be, hogy azért most a torkodban dobog a szíved az izgalomtól - heccel játékosan. - Nem mellesleg a hangszigeteléssel pont azt érték el, hogy szexfülkének használják a mellékhelyiséget az olyanok, mint mi, akik nem bírnak magukkal.

- Nem is mi leszünk az elsők, akik kipróbálják - kuncogom el magam. - De egyébként igazad van, irtó ideges vagyok.

- Ugyan miért? Nem rizikósabb, mint moziban csinálni - közli könnyedén.

- Dehogynem, ugyanis a moziban senki nem volt, itt viszont vannak.

- Asszed, az volt az utolsó mozis élményed? - kérdezi lazán. - Nekem meg nem az első. Dobtak már ki moziból letolt gatyával. Hát... nem egy élmény - árulja el röhögcsélve. - De utána jól összefröcsköltük a mellékhelyiséget - teszi hozzá, engem meg szabályszerűen betuszkol a kocsma vécéjébe, majd már kattan is mögötte a zár. - Hangszigetelt az ajtó, te mondtad, szóval halljam azt a kiabálást - biztatja buján simulva hozzá, kezeit az atléta alá csúsztatva.

- Azért kell dolgozni is - vigyorgok le rá, miközben hasonlóan járok el az ing alatt. Lop egy csókot tőlem a srác, majd előveszi a farkát és játszani kezd vele. Na tessék, micsoda húzás, mindenesetre karba fonom a kezem a mellkasom előtt és csillogó szemmel figyelem, mit talál ki. Hanyagul nekidől az ajtónak és a csípőjét tolja előre, szabad kezével meg az ingét kezdi el gombolni. Mikor ezzel megvan, végignyal az ujján és végighúzza azt a mellkasán, körberajzolva a mellbimbóját. Lehet egy ilyennek ellenállni? Nem hiszem, így már lépek is hozzá és kicsit meghajolva, de végigkövetem a vonalat, majd szívva, harapva gyötröm meg a bimbót is. Beletúr a hajamba, mire felsandítok rá, és az ajkain lévő mosolyba futok bele, ami csak tovább ösztönöz. Meg persze az apró halk nyögései és remegése is igazán biztató. Ha így van, akkor folytatom tovább, lassan térdelek le előtte, majd felnézek rá a farka mellől kihívóan. Vigyorog rám, gondolom, ő is vágyik némi játékra, hát ráfogok a merevedésére és kéjes élvezettel nyalok rajta végig, majd torokra engedem. Folyamatosan figyelek rá, a szemébe nézek, és lassan kezdem el így kényeztetni. Fél kézzel a vállamba kapaszkodik, míg másikkal a hajamat túrja, ráadásul az egész teste azt üzeni, hogy mennyire élvezi

- Megunhatatlanul jól csinálod - sóhajtja, mire lassan engedem ki az ajkaim közül.

- Szeretem az orált - vonom meg a vállam. - Csinálni is - engedek felé egy csibészes mosolyt, mielőtt újra eltüntetem a farkát a számban. Játszom vele, nyelvemmel, ajkammal ingerlem, hol egészen mélyre, hol sokkal kijjebb engedve azt.

- Csinálni én nem annyira - árulja el csendesen, hangjából jól hallhatóan élvezve a helyzetet, még a szemeit is lehunyja hozzá. Megint kiengedem a számból, de most el sem távolodom tőle.

- Miért? - körbenyalom a makkját, majd apró csókokat lehelek a teljes hosszára, mielőtt megint bevenném a számba.

- Rossz élmények... - válaszol kurtán, de halkan szuszog és sóhajtozik, így békén hagyom inkább és teljes egészében a kielégítésére szentelem az időt. Játszom vele, kényeztetem, és intenzív élményt próbálok nyújtani minden téren. Kicsit lejjebb tornázom a nadrágját meg az alsóját, hogy fél kézzel a heréire fogva ott is ingerelni kezdjem. Amennyire a ruhadarabok engedik, a lábait is széjjelpakolja, hogy könnyebb dolgom legyen, de most már a levegőt is szaporábban szedi, a vállamat markolja és azt hiszem, egyre közelebb kerül az élvezéshez. Nem szívatom most meg, fokozom a tempót és alig várom, hogy végre megfeszítse az orgazmus. Fejét megemeli és apró remegések futnak végig rajta, majd megfeszül és picit megráng élvezet közben, de azért az a sóhaj sem marad el. Lenyelem a spermáját, majd mikor elengedem, a srác végigcsúszik az ajtón és lihegve vigyorog rám. Annyira édes, hogy nem bírom ki és viszonylag nagy lendülettel csókolom szájon. Yajiro erre végigsimogat az oldalamon, miközben kielégült arccal piheg, én meg a nyakához fúrom a fejem és picit ráfekszem, de csak úgy, hogy véletlenül se nyomjam össze. - Megdolgoztam... a kiáltozásaidért? - kérdezi elröhögve magát.

- És mit kiabáljak? - kérdezem nevetve.

- Nem t’om... valami biztatót, ha már értelmeset akarsz kiabálni - javasolja röhögcsélve. - Fú de nagyon hülye vagy - jelenti ki végül és forrón megcsókol.

- Várj - húzódom el pár perc múlva, azzal megemelem a hangom. - Szeretem Yajirot! - A srác felnevet és elkezd vörösödni, amitől irtó édessé válik.

- Mondtam, hogy hülye vagy - mondja ki, mikor már szóhoz bír jutni, de továbbra is nevet.

- Pedig tetszett, valld be! - Megszakad a nevetés és hozzám bújik, meg egy apró sóhaj is felszakad belőle. Szorosan magamhoz karolom, mert azt hiszem, ez most fontos, már maga a gesztus is. Ugyan a sóhaja nehéz, az ölelése meg ragaszkodó, de ez egy cseppet sem zavar, kicsit helyezkedem, majd egyszerűen csak az ölembe húzom, hogy így tudjam magamhoz fogva tartani. Nem tudom, hogy pontosan mi indulhatott el benne, de nagyon pozitívnak tartom és igazán jólesik. Belecsókol a nyakamba, de maradunk így, csak ölel és bújik, én meg óvatosan simogatom, és a világért se engedném messzire.

- Vágysz még rá? - kérdezi hosszú percek múlva suttogva.

- Mire? - kérdezem kicsit értetlenül.

- Ami miatt idejöttünk.

- Vágyom, de nem várom el, nincs kötelezettség - kötöm ki nagyon komolyan.

- Tudom. Ha nem tolod a számba, nem húzod rá a fejem, meg ilyesmi, akkor nincs ellene kifogásom. Meg ne húzd a hajam se közben - kér meg szépen, mire hatalmasra kerekednek a szemeim. Basszus... Miket élhetett meg ez a srác?

- Eszemben sincs - mondom meg komolyan és őszintén. - Mint sok minden más, ez is csak akkor jó, ha kapsz, nem pedig kényszerítesz valamit.

- Sokan nem így gondolják, vagy csak elragadja őket a hév. Nem tudom, de az biztos, hogy nem szeretem, ha olyasmiket csinál a partnerem. - Kikel az ölemből és elkezdi rendbe tenni az alsóját meg a nadrágját.

- Ígérem, ilyet sosem fogok - mondom meg komolyan. - Még ha elkap a hév, akkor sem. Pláne, hogy szeretem sokáig élvezni. - Amint elkészül, lenyúl és segítő jobbot nyújt nekem, hogy fel tudjon húzni. Mikor állásba kerülök, magamhoz vonom és megcsókolom. Hozzám simul és végigsimogat a hátamon, megmarkolássza a fenekem, amin jót mosolygok. Igyekszik az ajtó felé fordítani, hogy neki tudjon dönteni háttal. Engedek neki és megtámaszkodom, de még mindig karolom magamhoz. Yajiro a nyakamon csókol végig, majd a testemen indul el lefelé ajkaival és tenyerével véve birtokba azt. Elengedem magam és lehunyom a szemem, hogy ne tudjam, mit talál ki, úgy nagyobb az izgalom. Játszik velem, nyaldossa és harapdálja, meg szívogatja a bőrömet, míg a férfiasságomat kézbe veszi és azt is elkezdi ingerelni. Felsóhajtok és teljes súlyomat az ajtónak támasztom, meg igyekszem nem rögtön elesni. Főként kézzel kényeztet, meg a makkommal játszik el, ahogy az asztal alatt is tette, majd csak később halad tovább. Úgy érzem, nem igazán gyakorlott ebben, vagy van benne némi félsz, de óvatosan belesimogatok a hajába, odafigyelve, hogy nehogy bármi módon rosszat sugározzak felé. A srác lehunyja a szemeit és szerencsére nem érti félre, mert nem húzódik el sem. - Csak engedd el magad, ne izgulj és próbáld a belső hang alapján - igyekszem megnyugtatni és szavakkal segíteni. Így is élvezem, hiszen adni akar nekem valamit, de valamennyi tanítás szerintem belefér.

- Belső hang? - kérdezi értetlenül felnézve rám, kiengedve a farkam a szájából.

- Ne csinálni akard, ne az legyen a cél, hogy na most márpedig ez lesz, hanem egyszerűen csak örömet akarj okozni és érezni fogod, hogy azt mivel érheted el. Kísérletezz, úgyis tudni fogod, hogy mi jó és mi nem, akárcsak a szex többi formájában.

- Szarul csinálom? - kérdez rá egyszerűen.

- Inkább azt mondanám, hogy görcsösen. Olyan, mintha feszült lennél és ideges.

- Bocs. - A srác őszintén kér bocsánatot, mire megsimogatom az arcát, mivel láthatóan kínosan érzi magát.

- Yajiro! Nem akarlak megkritizálni, nagyon jólesik, tényleg, csak ne akarj adni, hanem adj és sokkal könnyebb lesz neked is. És bocsánatot sincs miért kérned.

- Nem értem, hogy mit akarsz ezzel - ismeri el. - Nem igazán vagyok ebben jó, de ha vágysz rá és nem csinálod azt, amit kértem, hogy ne csinálj, akkor szívesen szoplak le. Kábé keresztbe áll bennem a szar, mikor a fejemhez nyúlsz és azon vagyok, hogy ne harapjak rá a farkadra, de majd megnyugszom, ha továbbra is csak simogatsz vagy a hajamat túrod.

- Nem foglak bántani - ismétlem meg komolyan. - Folytasd - kérem halkan, ugyanakkor nem parancsolóan, inkább vágyakozva. Teljesíti a kérésem, noha kezdetben megint a kezével kényeztet, a szájával csak rásegít, aztán újra egyre jobban a szájába vesz. Most sem teszek mást, mint az előbb, finoman, igazán gyengéden simogatom a haját, néha áttúrom a tincseit, de nem akarom bántani. Lehunyom a szemem és átadom magam az érzéseknek. Van még mit tanítani Yajironak, de nem hiszem, hogy ebből később gond lesz majd.


Nem enged mélyre igazán, azonban érzem, ahogy megnyugszik, talán ténylegesen elhiszi végre, hogy nem akarom szájba dugni. A kezeivel is besegít, baljával a heréimet és a combomat cirógatja. Lassan felszabadulnak belőlem a nyögések, egy-egy apró kiáltás, mert bár nem tökéletes, azért élvezetes, amit csinál velem. Finoman játszom a tincseivel, semmi esetre sem akarom megijeszteni őt, ezért lepillantok rá. A szemei csukva, azt hiszem, tényleg teljesen megnyugodott. Továbbra sem vesz be igazán mélyen, de mivel kezeivel is segít, így egyre kéjesebben nyögdécselek, végül a fejem az ajtónak döntöm, lehunyom a szemem és csak kapaszkodom a vállára támaszkodva. Kellemes a tempó, igazán élvezem és mivel nem kell félnem igazán, így a hangomat is ki merem engedni. Időként azért a fogait is sikerül bevetnie és az nem az igazi, kissé kellemetlen érzés, mégis odaadó és nagyon igyekszik örömet okozni, így viszonylag gyorsan lendülök át ezeken a részeken. Nagyon élvezem, hogy akar és próbálkozik, ez nagyon sokat számít, és ténylegesen élvezetet okoz, amit művel, így meg sem próbálom megállítani, csak élvezem. Mondjuk így valamivel tovább fog tartani a dolog, ebben biztos vagyok, de nekem nem kell az, hogy nagyon elkapkodjuk. Időnként megremegek, felnyögök, meg próbálom üzenni a srácnak, hogy ez jó, csak ne hagyja abba. Néha rásegít kicsit a kezével, amitől mindig feljebb csap bennem a kéj, mert azzal aztán semmi hiba nincsen, aztán persze visszabukik a farkamra.


Ténylegesen haladok egyre közelebb az orgazmushoz, így mikor már egészen ott tartok, picit rászorítok a vállára, hogy jelezzem neki, most már ennyi lesz. Azt hiszem, nem veszi a lapot, elmerülten dolgozik tovább, mire megfeszülök és hangos nyögéssel a szájába engedem a spermám. A srác félrenyel, azt hiszem, tényleg meglepődik most ezen, így köhögve húzódik hátra, bár a kezével tovább dolgozik a farkamon. Kell pár perc, míg összeszedem magam, de aztán remegve guggolok le elé félrerakva a kezét, hogy lássam, jól van-e. A száján tartja a kezét, nyeldekel és remegve szuszog, miközben a szemeit összeszorítja és a szemöldökeit is ráncolja. Halványan elmosolyodom, és finoman húzva igyekszem megemelni, hogy a mosdóhoz vigyem pár korty vízért. Azt hiszem, Yajiro nem igazán van magánál, mert papírzsepit keres orrot fújni, bár ettől nem tudom, mi lesz jobb.

- Kincsem, előbb legyél szíves inni - közlöm oda sem figyelve a megszólításra. Mikor végez, elrakja a zsepit és hagyja magát a csaphoz támogatni, majd iszik is. - Jól vagy? - kérdezem, miközben elrakom a farkam és megigazgatom a nadrágomat fél kézzel.

- Ja - felel kurtán, de látom rajta, hogy kellemetlenül érzi magát, mire magamhoz húzom és nyomok egy csókot a nyakába.

- Köszönöm - mondom csendesen, őszintén. Átölel, de úgy fekszik a vállamra, hogy véletlenül se láthassam az arcát. - Mi a baj? - kérdezek rá halkan.

- Felsültem. Mit ne mondjak, nem ez a kedvenc érzésem.

- Miért sültél volna fel? - kérdezem értetlenül.

- Áh, mindegy, lépjünk túl rajta. Lökök még egy mandulalikőrt, aztán lassan indulhatunk a Ritsukuba.

- Yajiro, kérlek - mondom ki komolyan. - Áruld el, min rágódsz és mi a probléma.

- Túlliheged - jelenti ki egyszerűen. - Nincs probléma, nem rágódom.

- Akkor miért bújtál el előlem? - Értetlen képpel néz rám, mire azért egy halvány mosolyt küldök neki. - Nem hiszem, hogy azért bújtál úgy, hogy nehogy véletlenül láthassam az arcod, mert másképpen nem esett volna jól. Látom, hogy zavar, és nem értem, micsoda.

- Szeretnéd, ha később is leszopnálak? - teszi fel a kérdést nyíltan.

- Amennyiben nem okoz neked gondot, akkor szeretném. Én élveztem - válaszolok őszintén. Azt hiszem, hogy nem erre számított és talán nem is tudja hova tenni a dolgot. - Valami rosszat mondtam? - kérdezem aggódva. Megrázza a fejét és lesüti a szemeit, de valahogy olyan szomorúnak tűnik. - Yajiro, mi a baj? - simogatom meg az arcát. - Beszéljük meg.

- Nem vagy csalódott? Sem dühös?

- Nem, egyik sem - válaszolok komolyan és az álla alá nyúlok rávenni, hogy rám nézzen. - Nincs okom rá. Nagyon jólesett és sokat jelentett ez nekem, így nincs miért rossz érzéssel gondolnom rá.

- Nem tudom eldönteni, hogy ez azért van, mert belém vagy zúgva, vagy akkor is ezt mondanád, ha csak szexelgetnénk kedvtelésből - mondja felnézve a szemébe. - De kösz.

- Nem az számít, hogy hogyan csinálod, hanem az, hogy mi hajt. Éreztem, hogy akarod és ez nagyon sokat számít. Egyébként pedig nem értem... nem vagy béna, és ha nem tartanál ettől ennyire, akkor még sokkal jobb lehetnél.

- Kilencven százalékban úgy ment ez korábban nekem, hogy sürgettek vagy megpróbáltak ösztönözni, aztán megfogták a fejem és a gyomromig tolták a farkukat. A legtöbb alkalom durva beszólásokkal, veszekedéssel, vagy hisztivel és takarítással végződött. Talán te vagy az első, aki másodszor is szeretné a számban tudni a farkát és val'szeg az első, akiről ezt el is tudom hinni - vallja be tök őszintén.

- Nekem sem volt könnyű megtanulni, hogyan jó, vagy hogyan csináljam, hogy jó legyen. Nem fogom megkefélni a torkod, annak sokkal kisebb az élvezeti értéke és ráadásul brutális baromság, amivel csak rontani lehet egy kapcsolaton. Ha kivárom, sokkal, de sokkal jobb élmény.

- Egy gyorsnumerán nincs mit rontani - válaszol ennyivel vállat vonva. - Régóta foglaljuk a budit, menjünk. Lehet, hogy más már összerosálta magát az ajtó előtt. - Bólintok, ugyanakkor még kérek egy csókot a sráctól, majd megint kézen fogom és kifelé kezdem vezetni onnan, vissza az asztalunkhoz, ami szerencsére még mindig üres.

- Kérsz még inni akkor?

- Még egy mandulalikőr jöhet.

- Rendben - felkelek és beszerzem a srácnak a likőrt, meg én is némileg töményebb szeszhez nyúlok és egy vodkával térek vissza. Szeretem az izét, így nem volt kérdés, hogyha tömény, akkor ezt iszom. Leteszem a poharakat az asztalra, majd lehuppanok és csak figyelem Yajirot. - Biztosan minden rendben?

- Aha. - Iszik két kortyot, utána a vállamra hajtja a fejét és becsukja szemeit, mire gyengéden áttúrom a haját és nyomok egy puszit a homlokára. Szerintem meg nincs, de nem bolygatom most, majd megbeszéljük később. Leküldöm a vodkát egybe, aztán átnyúlok Yajiro dereka mögött és így karolom magamhoz, húzom közelebb. Hozzám bújik, fejét a nyakamhoz fúrja, kezét pedig az átellenes oldalamra téve ölel át. Elmosolyodom és finoman cirógatni kezdem az oldalát. Próbálom elnyugtatni és biztosítani, hogy nincsen semmi baj, meg kimutatni, hogy szeretem. Jó darabig így maradunk, aztán iszik újabb két kortyot a löttyből.

- Miért azt a bigyót iszod?

- Finom - válaszol kicsit elnevetve magát. - A likőröket szeretem, kicsit édesek, de azért van egy karakán ízük is.

- Én a töményebb szeszeket szeretem, lehetőleg legyen keserű.

- Rum-párti vagyok.

- Én a vodkát, meg a whiskyt szeretem, esetleg erősebb koktélokat.

- A koktélokat szeretem - mondja, majd kiissza a poharát és nagyot mosolyog.

- Melyik a kedvenced?

- Bloody brain névre hallgat. Elég bizarrul fest, de nagyon finom. - Yajiro kezd spicces lenni, így egyre többet mosolyog, amivel hasonlót ér el nálam is.

- Hm... Akkor majd azt is megkóstoljuk - kuncogom el magam.

- Jó - egyezik bele. - Akkor megyünk?

- Aham. - De még mielőtt indulnánk, az álla alá nyúlok és csókba húzom a srácot. Forrón csókol vissza és mindkét keze az atléta felett landol a testemen. Teljesen magamhoz fogom és végigsimítok a hátán, de aztán elszakadok az ajkaitól. - Így sosem érünk el odáig - kuncogom.

- Pedig kár lenne kihagyni, hogy a táncoló tömegben smárolunk és fogdossuk egymást.

- Hívogató ötlet - állapítom meg, aztán felkelek és magammal vonom őt is. - És még a tömegnek is tetszeni fog.

- Tömegszex lesz - kuncogja.

- A gruppent annyira nem kedvelem - ismerem be, bár inkább húzva Yajiro agyát.

- Miért? Az rohadt jó.

- Mi a jó benne? - kérdezem meg őszintén, miközben intek a csaposnak, aztán ajtót nyitok Yajiro előtt, hogy kiengedjem. Nem igazán sikerül eltalálnia az egyenest, bár csak kicsit húzhat a feje, mindenesetre az utcán átkarolom és magamhoz fogom, nekem még fér az alkoholból, így pedig nem lehet gond.

- Nem t’om, én élvezem, mikor többen tapiznak és egy csomó farkat fogdoshatok. - Felnevetek, hiszen érdekes a válasz, nem tagadom, rendesen meglepett.

- Én jobban kedvelem, mikor egy emberrel lehetek, de azt sokféleképpen.

- Az se rossz, de megvan a feelingje, mikor tolnak hátulról, mindkét kezedben egy-egy farok, a többit meg valaki más dolgozza.

- Mégis... hányszor kerültél ilyen helyzetbe? - kérdezem meg kicsit bátortalanul.

- Többször. Nem tudom, nem számoltam meg. Idén úgy kétszer. - Nagyot nyelek. Hát... ez nem hangzik túl biztatóan.

- Értem. - Talán jobb lenne, ha itt lezárnám ezt a témát, mielőtt inába száll a bátorságom.

- Nem is voltál még gruppen részese, valld be! - kuncogja Yajiro.

- Nem, ez így van - ismerem be. - Sosem kerültem még a közelébe sem.

- Pedig jó tényleg. Van pár srác, akikkel néha összejön.

- Ők... a barátaid? - kérdezem meg bizonytalanul.

- Nem, barátnak nem nevezném őket. Haverok inkább. Táncolunk, smárolunk, van, hogy kielégítjük egymást hátul, eldumálunk egymással, de nem mindnek tudom a nevét.

- És mégis lefekszel velük? - kérdezem meg értetlenül. Azt hiszem, kezdem érteni, miért vigyáznak rá annyira komolyan a többiek.

- Aha. Miért?

- Én még sosem feküdtem le olyannal, akinek nem tudom a nevét.

- Nem voltál elég kanos, hogy csak betuszkolj valakit valahova és nekiess - válaszol könnyedén, szinte nevetve.

- Ez így van, annyira sosem kívántam senkit, akit meg igen, azt ismertem is.

- Hát... nem tudom, melyikünk a mázlista - kuncogja.

- Én sem - állapítom meg halkan. - Gyakran... vágysz ilyenekre?

- Ahogy jön - válaszol vállat vonva. - Megvagyok nélküle, ha emiatt aggódsz, de kevés dologra mondanék nemet, ami a szexet illeti.

- Értem. - Nem nagyon tudom, hogy ezekkel az információkkal most mihez kezdjek, így csak elraktározom. - Mi az, ami szóba sem jöhet?

- Tüzes játékok, az semmiképp, meg vagdalkozás, orvososdi, bár igazából a szerepjátékokat se nagyon bírom, mert mind arra megy ki, hogy valamilyen módon kicsit megkínozzák az ukét, én meg nem szeretem, ha megaláznak. A női cuccok rohadt kényelmetlenek, de ha erre izgulsz, egy évben egyszer belefér, de kétlem, hogy neked ez bejönne. - Egészen belemerül és felfelé nézve hagyja, hogy vezessem, míg magyaráz. - Nővel nem tudok mit kezdeni, meg az erőszakolós játékok sem a kedvenceim, a spermán és a síkosítón kívül más nedves csak a víz és az izzadtság, amit szeretek... Nem is tudom... Neked mi nem jöhet szóba?

- Hát... elég egyszerűen gondolkodom. Nem szeretem az extrémet, ha nekem vagy a páromnak fáj, vagy ha valami nem az a kellemes dolog. Elég nehezen viselem, ha engem kötöznek és furcsa lenne, ha nekem kéne, még sosem volt rá példa, illetve nem a kedvencem az eszközhasználat sem - sorolom.

- Sokféle dolgot volt alkalmam kipróbálni, hiszen rengeteg emberrel volt futó kapcsolatom. Tényleg nem egy élmény, ha fojtogatnak, megütnek, vagy fájdalmasan meggyötörnek. De mi bajod az eszközökkel és a kötözéssel?

- Nem volt vele dolgom, így kicsit furcsa lenne. Nem tudom, valahogy mivel sosem kerültem a közelébe, így nem is alakult ki velük kapcsolatom.

- Mint láttad, nekem van pár cuccom, azokkal összebarátkozhatsz, használhatod, ahogy tetszik - ajánlja könnyedén.

- Előbb megkérnélek, hogy mutasd be őket - ismerem el kuncogva.

- Simán. Magamon vagy rajtad? - kérdezi játékosan.

- Rajtam - mondom meg őszintén.

- Megbeszéltük - jelenti ki vidáman. - De aztán majd te is alkalmazod őket rajtam - teszi hozzá kérés hangsúllyal megfogalmazva.

- Rendben, amennyiben nincs benne olyan, amivel árthatok bármilyen módon.

- A farkaddal is tudsz ártani, vagy a fogaiddal, vagy az erőddel. És, akkor mostantól nem dugsz meg? Egyébként nem olyan cuccaim vannak, amikkel biztonságos játszani, ha a partner nem akar kifejezetten ártón viselkedni.

- Akkor megnézzük őket, amelyik meg tetszik, azt használjuk. Így okés? - kérdezem mosolyogva.

- Ha neked is rendben, én aztán nem ellenkezem.

- Teee... - motyogom és csókot nyomok a homlokára, ő meg belekapaszkodik a pulcsimba és forrón lesmárol. - Itt tényleg ne, majd a Ritsukuban - kérem csendesen.

- Mi bajod az ittel? - kérdezi meg.

- Nem tudom, kik járnak az utcán, és nem szeretnék balhét - ismerem be, a srác pedig leszáll rólam és hagyja magát a szórakozóhelyre vezetni. - A többiekkel hol találkozunk?

- Bent, a szokásos asztalunknál.

- Akkor menjünk. - Továbbra sem engedem el a kezét, de a mondott irányba indulok. Az asztalnál Chiaki Daykival beszélget, így széket húzok Yajironak és magamnak, majd leülök. - Sziasztok. Zavarunk? - kérdezek azért rá.

- Azt hittem, többet késtek - jegyzi meg Chiaki széles vigyorral, Dayki meg csak csendben figyel minket. - Tao már megunta a várakozást, elment táncolni - újságolja. - Többiek? Raktariék nem jönnek, azt tudom - teszi hozzá.

- Nem is késtünk sokat - védekezik Yajiro. - Raktari hívott, hogy ez most nem jön össze nekik, Jeremy meg írt, hogy nem ér rá. Az a gyerek egyre többet gürizik.

- Ilyen a felnőtt élet - válaszol rá Chiaki. - Meséljetek! - kéri vidáman.

- Mit? - kérdezem meglepetten.

- Kettőtökről!

- Jaj, ne már! - neveti el magát Yajiro. - Mit akarsz hallani?

- Mindent, amit elmondtok.

- Ha rátértek a részletekre, előbb adjátok le a rendelést, addig, míg elmesélitek, elmegyek a piákért - szólal meg Dayki.

- Nincsenek részletek - tudatosítom Yajiroban is ezzel, mert nem szeretnék erről beszélni a fiúkkal.

- Együtt vagyunk, megvagyunk, jók vagyunk, az elmúlt négy napban annyi időt töltöttünk külön, míg dolgoztunk, meg pár órát ma, ennyi. Menjünk táncolni - javasolja.

- Az aztán az állóképesség-próba - neveti Chiaki.

- Jókat beszélgetünk, elvagyunk, mesélünk, állatozunk - válaszolok Chiakinak. - Nem lehetne, hogy előbb kifújjuk magunkat? - kérdezem Yajirora nézve, mire felnevet.

- Hozok inni. Te mit kérsz?

- Amit te - közlöm egyszerűen, mivel a srác nem tud meglenni a fenekén. Dayki időnként a táncoló tömeget kémleli, talán Taot figyeli, hogy vigyázzon rá. Yajiro el is megy és két izével tér vissza. Sokkal jobban nem tudom jellemezni azt, ami elém kerül, mindenesetre próbálok mosolyogni hozzá. - Ez mi ez?

- A kedvenc koktélom. Azt mondtad, kíváncsi vagy rá - jelenti ki elvigyorodva. - Baileyses, az fodrozódik az őszibarack likőrben és néz ki úgy, mint egy agy, a vért pedig gránátalma sziruppal imitálják. Szép, nem?

- Tulajdonképpen bizarr, de tetszik, ahogy elválnak a különböző rétegek - ismerem be. - Ezt egyben szoktad benyomni?

- Aha. Beöntöd a szádba és ahogy jólesik, úgy kortyolod le. - Szemléletesen csinálja meg, mire Dayki megcsóválja a fejét, Chiaki meg nevet rajta.

- Na jó - egyezem bele és egy húzásra letolom az egészet. - Finom - állapítom meg. - Na de, srácok, most ti meséltek - mosolygok rájuk.

- Dayki megruházta a producerüket - újságolja vidáman Chiaki.

- Az a fasz megjegyzést tett, amit nem kellett volna.

- A foltokra a nyakadon? - kérdezi röhögve Yajiro.

- Arra is. Ti meg ruhát cseréltetek? - vág vissza Dayki.

- Aha, bár Yajiro fél ruhásszekrényét elhordtam a héten, kezdve az egyetlen ingével. - Chiaki mindentudóan röhög, mire rámosolygok. - És akkor most felmondott?

- Azt próbálja meg! - vált sokkal hevesebb hangnemre a rocker.

- És így nincs feszültség? - kérdezem ösztönösen.

- Legyen, pont leszarom, ő baszta el - közli, mire megcsóválom a fejem. Ez így nem lesz éppen jó.

- A többiek hogyan reagáltak rá? - faggatózom tovább.

- Mind kaptunk tőle egy vödör jeges fost a nyakunkba, együtt intéztük a bulit. Kirak minket, megnézheti magát, kocsi alá tesszük a fejét.

- De jó, hogy ezt Raktariék nem hallják! - röhög fel Yajiro.

- Ja, itt nyúzna, hogy nyugodjak le.

- Ez elég valószínű. De min kaptatok össze ennyire? - veszem át megint a kérdezést.

- Mondom, megjegyzéseket tett.

- Mediátorkodsz vagy hozod az ügyvédi oldalad? - kérdezi tőlem Yajiro ezzel ugratva is.

- Is-is, nem árt tudni, hogyha esetleg mégis lázadás van, jogilag is le lehessen verni rajta - vonom meg a vállam.

- Mi húzzuk a rövidebbet jogilag, mivel nem csak elkalapáltam némi besegítéssel, de elintéztük, hogy ez zavartalan legyen a stúdión belül. - közli kissé büszkén.

- Nagyon megüthetitek a bokátokat - mondom meg komolyan a srácnak.

- Lehet - hagyja ennyiben Dayki, mintha nem érdekelné a dolog, majd meghúzza a sörét és feláll az asztaltól, mivel táncolni megy. Tulajdonképpen nem az én dolgom, de nem tetszik, hogy a srác ennyire könnyedén veszi ezt a helyzetet.

- Megyünk mi is? - kérdezek rá Yajironál.

- Aha - felel széles mosollyal. Kézen ragadom és Chiaki is velünk tart. Tao beszélget valakivel tánc közben, de nem simul vele össze, ellenben Daykival igen, mikor az mögé lép. Én is arrafelé veszem az irányt, hogy köszönjünk a kissrácnak is. Tao lelkesen integet, látványosan megörül nekünk, ami igazán jólesik. Rámosolygok és intek neki, hogyha akar, jöjjön közelebb, de nem akarok belemászni a beszélgetésébe. Elköszön a sráctól, akivel beszélt és Daykit kezénél húzva hozza oda hozzánk. Chiaki fesztelenül táncol és Yajiro is becsatlakozik hozzá, majd elkezdik a szokott poénokat lenyomni, amire csak mosolyogni tudok. Régen is sokat néztem őket így, de most meg pláne érdekel, mit csinálnak. Apró féltékenység van bennem, de azért nem fogok nekiugrani Chiakinak.

- Sziasztok! - köszön örömmel Tao. - Jó, hogy itt vagytok.

- Szia! - üdvözlöm vidáman. - Mi a helyzet veled?

- Fel vagyok pörögve. Állásinterjúm lesz.

- Na! Milyen helyre? - csap le rá Yajiro.

- Még nem igazán tudom, csak azt, hogy szakiránynak megfelelő.

- Mikor lesz?

- Jövő szerdán.

- És hova? Valami nagy cég? - érdeklődöm kíváncsian.

- Egy kisebb, nem is tudok róla sokat. Ha érdekel, majd később e-mailben elküldöm a nevét és a honlapját.

- Kíváncsi vagyok - ismerem be. - De tök jó, remélem, összejön.

- Én is - árulja el vidáman.

- Drukkolok neked - mondja Yajiro.

- Tényleg együtt vagytok? - kérdezi meg félénken tőlünk, mire Yajiro szégyenlős mosollyal rábólint körülbelül ugyanakkor, amikor én egy hatalmas vigyorral teszem ugyanezt.

- Mi ez a félénkség? - kérdezek vissza kissé értetlenül.

- Semmi - válaszolják egyszerre, mire elröhögöm magam. Yajiro felém fordul, aztán közelebb is lép hozzám, így táncol tovább. Azért rám is hatott a pia rendesen, most kezdem érezni, így tovább csökkentem a távolságot. Odafigyelek a többiek reakciójára is, látom Taot meglepődni, ráadásul Chiaki leinti, de talán csak megnyugtatásképpen. Tudtam én, hogy ez ennyire nem lesz egyszerű eset... Azt hiszem, majd le kell ülnöm velük beszélni, de most jobban vonz Yajiro. A srác kezei az oldalamon landolnak, míg Chiaki inkább Taoékhoz csatlakozik. Valahol most ez sem izgat igazán, a kezeim a srácom dereka köré fonom és egészen közel húzom, a fejem pedig a vállára hajtom tánc közben. Yajiro hozzám simul és belecsókol a nyakamba, de egyelőre csak mozgok vele a zene ütemére. Most már tényleg érzem a piát és egy kicsit szédülök, így őt használom biztos pontnak. Hamar törleszkedni kezd és simogat, amit egyelőre apró mozdulatokkal tudok viszonozni neki. Hányni nem fogok, abban biztos vagyok, de... nem tudom... olyan túl happy minden körülöttem. Yajiro mintha vidámabb lenne, én meg keresem az egyensúlyom, meg... ami azt illeti sokkal intenzívebben kívánom őt, csókolnám és ölelném, ha meg tudnék állni egyedül a lábamon. Yajirot ez egy cseppet sem zavarja, sőt, vissza sem fogja magát, csókol és ölel, a keze meg hamarosan az ágyékomra vándorol. Lassan azért visszatalálok magamhoz, ezért szájon csókolom a srácot és így simulok hozzá teljesen. Megbolondít, ráadásul ha így maradunk ma, akkor nem sokáig élvezhetik a többiek a társaságunkat. Chiaki csak röhög rajtunk, míg Yajiro persze hevesen játszik el velem.

- Keresünk búvóhelyet? - súgom a fülébe, mert már tényleg nem fogom sokáig bírni ezt az ostromot.

- Ahol csak akarod - válaszol szenvedélyesen, s bele is nyal a fülembe.

- Gyere - ragadom kézen és kezdem el húzni hátrafelé. Készségesen jön velem, így a boxok felé veszem az irányt, hogy keressek egy üreset, majd éppen hogy csak beülünk, már esik is nekem a srác.


Csókol, de már a nadrágom bontja, miközben hozzám simul. Érezhetően szédül a feje, de rendesen fel van húzva, így nem is nagyon törődik ezzel. Hevesen viszonzom a támadást, a kezem már az inge alatt kalandozik, ajkaim a bőrét marják, csókolják. Én sem úszom meg, újabb szívásnyomokkal bővül a repertoár a nyakamon. Annyira nem izgat ez most, inkább elkezdem lefejteni Yajiroról a nadrágot, hogy végre teljesen hozzáférhessek. Ugyanígy tesz ő is, megszűnik a szorítás körülöttem, s amint sikerrel járok, már fogok is rá a farkára és kényeztetni kezdem. Nem bírok magammal, elbódít a pia és mindennél jobban akarom a srácot. Továbbra is követi, amit teszek, ráadásul nyal és csókol, ahol csak ér hol a nyakamra, hol az ajkaimra tapadva. Hevesen ostromoljuk egymást, teljesen elkap vágy és nem is tudok kontrollt szabni magamnak, gyors ütemben igyekszem kielégíteni a srácot, ahogy én is vágyom a kielégülésre. Yajiro is szuszogni kezd végre, apró remegések futnak végig rajta, néha vigyorog is hozzá, miközben ugyanolyan lázasan folytatja a munkát. Nyögdécselek és időnként megfeszülök, markolom Yajiro combját fél kézzel, de küzdök a levegőtlenséggel. Megpróbál az ölébe vonni, amit engedek neki és kényelmesen próbálok elhelyezkedni felette. Végigsimogat az oldalamon, egészen fel a lapockámig, majd meg is csókol, amit élvezettel viszonzok. Azt hiszem, teljesen elvesztettük az irányítást, mindketten csak a gyönyört hajszoljuk és semmi másra nem adunk éppen. Egyre hangosabb nyögéseket hallatok, ahogy felfelé csap bennem a kéj, aztán hirtelen, robbanásszerűen jár át az élvezet, de nem hagyom abba Yajiro kielégítését sem. Még néz egy pár pillanatig, aztán őt is elragadja a mámor. Zihálva bújok hozzá, apró, remegő csókokat nyomok a nyakába, miközben igyekszem életet verni az agyamba is. Yajiro csak ölel, így elnyugszom én is, óvatosan támaszkodom meg mellette, de a fejem továbbra is a vállán nyugtatom, a srác meg elnyúlva simogat és legalább annyira liheg, mint én.

- Nem vagyunk normálisak - közlöm, mikor levegőhöz jutok.

- Mer’? - kérdi szinte elnevetve magát.

- Mert eljövünk bulizni és helyette végigkufircoljuk az estét - nevetek fel.

- Ott még bőven nem tartunk - kuncogja.

- Akkor csak fogunk - vigyorodom el. - Legalábbis ezzel a lendülettel.

- Szerintem tök jó, én meg csak hozom a formám.

- Én meg, azt hiszem, rohadt jól fogok aludni az éjjel.

- Most panaszkodsz? - kérdezi játékosan, kuncogva.

- Úgy tűnik? - húzom az agyát én is.

- Nem - válaszol őszintén, újra végigsimogatva a hátamon.

- Szeretlek - mondom ki komolyan, majd felegyenesedem, amennyire csak tudok és csókot nyomok az ajkaira. Visszacsókol, ráadásul el is mélyíti azt, így engedek neki és belefeledkezem a pillanatba is. Óvatosan simogatom a mellkasát, miközben lehunyt szemmel élvezem ki a nyelvjátékunkat. Yajiro is kiélvezi a csókot, lassan, de szenvedélyesen, és játékosan olvad bele, miközben ő is simogat. Szeretem ezt is, pedig körbevesz minket a zene, tulajdonképpen az emberek is, de mégis a miénk a pillanat, így nem is nagyon akarom megszakítani. A srác végül elnyúlik alattam és fáradt mosollyal néz fel rám, miközben a kezei a fenekemre csúsznak. Megcirógatom az arcát, de egy pillanatra sem mozdulok arrébb, inkább kiélvezem, hogy így vagyunk. Yajiro laposakat pislog, mire elkuncogom magam. - Most itt fogunk aludni?

- Részemről volt már rá precedens, de nem terveztem.

- Akkor ébresztő - nyomok egy puszit az arcára.

- Nem tudom, mi ébresztene fel - ismeri be.

- Felőlem maradhatunk még egy kicsit - biztosítom.

- Akkor tuti bealszom, aztán hiába keltegetsz - kuncogja.

- Akkor a hátamon viszlek haza.

- Vicces volna. Talán a friss levegő kijózanít egy kicsit.

- Akkor szedjük rendbe magunkat és kifelé - indítványozom, amivel Yajiro is egyetért, ugyanis elkezdi rendbe szedni magát. Én is kikászálódom az öléből és ugyanígy teszek, aztán persze kézen ragadom és elkezdem kifelé húzni az épületből, hogy szívjunk némi levegőt. Remélem, rendbe jön, ha nem, akkor viszont nincs apelláta, megyünk haza. Kint Daykival futunk össze, aki sörözik meg dohányzik, így felé veszem az irányt, majd magamhoz karolom Yajirot és úgy állok meg mellette.

- Túl is vagytok egymáson? - kérdezi könnyedén.

- Részben - ismerem be. - Te rendben vagy?

- Persze, Yajironak viszont ne engedd, hogy többet igyon, különben cipelheted hazáig.

- Azt hiszem, így meg elalszik - kuncogom el magam.

- Az jobb, hidd el.

- Nem terveztem tovább itatni - ismerem be, és Yajirot kezdem figyelni. Dayki elnyomja a csikkét és kortyol a söréből, de Jiro egyre inkább feladja a mai napot. - Megmondanád a többieknek, hogy sajnáljuk, de hazamennénk? Jah és hogy pénteken összeülhetnénk egy nagy közös beszélgetésre. Raktariékkal már megdumáltuk.

- Nekem a péntek nem biztos, de megpróbálom elintézni. Menjetek, de vigyázzatok magatokra.

- Vigyázunk, nem lesz gond és kösz - mosolygok rá, majd feljebb emelem Yajirot, hogy át tudja fogni a vállam. - Yajiro, reagálj.

- Nyugi, megvagyok - válaszol a szólított. Dayki csak int nekünk, Yajiro meg átkarolja a derekam.

- Akkor most szépen lassan hazasétálunk, jó? - kérdezem mosolyogva a srácot.

- Aha. Asszem, az jobb lesz.

- Szerintem is - kezdek el lassan lépkedni. Nem igazán tudom, hogy mennyi ideig fog tartani így eljutni bárhova is, de van még időnk, ha több óráig tart, akkor több óráig tart hazamenni. Biztosan haladunk azért, mert a srác mellettem ugyan álmatag, de lépked velem rendületlenül. Így is kell negyven perc, hogy elérjünk a lakásomig, aztán jöhet a lift és amint felérünk, lepakolom Yajirot a kanapéra. A srác vetkőzni kezd, amiben igyekszem segíteni neki, aztán meg hozok egy pohár vizet, hogy azt is belé diktáljam. Két kortyot el is fogad, de annál többet nem, a mozgása is lomha, de megpróbál engem is levetkőztetni. Először felhúzom a kanapéról és beviszem a hálóba, hogy ágyba dugjam. Yajiro elfekszik, a takaró alá bújik, én meg szépen levetkőzöm és követem, hozzábújok az anyag alatt. Amint ez megtörténik, a srác már mozdul is és végül a hátamon kötök ki, ő meg rajtam. Vigyorogva ölelem magamhoz és finoman gyengéden cirógatom meg a hátát. Yajiro hozzám bújik, ráadásul simogat is, de teljesen máshogy, mint korábban. Szorosan fogom magamhoz, kap egy apró puszit a homlokára, aztán picit meg is ringatom. - Nincs kedved mesélni valamit? - kérdezem nagyon csendesen.

- Mit?

- Nem tudom, amiről mesélnél szívesen, igazából csak a hangodat hallanám.

- Most nem jut eszembe semmi jó.

- Rendben - hagyom ennyiben és újra megringatom. - Aludjunk?

- Aha - válaszol csendesen, majd hátat fordít nekem, de fejét a kezemen pihenteti továbbra is és hozzám simul. Adok neki egy újabb puszit, majd elhelyezkedem mögötte és gondolataimba merülve hunyom le a szemem. Belőlem már teljesen kiment az alkohol, így az álom is el fog kerülni egy darabig, érzem. Yajiro sem alszik el, alig tíz perc múlva a kezét az enyémbe csúsztatja, én pedig finoman ráfogok.

- Mi foglalkoztat? - kérdezem meg csendesen, szelíden.

- Az elmúlt napok - válaszol halk, elgondolkodó hangon.

- Valami nincs rendben? - kérdezgetem tovább óvatosan.

- Csak sokat fordult velem a világ.

- És jó vagy rossz irányba?

- Jó, de kicsit megrázó érzés - vallja be őszintén.

- Túl hirtelen a változás?

- Is.

- És még?

- Sok... nagy...

- Vegyünk vissza? - kérdezem meg aggódva.

- Nem tudunk.

- Akkor van, amivel segíthetnék neked?

- Nem.

- Akarsz róla beszélgetni?

- Nem - válaszol őszintén. Halkan felsóhajtok, de csak átfogom és szorosabban húzom magamhoz. Nem tudom, hogy mi játszódik le most Yajiroban, de nem szeretném, ha bármi baja esne. Végül a srác elengedi a kezem és simogatni kezd, amivel rendesen meglep, mégsem szólalok meg, csak óvatosan viszonzom ezt a számára. Lassan vezeti az ujjait a tenyeremben, végighalad az ujjaim belső felén is. Furcsa, amit csinál, nem szexuális, nem is kedveskedés, hanem behatárolhatatlan jelenleg a számomra ez. Engedem neki, nem szólok közbe, nem bántom, csak figyelem, és érzem, amit csinál. Kicsit úgy viselkedik, mintha azzal próbálna ismerkedni, hogy milyen engem érinteni. Végigsimogat a tenyeremen, majd a karomon, egészen az arcomig. Elmosolyodom és továbbra is csak nézem a sötétben a sziluettjét és azon gondolkodom, hogy most mi játszódhat le benne. Felém fordul, de némán folytatja a tapogatózást lassan járva be az arcom, majd továbbhalad a nyakamra is, mégis annyira óvatosan teszi. Fura érzés, nem is nagyon tudom hova tenni, hogy ezt csinálja, de ha erre van szüksége, hagyom neki. Bebarangolja a vállam, majd a keze visszakúszik a nyakamra és elindul a mellkasomon lefelé. Önkéntelenül sóhajtok fel, de nem vágyakozva, inkább valami megkönnyebbülésfélével. Yajiro aprólékosan tapogatja be a terültet, majd kitér a hasamra és az oldalamra is. Engedelmesen fekszem csak, nem nyúlok felé, csak engedem érinteni magam. Lassan végigsiklanak az ujjai a csípőmön, majd a tenyereivel kúszik le a combomra. Még mindig nem értem őt, mégsem tudom megszakítani és igazából nem is akarom. Amennyire csak tud, lesimogat a lábamon, aztán visszafelé is bejárja az utat, hogy végül a fenekemen tapogasson végig. Furcsa érzés, mégsem érzem igazán kellemetlennek. Yajiro végigtapogat a hátamon is, majd a nyakamon keresztül beletúr a hajamba. Csak fekszem nyugodtan, kicsit mozdulok, hogy segíteni tudjak neki, simán tudjon megérinteni. Átölel, a tenyere a hátamon nyugszik, homlokát a mellkasomnak támasztja és szabálytalan ütemben lélegzik. Átfogom a karajaimmal és nagyon lassan, inkább csak picit közelebb húzom magamhoz még. Remélem, ad majd valami magyarázatot erre, de ha nem, akkor sincsen semmi, csak jöjjön rendbe, mert úgy érzem, most valami nincs a helyén.